Viktor Jerofejev, az ismert orosz író a Nyezaviszimaja Gazeta hasábjain közölt esszét Katynról,  s ennek kapcsán a lengyel-orosz viszonyról. Az alábbiakban ezt ismertetjük.

 

Első feleségem, a lengyel Veslava felhívott a tragédia után, és megkönnyebbüléssel közölte, hogy fivére, aki operatőrként dolgozik a lengyel TV-ben, életben van, mivel Kaczynski nem vitt magával újságírókat a szerencsétlenül járt gépen – kezdi írását Jerofejev.

Katyn új áldozatot követelt a lengyelektől, s már-már az a fatalizmus jut eszünkbe, amit gyakran tulajdonítanak az oroszok sajátjának (habár ennek pogány szláv gyökerei lehetnek).

Katyn, több mint Katyn. „Mindig, mikor Lengyelországba érkezek, egy égi jelenést látok a szemem előtt. Mintha a lengyel égboltra, keleten, véres betűkkel a KATYN szót írták volna, és ez a vér a földre hull.” Ez a szó már régen túlnyúlt a politika, a történelem keretein, s a „fájdalom, a hazugság, a szenvedés kiáltó szimbólumává lett.”

Hogy úrrá legyünk a fájdalmon, fel kell nagyítanunk azt – írja Jerofejev a lengyelek gondolkodásáról – nem feledve az árulást. Először is, a „mieink” árulását, azokét a lengyelekét, akik évtizedeken át hazudtak, ahogy ők hitték, a megcsonkított, szocialista, orosz szatelit állam Lengyelország megőrzése érdekében; vagy személyes hatalmuk védelmében. „S ez a hazugság darabokra szakította a nemzetet.”

És ami a legfontosabb, ott volt a hatalmas szomszéd, amely arra kényszerítette a lengyeleket, hogy hazudjanak, mert maga is hazudott, hazudott az egész világnak, meghamisítva az orvosi vizsgálóbizottság eredményeit, amihez Alekszej Tolsztoj is csatlakozott. „Aztán Oroszország hirtelen fogta magát, és felemás beismerést tett, mint az iskolás, aki beismeri, hogy lógott az óráról”, de Oroszország nem fogta föl a tett súlyosságát.

Orosz részről mindez érthető is, hiszen Katyn csak egy kis bűncselekmény volt „Oroszország megsemmisítésének árnyékában”, s az oroszok szemében ehhez képest Katyn csak egy kis „apróságnak” bizonyult; esetleg azt mondták, a németek tették, de olyanok is akadtak, akik szerint jogos büntetés volt. „Az oroszok felháborodtak: a mi kultúránk nagy, világhíres, Dosztojevszkij, Tolsztoj! Mindez nem segített.”

„Lengyelország megvetette az országot, amely erőszakot tett rajta, Oroszország pedig azt mondta: mi van? Hogy én erőszakot tettem rajtad? Odaadtam neked ajándékba Kelet-Poroszországot, csak Kalinyingrádot hagyva magamnál, neked adtam egész Sziléziát Breslau német várossal – mindez kevés? Lengyelország válasza: és Lvov? Mi van Lvovval! És a lengyel felkelés elárulása? Oroszország válasza: na igen! Azoknak adjak hatalmat, akik megvetnek engem?”

Ez volt a magja a történelmi vitáknak, amit körbefont egy, a még régibb múltba visszanyúló vita, Lengyelország felosztásáról, a 17. század eleji zavaros időszakról.

Oroszország az utóbbi évszázadokban, egészen Joszif Brodszkijig bezárólag félt az „ázsiaságtól”, attól, amit Ázsiával azonosított: a káosztól, kegyetlenségtől, az emberi élet megvetésétől. Lengyelország is harcolt az „ázsiasággal”, de abba beletartozónak vélte Oroszországot is. Holott Lengyelországban is megvan az „ázsiaiság”, ezt tagadni ámítás lenne – véli Jerofejev. „A lengyel parasztok megvetése Amerikában, vagy az európaiak félelme a lengyel vízvezetékszerelőktől, a lengyelek meghunyászkodása a Nyugat előtt, különösen a szocializmus idején – a lengyel „ázsiaiság” megnyilvánulásai.” Ha Európa nem is ismerte el Lengyelországot eléggé európai országként, felhasználta őket Oroszország ellen, ekkor viszont már a lengyelek európaiságát hangsúlyozva.

Úgy tűnik, a lengyelek már elfeledték a németekkel szembeni ellenérzésüket, annak ellenére, hogy a németek visszataszítóan viselkedtek Lengyelországban, és úgy viszonyultak a lengyelekhez, mint alacsonyabbrendű lényekhez. A lengyelek számára vonzó lett Németország, s ez megkönnyítette begyógyítani a sebeket, Oroszország viszont megmaradt ellenséges országnak, amely legyőzte Lengyelországot, s nem azért győzte le, mert jobb volt, s nem is azért, mert erősebb, hanem mert a győzelem érdekében számolatlanul fel tudott áldozni embereket. És itt van Katyn lényege, értelme.

