Oroszországban a november 4-i ünnep (Népi egység napja) immár hagyományosan az orosz nacionalisták demonstrációjává vált. Az ún. Orosz menetek ma is megrendezésre kerülnek.

Az orosz nacionalizmus Oroszországot fenyegető erejére hívja fel a figyelmet Szergej Mitrohin, a Jabloko párt elnöke.

Vlagyimir Zsirinovszkij az ünnep előtt kerozint öntött a tűzre, kijelentve, hogy korlátozni kellene a kaukázusiak születését, és falat kellene húzni a Kaukázus elé. Zsirinovszkij nincs egyedül ezekkel a gondolatokkal. Ő, és a vele egyetértők azonban éppen azokat a jelszavakat tagadják meg, melyek nevében politizálnak: patriotizmus, államiság stb.

Mindez az orosz államiságot veszélyezteti, mert:

1)      A Kaukázus lakóit szembeállítják Oroszország többi lakosával.

2)      Belső határokat húznak az országban.

3)      A belső szeparatisták és Oroszország külső ellenségei jelentős támogatókat kapnak.

Zsirinovszkij szavaira a hivatalos szervek eddig nem reagáltak. „Ha az állam fél lesújtani az államellenes jelenségekre, ez azt jelenti, hogy meggyengült az ellenállóképessége.” – írja Mitrohin.

A másik aggasztó jelenség, hogy egyre népszerűbbé válik az elképzelés, miszerint vízumkényszert kellene bevezetni a FÁK országokkal. Ez azonban a határok átjárhatósága miatt aligha vezethet reális eredményre, viszont politikai következményekkel járhat:

1)      A Vámuniót aláássa

2)      Tadzsikisztánból kiebrudalják az orosz bázist.

A vízumkényszer bevezetésének vannak igen befolyásos támogatói is, mint például Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester. A hatalom és az orosz nacionalisták jelenleg nem formális szövetséget alkotnak - véli Mitrohin. De: „Nem lehet a nacionalizmus az állam szövetségese egy soknemzetiségű országban. Kivéve persze, ha ez az állam nem akarja, hogy élve eltemessék.”

Ugyanez történt Jugoszláviában. Tito még harcolt a nacionalizmusok (elsősorban a horvát nacionalizmus) ellen, Milosevics viszont teret engedett a szerb nacionalizmusnak. Hogy mi lett a vége Jugoszláviának és Milosevicsnek, mindenki tudja.

A soknemzetiségű országokban a hatalomnak nem pusztán távolságot kell tartania a nacionalizmustól, hanem harcolnia vele, mégpedig különösen azzal a nacionalizmussal, mely a többségi etnoszhoz kötődik.

„Államunk azonban semmi ilyesmit nem tesz, és nem is törekszik tenni. Valószínűleg már régen keresztet tett magára és egész Oroszországra.”

(Szergej Mitrohin: Nacionalizm protyiv goszudarsztva, echo.msk.ru, 2013. 11. 04.)