Konsztantyin Remcsukov, a Nyezaviszimaja Gazeta főszerkesztője lapjában publikált cikkében a Navalnij-jelenségről és az orosz vezetés előtt álló problémákról, ezek összefüggéseiről fejtette ki pontokba foglalva gondolatait.

 

1. „Oroszország gazdasági növekedése élesen csökken és a nullához közelít. Krízis, depresszió, recesszió, stagnálás – ez az a közeg, amelyben mindennél jobban terjednek a hatalommal szembeni elégedetlenség bacilusai. Különösen a fiatalok, energikusak és jól képzettek között. Különösen a korrupció fényében.”

2. Putyin választói főleg az idősebb korosztályból kerülnek ki. Olyan emberek, akik a költségvetési vagy szociális támogatástól függenek. Ezen emberek támogatása biztosította Putyin számára harmadik elnökválasztási sikerét.

3. A kormány működési zavarai az elnök népszerűségén ütnek. Putyin ezért folyamatosan kritizálja a kormány működését, ami egyfelől tetszik a népnek, másfelől viszont rámutat az átgondolt stratégia hiányára.

4. A nemrég a Bajkálontúli területen zajlott hadgyakorlatok során Vlagyimir Putyin példa nélkül álló módon kritizálta Dmitrij Rogozin első-miniszterelnökhelyettest, aki a hadiipart ellenőrzi. Az államfő szerint Rogozin semmilyen eredményt nem tud felmutatni, és arra kérte a politikust, „vonja le a megfelelő következtetéseket, vagy ezt mi tesszük meg.”

5. Ez az eset arról tanúskodik, immár a legmagasabb szintet is elérte a kormány tevékenységével szembeni elégedetlenség.

6. „Mintha Oroszország fejlődése nem abban az irányban haladna, ahogyan azt elgondolta Vlagyimir Putyin, amikor a múlt évi választásokon stabilitást és kiszámíthatóságot ígért. Méghozzá a stabilitást nem a szegények fenyegetik, hanem a jómódúak és jólképzettek. A középosztály.”

7. Putyin a ’90-es évek rendszeres kritikájával olyan helyzetet teremtett, hogy nem lehet jobbról előzni. A liberális, demokratikus, „burzsoá” retorikának nincs jövője.

8. Putyint csak baloldali retorikával lehet előzni, populizmussal és az újraelosztás növelésének ígéretével.

9. Alekszej Navalnijnak sikerült balról előznie Putyint. Navalnij egyszerre jeleníti meg az agresszív nacionalizmust, a baloldaliságot, a globalizmusellenességet. Az agresszív nacionalizmus elsősorban azokat a fiatal férfiakat szólítja meg, akik sikertelenek maradtak a jelenlegi orosz kapitalizmus világában.

10. Navalnij hirtelen az orosz politika befolyásos személyisége lett, hála a korrupció elleni elszánt, megalkuvás nélküli harcának.

11. Az, hogy Navalnij részt vehet a moszkvai polgármesterválasztásokon, elfordulást jelent a korábbi, Vlagyiszlav Szurkov nevéhez köthető választási technikától, amely a reális ellenzékiek választási folyamatból való kizárását szorgalmazta.

12. A putyini elit néhány tagja nem értette meg a változásokat. Ők az ellenzék aktivizálódását vészjelzésnek tekintik.

13. Nem lehet kizárni, hogy Navalnij kiszabadulása a börtönből egy színjáték része.

14. Navalnij a szabadságot kihasználva teljes erővel kritizálja a korrupt csinovnyikokat, akik egyelőre hallgatnak.

15. Még azok is, akik úgy gondolják, hogy Navalnij nem veszélyes, elismerik, hogy a fiatal középosztály destabilizálhatja a rezsimet.

16. Az oroszországi intézmények alacsony hatásfokkal működnek, a fiatalok maguk akarják kezükbe venni a sorsukat. Ezek az emberek más értékrenddel rendelkeznek, mint a hatalom hagyományos, idősebb szavazóbázisa. A hatalomnak jelenleg nyelvi eszköztára sincs arra, hogy megszólítsa Navalnij választói táborát. Az orosz gazdaság lassulása napról napra növeli a látens ellenzékiek számát.

17. A „fővárosi okosok” kitalálták, hogy át kell venni Navalnijtól a kezdeményezést a Duma feloszlatásával, de erre vonatkozóan megosztottság észlelhető az elitben.

18. Ha reális az esély a Duma vagy a kormány feloszlatására, a moszkvai választások mintegy előzetes tesztként szolgálhatnak, vagy elhomályosulhatnak ezek mellett.

19. Az új választások ugyanolyan szabad légkörben valósulhatnak meg, mint a moszkvai városvezető választás. Ezután Medvegyev menesztése tisztán technikai kérdés.

20. Az oroszországi politikai folyamatok a globalizáció törvényszerűségei mentén zajlanak. Nem kell abszolutizálni az orosz sajátosságokat. „Különben nehéz lesz megmagyarázni a lázadást.” Erre gondolhat most börtöncellájában Hoszni Mubarak is, Egyiptom egykor igen sikeres elnöke, akinek autoriter kormányzása idején a „hálátlan” egyiptomiak jövedelme jelentősen emelkedett – írja Konsztantyin Remcsukov.

 

 

 

 

(Konsztantyin Remcsukov: Fenomen Navalnogo i ekonomiko-polityicseszkije vizovi Vlagyimiru Putyinu, Nyezaviszimaja Gazeta, 2013. 07. 31.) 

Cimkék: Konsztantyin Remcsukov, Putyin, Navalnij, Oroszország, Nyezaviszimaja Gazeta, moszkvai polgármesterválasztás, Navalnij-jelenség

Országok: Oroszország