Szergej Karaganov, mint a Kül- és Biztonságpolitikai Tanács tiszteletbeli elnöke, a Vedomosztyiban megjelent cikkében fejtette ki gondolatait az orosz kül- és belpolitika összefüggéseiről.

 

Néhány évtizeddel ezelőtt a Szovjetuniót úgy nevezték: „Felső-Volta rakétákkal”.  „A hasonlat sértő volt, de sok tekintetben igazságos”, hiszen a Szovjetunió szuperhatalmi státuszát elsősorban katonai ereje biztosította.

A mai Oroszország helyzete ennél jobb. Sikerült megszabadulnia a GNP negyedét felzabáló katonai komplexum sok felesleges részétől, de az ország atomhatalom, katonai nagyhatalom maradt.

A 2000-es évek elejétől a szerencse is Oroszország mellé szegődött. Ázsia fejlődése nagy keresletet támasztott az orosz nyersanyagok iránt.

Geopolitikai téren is szerencsés volt a csillagok állása, főleg, hogy az Egyesült Államok egymás után két jelentős vereséget is szenvedett, Afganisztánban és Irakban.

Európa az EU túl gyors bővítése és „a fogyasztásra alapozott gazdasági modell” miatt került válságba.

A Nyugat meggyengülésének ugyanakkor negatív következményei is voltak. Elsarnyadtak a modernizációs impulzusok, melyek mindig is Nyugatról érték Oroszországot. A Nyugat válsága megerősítette Oroszországon belül az amúgy is erős pozíciókkal rendelkező „izolacionista és versenyképtelen rétegeket.”

De az elmúlt években nem is elsősorban a szerencse, hanem az orosz diplomácia volt Oroszország befolyásának és erejének biztosítéka. Az orosz diplomácia mesterhúzása volt a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítésének terve, mellyel sikerült megakadályozni a háborút.

Oroszország jelentősen megerősítette pozícióit a posztszovjet térségben. Épül a Vámunió, az Eurázsiai Unió. A harc még folyik Ukrajnáért, de Oroszország egyelőre több pontot gyűjtött össze.

Ázsiában Oroszország sikeresen manőverezik az Oroszország – Kína – USA és a Kína – Japán – Oroszország háromszögekben. A diplomáciai játszmákban Oroszország mindig a nevető harmadik. Jó kapcsolatokat ápol Kínával, de a Kínát környékező országokkal is (Vietnam, India, Dél-Korea, Japán).

Kitűnően játszik az orosz diplomácia Irán vonatkozásában is. Támogatja a nyugati szankciókat, melyek célja Irán atomhatalommá válásának megakadályozása. Ugyanakkor ellenezte a háborút Irán ellen.

Oroszország céltudatosan tölti be az űrt a Közel-Keleten, ami az USA régióból való távozása után keletkezik. Irán mellett jó kapcsolatai vannak Izraellel, mostanság épülnek ki az egyiptomi kapcsolatok.

Oroszországban szigorú kontroll alá vették a civil szervezetek működését, igyekeznek korlátozni az oroszországi civil szervezetek külföldi finanszírozását. Mindez demoralizálja az oroszországi civil társadalom működését, ami nélkül az ország nem fog fejlődni. Mindazonáltal ezen intézkedések eredményeképpen a külső eredetű nyomásgyakorlás Oroszországon belül kontraproduktívvá vált.

Összességében, az utóbbi évek orosz külpolitikai és diplomáciai manőverei szerfölött sikeresek voltak.

A diplomáciai sikerek azonban önmagukban nem elegendőek. Oroszországban nincs céltudatos modernizációs stratégia. A külpolitika belső bázisa meggyengülőben. Növekszik Oroszország technológiai lemaradása. Oroszország nemcsak hogy nem vesz részt a globális technológiai modernizációban, de nem is érti, mi az – véli Karaganov. Az oroszországi társadalomban növekszik a pesszimizmus.

A konkurenciharcban az győzedelmeskedik, aki vonzó tud lenni. Aki új technológiákat honosít meg, korszerű kommunikációs csatornákat használ, és saját világképét is vonzóvá teszi.

Oroszország számára tehát nem elég a mesteri diplomácia, hogy nagyhatalmi státuszát megőrizze. Mozgosítani kell a humán tőkét az oktatáson, kultúrán keresztül. A humán tőke fejlesztésének kellene lennie Oroszország új nemzeti ideológiájának. „És akkor az országnak lesz jövőképe.”

Az orosz külpolitika sikere hosszútávon tehát a belső fejlődés záloga.

 

 

 

(Szergej Karaganov: Odnobokovaja gyerzsava, Vedomosztyi, 2013. 12. 04.)

 

Cimkék: Oroszország, Szergej Karaganov, USA

Országok: Ukrajna Oroszország