Az alábbiakban Peter Lavelle történész, újságíró a Nixon Központ által kiadott The National Interest című amerikai lapban megjelent, az elmúlt időszak oroszországi terrorcselekményeivel foglalkozó cikkét ismertetjük röviden.

Egész Oroszországot megrázták az elmúlt héten a moszkvai metróban elkövetett merényletek. Vajon visszatértek Oroszországba a szörnyű ’90-es évek, vajon a Kreml elszámította magát Kaukázus-politikájában?

Néhány nyugati kommentár majdhogynem örömmel konstatálta a március 29-én történteket. Véleményük szerint Oroszország „megérdemelte” a merényleteket, s jogosan fizet a még Putyin által megkezdett elhibázott antiterrorista politika miatt.

Ezek a nézetek aligha megalapozottak. Bár Oroszország terrorellenes küzdelmében voltak sikerek, elmulasztott lehetőségek, és kudarcok is, az orosz lakosság többsége mégis támogatja Putyin és Medvegyev ebben az irányban folytatott politikáját.

A csecsen terroristák vállalták a felelősséget a merényletekért, egyes nyugati véleményformálók azonban még most is „szeparatistáknak”, sőt, bizonyos esetekben még „szabadságharcosoknak” is nevezik őket, leggyakrabban arra hivatkozva, hogy Ramzan Kadirov csecsen elnök diktatórikus rezsimet épített ki Csecsenföldön.

Csecsenföldön valóban előfordulnak kihágások, de béke van, és összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint a ’90-es években, amikor a nacionalisták vagy a vallási fundamentalisták kezében volt a hatalom. Kadirov természetesen nem egy Thomas Jefferson, de a Kaukázus sem olyan, mint a békés Svájc. A Kaukázust számos törésvonal szeli át, ráadásul az utóbbi időben az iszlám fundamentalizmus elterjedésével a régió stabilitása még inkább veszélybe került.

Moszkva szerencsétlensége, hogy a csecsenföldi stabilitással egyenes arányban a szomszédos köztársaságokban a helyzet romlása észlelhető. Dagesztán - amely korábban a stabilitás szigetének számított, különösen Csecsenfölddel összehasonlítva - ma már fortyogó üstre emlékeztet. Ingusétiában a mély szociális problémák növekvő erőszakkal párosulnak. A Kadirov által Csecsenföldről kiűzött erők Ingusétiában leltek menedékre.

Dagesztán és Ingusétia nagyon nehéz helyzetben vannak, s már rég elmúlt az idő, amikor a „szeparatisták” Csecsenföld függetlenségéért harcoltak, Mahacskala és Nazrany pedig nyugodt területnek számítottak a lázongó Csecsenföldhöz képest.

Oroszországot nem kell megdicsérni a Kaukázusban folytatott politikájáért, de az elmarasztaló ítélettel is csínján kell bánni. A nyugati és orosz liberálisok előszeretettel ostorozzák a Kreml Kaukázus-politikáját, ugyanakkor cserébe semmi konkrétumot nem javasolnak.

Ami pedig az oroszországi terrorizmus külföldi szálait illeti, ez valóban létezik, bár a Nyugat ezt igyekszik ignorálni (hiszen így kevésbé lehet a Kreml felelősségét firtatni). Veszélyes gondolkodás ez, hiszen a későbbiekben visszaüthet.

(Peter Lavelle: Don’t Blame Russia; nationalinterest.org)