Varsó – a szmolenszki légitragédia, melyben a hivatalban lévő lengyel elnök Lech Kaczinsky, felesége, a First Lady továbbá egy sor magas rangú katonai és politikai vezető életét vesztette, érzelmi szempontból akár az ország szeptember 11-ének, a lengyel 9/11-nek is tekinthető. Mégis ez a súlyos baleset, elsőre talán furának tűnő módon, képes lehet, hogy pozitív irányba vigye előre Varsó és Moszkva kapcsolatát, elhozva és egyúttal megnyitva a régen várt olvadás folyamatát az évszázados múltra visszatekintő ellenségeskedés után. Pontosan erre világít rá Adam Michnik, az 1978-as politikai ellenállás történelmi vezetője, majd a belső száműzetés és a Szolidaritás vezéregyénisége, később pedig a Gazeta Wyborcza és a www.gazeta.pl internetes oldal alapítója. Utóbbiak Lengyelország piacvezető papíralapú és internethátterű médiumai, a legbefolyásosabb sajtótermékek. Michnik meglátásai, gondolatai ezért különös hangsúlyt kapnak a lengyel nyilvánosságban.   

A múlt hét légi tragédiája, milyen formában, mely módon befolyásolhatja Varsó oroszországi kapcsolatait? 

A katasztrófa természetesen nem fogja rontani a Moszkvával ápolt viszonyt, de értelemszerűen önmagában nem is tudja azokat pozitív irányban befolyásolni. Mégis, mindezek ellenére, úgy gondolom, hogy Oroszország mutatott hozzáállása a történtekhez kiemelkedően fontos, elsősorban az irányukban megnyilvánuló szeretet és együttérzés okán, melyet minden külföldi híradás is fontosnak tartott kiemelni. Igazából a lengyelbarátság, a két ország testvériségét hangoztató oroszországi forrásokból táplálkozó szeretetáradat tanúi lehetünk. Amikor az orosz elnök nemzeti gyászt rendel el a legfőbb lengyel méltóság életét követelő tragédia másnapján, és szándékában, érzelmeiben osztozik az orosz politikai és kulturális elit java is, mindenképpen különös pillanatként értékelendő. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az orosz állami televízió első alkalommal vetítette le a Katyn című egész estés mozifilmet, Andrzej Wajda alkotását, amely a Sztálini titkosrendőrség, az NKVD által legyilkolt 22 ezer lengyel tiszt, az akkori katonai-politikai vezetés drámájáról szól. Ezek együttesen és külön-külön is mind komoly gesztusok Lengyelország irányában. Tehát azt kéne mondanom, hogy a történtek kedvező fordulatot idéztek elő a lengyel-orosz kapcsolatokban, de ez valójában nem csak a légikatasztrófa utóhatásának tudható be.

Ebben az esetben, hogyan magyarázná a folyamatot?

Személy szerint egy különös, spontán reakciót tapasztaltam az orosz állam és az orosz nép részéről, amellyel fogadták és próbálták feldolgozni a lengyel népet sújtó szörnyű tragédiát. Azokra a memóriámba égett képekről, lényegében számvetésekről beszélek, amik akkor ragadtak örökre az emlékeim közé, mikor a moszkvai nagykövetség és a szentpétervári konzulátus előtt kígyózó tömeget mutatták, a kegyeletüket leróni érkező egyszerű embereket szólaltatták meg. Ezek több, mint szimbolikus esetek. Ennek ellenére kitartok azon álláspontom mellett, hogy önmagában a repülőbaleset ténye nem változtathatta volna meg kétoldalú kapcsolatainkat Oroszországgal.  Légikatasztrófák, földrengések és egyéb természeti csapások önmagukban sosem írják át a történelmet. Ellenben a történelem irányát a sors befolyásolhatja, de nyomot hagyhat rajta az áldozatok és hozzátartozóik melletti kiállás és együttérzés is. Ezért még egyszer szeretném aláhúzni, hogy ha az utóbbi hetek fatális eseményláncában volt valami igazán jelentős, ha úgy tetszik szokatlan, az pont az orosz állam reakciója volt. 

