A Pervij Kanalnak és az Associated Pressnek adott interjúban Vlagyimir Putyin magát pragmatikusnak és konzervatívnak nevezte, de olyan konzervatívnak, aki a fejlődést és előrehaladást tekinti a legfontosabbnak. A konzervativizmus nem egy helyben topogás, hanem olyan fejlődés, amely a hagyományos értékekre támaszkodik. Putyin elmondta, rendszerint a fontolva haladók építkeznek, míg a forradalmárok elherdálják a korábban létrehozott javakat és értékeket.

A jelenlegi orosz politikai rendszer valóban stabilnak tűnik – írja Pjotr Tverdov és Alekszandra Szamarina a Nyezaviszimaja Gazetában megelent cikkében – de talán túlságosan is az. Az orosz politikai rendszerben nincs meg a hatalomátadás intézményrendszere. A hatalom sáncait már régóta elfoglalók leválthatatlanok, s az is nyilvánvaló, hogy ezek az emberek saját javaik gyarapításán fáradoznak.

Putyin az interjúban többször is kitért Alekszej Navalnijra, neve említése nélkül, ami egyértelművé tette, hogy a Kreml nagy jelentőséget tulajdonít a moszkvai polgármesterválasztásoknak.

Putyin célja a stabilitás megteremetése Oroszországban, ez azonban megköti kezét-lábát. Túlságosan hasonlít ez a stabilitás a brezsnyevi pangás időszakához, ami a peresztrojkába és az ország széthullásába torkollott.

A jelenlegi oroszországi politikai rendszer nem képes adekvát módon reagálni az országban történő fejleményekre. A jelenlegi politikai berendezkedés mesterségesen elfojtja a kívülről jövő, nem a hatalom kontrollja alatt lévő ellenzéki kezdeményezéseket. Ennek következtében  a „hivatalos” mellett kialakult egy „rendszeren kívüli”, alkalmasint radikális ellenzék is. Ez a törés megmutatkozik abban is, hogy a „rendszeren kívüli” ellenzéki Navalnij lényegében más nyelven beszél zömmel fiatal választóihoz, mint a hatalom emberei.

A politikai stabilitás jegyében nincsenek érdemi választások, kihúzva a rendszeren kívüli ellenzékieket, ez viszont politikai instabilitást szül. A valódi stabilitás az lenne, ha minden, a hatalom kontrollján kívül álló személy is részt vehetne a választásokon. A hatalom viszont azt hiszi, az a stabilitás, ha a „rendszeren kívüli ellenzéket” nem engedik indulni a választásokon.Ez a gyakorlat működött a 2000-es években, ma viszont már nem. Jelenleg a hatalom legfőbb gondja, hogy elkerülje a brezsnyevi pangás után bekövetkezett események ismétlődését. Egyébként a szovjet rendszert nem kívülről, hanem belülről verték szét, s vélhetően a jelenlegi orosz politikai elitben is – mivel hiányzik a természetes rotáció - ott vannak már azok az emberek, aki le fogják bontani a putyini modellt. A hatalom által alkalmazott konzervatív tiltó-elfojtó mechanizmusok alkalmazása a politikai radikalizmust növeli és szőnyeg alá söpri a problémákat.

Mára kialakult Oroszországban egy középosztályi „szubkultúra”, mely élesen Putyin-ellenes. Különösen Moszkvában erős ez a réteg, a főváros lakosságának akár 20 százaléka is idetartozhat. Ezek ráadásul zömmel jómódú, dinamikus emberek, akikkel Putyin konfliktusba került konzervatív modellje megvalósítása során. Az eredmény: az orosz gazdasági növekedés megállt, az orosz vezetés kénytelen korrigálni a beígért jóléti-szociális programokat, aminek következtében viszont a hatalom konfliktusba kerülhet legnagyobb választóközönségével is – írja Igor Bunyin politikai elemző.

Éppen ez magyarázza a hatalom legutóbbi engedékenységét (pl. gazdasági amnesztia). Úgy tűnik, Putyin megértette, hogy politikai modellje a zsákutcába visz. Ez az oka, hogy Navalnijt hirtelen kiengedték a börtönből és lehetővé tették indulását a moszkvai polgármesterválasztásokon.

(Pjotr Tverdov – Alekszandra Szamarina: Goszudarsztvo szamo porozsdajet szprosz na polityicseszkij ragyikalizm, Nyezaviszimaja Gazeta, 2013. 09. 05.)