A Kreml, olybá tűnik, széles körű hadjáratot kezdett a korrupció ellen, – írja Waclaw Radziwinowicz a lengyel Gazeta Wyborczában – az oroszországi televíziónézők milliói feszült figyelemmel követik nyomon a föderális csatornákon sugárzott újabb és újabb korrupciós botrányokat.

Kiderült, hogy a nemrég leváltott Anatolij Szergyukov védelmi miniszter és szeretői milliárdokat loptak, ingatlanokat, laktanyákat, minisztériumi épületeket adtak el áron alul. Jelena Szkrinnyik volt mezőgazdasági miniszter Franciaországba szökött családjával együtt, miután a vádak szerint milliárd eurós nagyságrendű összeget lopott. Roman Panov volt regionális miniszterhelyettest 15 milliárd rubeles sikkasztással vádolják. És a legújabb ügy: a GLONASSZ navigációs rendszer fejlesztése során 6,5 milliárd rubel tűnt el…

Radziwinowicz szerint ugyanakkor nem lehet beszélni új „1937”-ről, véleménye szerint Putyin nincs abban a helyzetben, hogy valódi harcot kezdjen a korrupció ellen. Putyin alatt ugyanis Oroszország - a lengyel szerző szerint - visszatért a „kormlenyije” rendszeréhez, amelyben a tisztviselők hivatalosan csak szerény fizetéseket kapnak, ugyanakkor az alájuk vetett „hitbizományokat” csapolják meg. Ugyanakkor éppen ez a kleptokrata osztály jelenti a hatalom alapját Oroszországban. Nem véletlen, hogy villámgyorsan elterjedtté vált a hatalmi párt Egységes Oroszországra alkalmazott „tolvajok és szélhámosok pártja” elnevezés.

Azaz a Kreml egy őszinte korrupcióellenes harccal éppenséggel saját maga alatt vágná a fát…Optikai csalódás tehát azt hinni, hogy korrupcióellenes harc zajlik Oroszországban, nem erről van szó, hanem a rivális csoportok versengéséről. Jelenleg a „konzervatív” erők támadása zajlik a „liberálisok” ellen.

A Kreml „bulldogjainak” marakodása annak a jele, hogy Putyin gyengül – véli Radziwinowicz. Putyin már 13 éve van hatalomban, s ezalatt sikerült neki felülemelkednie a konkurenciaharcokon, az ítész szerepét játszotta, ha kellett, békített, ha kellett, büntetett. Most azonban, úgy tűnik, Putyin a „héják” oldalára állt, akik között Igor Szecsin, Szergej Ivanov vagy Dmitrij Rogozin a legismertebb nevek. A „héják” pozíciója megerősödött, de Putyin is egyre inkább függővé vált tőlük. „És amikor eljön az ideje annak, hogy kiválasszák a valamilyen titokzatos betegséggel küzdő Putyin utódát, akkor a döntő szó az övék lesz, a nyugatellenes konzervatívoké.”

(Waclaw Radziwinowicz: Putin slabnie, silowicy ida, wyborcza.pl, 2012. 12. 01.)