A tragikus körülmények között életét vesztő Kaczynski elnök, úgy távozik a politika színpadáról, mint az orosz-lengyel kétoldalú kapcsolatok fejlődésének fő akadálya?

Egyáltalán nem így gondolom, és hiszem, hogy hasonlóan merő feltételezések az adott helyzetben kiváltképp sértőek. Teljességgel helytelen ezekről a kérdésekről vitatkozni, az események egykori főszereplőjének és a baleset további áldozatainak temetése előtt. 

A lengyel társadalmat sújtó sokkhatás és a nemzeti gyász óriási, országos méretű, különböző rétegeket átfogó. A közösségi érzések természete összevethető-e bármilyen formában a 2001. szeptember 11. vagy éppen II. János Pál pápa halála kiváltotta általános megrendüléssel?

A lengyel közvélemény számára ezek az órák hasonlóak ahhoz, melyeket a világ a New York-i ikertornyok elleni támadás után élt át. Hiszen valami végzetes, teljességgel beláthatatlan, előre megjósolhatatlan dolog történt. Viszont komoly különbség, hogy a New York szívében elkövetett merénylet legfőbb következménye a bűnösök megnevezése és kézre kerítése volt, addig itt teljesen más hozadékkal állunk szembe: a vak sors büntetett minket, nem külső merénylők, terroristák.

A tragédia felszakította sebek, a felszabadított érzelmek vajon megváltoztathatják-e a lengyel politikai helyzetet és az ország sorsát érintő heves viták hangnemét? 

Való igaz, hogy az események sokkszerűen, teljesen váratlanul értek minket. De ahogy többször említettem, ez önmagában semmilyen radikális kül- vagy éppen belpolitikai változást nem rejt magában. Az elnökválasztást értelemszerűen előbbre hozzák, de ezen kívül nem tudok más, nagy jelentőségű változásról számot adni. 

Nem érez nagyobb hajlandóságot a nyugodt belpolitika, a nemzeti egyetértés és egység illetve akár a visszafogottság erősödése-erősítése iránt?

Nem tudom, hogy ez egyáltalán lehetséges lenne-e vagy sem, mindenestre én nem látom ennek jelét. Rövidtávon, a közeli jövőben, az ország belpolitikai helyzete más színben fog feltűnni, a rendszer egy másik arcát mutatja majd, de ez semmilyen egyéb, „forradalmi” jellegű hatást nem gyakorol a lengyel politikára. Azt hiszem, hogy a régi, megszokott felosztás, mely addig is elválasztotta a pártokat, kijelölve a politikai erővonalakat, hamarosan vissza fog állni. A választási kampány persze megváltozik, hiszen a Jog és Igazságosság Pártja (PiS, a Kaczinsky testvérek politikai fóruma) elvesztette elnökjelöltjét, így új vezetőt kell megneveznie. Ugyanakkor Smajdzinski, az ellenzéki jelölt is életét vesztette a légibalesetben, ezért új csoportosulások várhatók a politikai színpadon. A nyugodtabb klíma, az ellentétek félretolása, a belső frontvonalak felszámolása tipikus lengyel válasz egy, az egész társadalmat sújtó tragédiára. De ez csupán rövid ideig tart. Nem hiszem, hogy örökre elvesztettük megosztó politikusainkat. 

Kaczinsky ellenben ellentmondásos elnök volt, akit sokan azzal vádoltak, hogy politikailag megosztotta az országot. Most, tragikus halála után mégis nemzeti hősként fogadták. 

Nem, ő nem egy nemzeti hős. Viszont azt sem állíthatjuk, hogy egyszemélyben lett volna a felelős a politikai megosztottságért. Mindenki, aki korábban kritikával illette, most érthetően tartózkodó álláspontra helyezkedett, kivár. Akik vele tartottak, továbbra is követik politikai irányadását, akik támadták őt, a barikád másik oldalán maradnak. Mindezen túl mégis ott áll a volt elnök, mint egy drámai eseménysor ártatlan áldozata. 

 

Cimkék: Katyn, Szmolenszk, Kaczinsky, Adam Michnik

Országok: Oroszország