Immáron szociológiai közhely, hogy a bizalom fontos szerepet játszik a társadalmi alrendszerek működésének hatékonyságában. Sajnos Oroszországban, mint ezt a WVS és a „Jevrobarometr Rossziji” kutatásai bizonyítják, a bizalomindex másfélszer, kétszer alacsonyabb mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban – írja Pavel Sztyepancov szociológus a Vedomosztyiban.

A legalacsonyabb bizalomindex Moszkvában mutatható ki: a moszkvaiak kevesebb, mint 1 %-a gondolja azt, hogy úgy általában véve az emberekben meg lehet bízni.

A bizalomnak három formáját szokás megkülönböztetni: 1) az ismerősök iránti bizalom, 2) általában véve az emberekbe vetett bizalom, 3) az intézményekbe vetett bizalom. Utóbbi kettő alacsony értéke esetén ezzel arányosan felértékelődik az első mutató, ami logikusan vezet egyfajta korrupciós hálózat kialakulásához.

Jelenleg Oroszországban az emberek háromnegyede bizalmatlan az általa nem ismert személyek iránt. Különösen nagyfokú a bizalmatlanság a nagyvárosokban, és a Szovjetunió idején létrehozott, gazdaságilag nehéz helyzetben lévő kisebb városokban, ahol ez a mutató a 100 % felé közelít.

Következésképpen, felértékelődik a személyes kapcsolatok szerepe, ami az élet minden területét érinti. Például, ha valakinek kölcsönre van szüksége, elsősorban rokonaihoz, ismerőseihez fordul, és nem bankokhoz (az oroszországiak 42 %-a rendszeresen kölcsönöz pénzt rokonainak, ismerőseinek). Kutatások megerősítették, hogy azok az emberek elégedettebbek életükkel, akik mögött olyan rokoni kapcsolatok állnak, melyekre szükség esetén lehet támaszkodni.

Idővel kialakulnak a családi stratégiák, megkezdődik a „családi hálózatépítés” rendszere, tehát a korrupció egyik formája kezd burjánzani, miközben az állami, hivatalos intézményrendszer ázsiója csökken.

Kutatások azt is kimutatták, hogy a legkiterjedtebb személyes kapcsolati hálóval rendelkező személyek bíznak legkevésbé az állami intézményrendszerben. Ezen személyek életstratégiája szinte kizárólag a kapcsolatokra, ismeretségekre épül.

A jelenség jól ismert a premodern társadalmakban, ahol még fennáll a nagycsaládi rendszer (például Kína bizonyos területein), s ahol az összetartó család inkább támaszkodik saját erőforrásaira, védelmi mechanizmusaira, mint az állam vagy közintézmények segítségére. Oroszországban azonban már megszűnt a tradicionális nagycsalád intézményrendszere. Másfelől viszont Oroszországban továbbra is gyenge a civil társadalom, kevés klub, öntevékeny közösség van, ami megint csak a családi kapcsolatokat erősíti.

(Pavel Sztyepancov: Vszje na licsnih szvjazjah, Vedomosztyi, 2013. 05. 13.)