Minden lengyel tudott Katynról, míg az oroszoknak csak homályos elképzeléseik voltak róla. A lengyelek számára Katyn – apokaliptikus katasztrófa, az oroszoknak jobb esetben is csak egy közönséges katonai tragédia. „Ezért volt az orosz megbánás a lengyeleknek kevés, a lengyel követelések viszont az oroszoknak túlságosan soknak tűntek.”

„Katyn természetesen több mint Katyn. Kétségtelen, nemcsak a tragédia átéléséről van szó, hanem arról is, hogy azt a saját céljaikra használják, hogy ellenségképet teremtsenek, végső soron önigazolásként, egészen addig, hogy saját vélt kivételezettségüket támasszák alá vele.”

Veslava azt a feladatot kapta, legyen jelen tolmácsként a repülőgépszerencsétlenség áldozatainak felismerésekor. A nő nehezen tudott megbirkózni a gondolattal, hogy miféle szörnyű munka vár rá. Ekkor azzal vigasztaltam: „Tarts ki. Ezzel a hazádnak segítesz.” – írja Jerofejev.

És Veslava összeszedte magát, „Veslava számára Lengyelország nem holmi absztrakt szimbólum, hanem személyes létének része, Lengyelország benne van. Ez nem is patriotizmus, hanem életforma. Az orosz patriotizmus így-vagy úgy, de összefonódott a hatalommal. Támogathatja a hatalmat, ellene van a hatalomnak, de szinte mindig az állam fogalmának keretein belül létezik.”

„Oroszország furcsa birodalom. Szinte azt is mondhatnánk: antibirodalom. Az oroszok többsége nem ura a birodalomnak, nem alattvalója, még csak nem is a szolgája, hanem birodalmon kívüli elem, amely túlélni igyekszik egy, valamely birodalomhoz hasonló viszonyrendszerben…Az orosz ember folyton csak túlél. Nincs ereje arra, hogy részt vegyen a birodalmi játékokban. Katyn viszont a birodalmi játékok része. Ez magyarázza az orosz ember közönyét Katynhoz, amely nem segít neki, de nem is zavarja a túlélésben, nem jelent neki sem fenyegetést, sem támogatást, azaz Katyn nincs és nem is létezett soha.” – írja Jerofejev.

Ám Katyn hirtelen most mégis feltűnik az orosz horizonton. A 70 éves évfordulón történt közös lengyel-orosz megemlékezéseken mégis jelentős dolgok történtek, amelyek előrelépésként értelmezhetők. Még akkor is, ha az orosz miniszterelnök ezt a lengyelek semlegesítésére használta a világháború befejezésének évfordulója előtt, még ha összefüggést is keresett Katyn és a lengyel fogságba esett orosz foglyok 1920-as tragédiája között. Mindennek nincs jelentősége, ám azok a szavak, amiket a totalitarizmusról elmondott, mégiscsak az ő szájából hangoztak el orosz földön. Nehéz lett volna többet követelni tőle. Az orosz hatalom tényleg közeledést akar Lengyelországgal, amennyire ez csak lehetséges.

És ekkor jött a tragédia. Aminek oka az volt, hogy a lengyel elnök nem kívánt sem Moszkvában, sem Minszkben leszállni. Nevetségesnek érezték volna magukat, ha Moszkvában szállnak le, ez egy vereséggel ért volna fel. „Megijedtetek a szmolenszki ködfellegtől? Repüljetek Katynba, ott minden világos, ott a történelem. Repüljetek vissza a történelembe!" - mondták volna. "És valóban, mi, a lengyel nemzet elitje megijedünk a szmolenszki ködtől? Főként, hogy honfitársaink várnak odalent… Hiszen győzelmet jöttünk ünnepelni. Hiszen az oroszok – köztünk szólva – meghátráltak. Nem tudni miért, de meghátráltak. És most iderepültünk, hogy megünnepeljük győzelmünket. Együtt ünneplünk a lengyel televízióval!”

Arra pedig még nem jött el az idő, hogy a lengyel elnök Minszkbe repüljön…

Ezért kellett Szmolenszkben megkísérelni a leszállást.

A tragédia végül az emberi érzések győzelmét hozta. Hiszen az szörnyű, amikor emberi testek darabokra szakadnak.

A jelenlegi tragédia segít megértetni az oroszokkal Katyn lényegét. Az egyik állami csatornán bemutatták Andrzej Wajda Katyn című filmjét. A rádiók lengyel dalokat játszanak. Az interneten – az orosz civil társadalom legfőbb eszközén - Katyn a legfőbb téma. Lengyelország az orosz információs tér első számú témájává lépett elő. „A véres szó, KATYN, amely most újabb vért követelt, valószínűleg képes lesz arra, hogy a közös baj szimbólumává váljon. Most is azt lehet mondani, mint egykor a szovjet időkben, Lengyelország megint divatban van.”

 

https://www.eurazsia.hu/2010/04/19/katyn-tobb-mint-katyn/

 

Cimkék:

Országok: Oroszország