Pavel Adelheim pravoszláv pap blogbejegyzésében a Pussy Riot együttes tagjainak sorsával foglalkozik. Mint írja, a Pussy Riot tagjainak sorsa nemcsak Oroszországban, de külföldön is nagy hullámokat vetett. A reakciók különbözőek: egyesek sajnálatukat fejezik ki, mások viszont büntetést követelnek.

Forronganak az indulatok a Nagyböjt napjaiban, a moszkvai templomokban körleveleket olvasnak fel, melyekben leszámolást követelnek az együttes tagjaival, éppen úgy, ahogy a szovjet időkben a „spontán gyűléseken” leszámoltak a másként gondolkodókkal („nem olvastam Paszternakot, de renegátoknak nincs helye földünkön”). „Hallom, hogy sokan felháborova kérdik: hogyan is lehet Krisztussal összehasonlítani őket? Nem a személyekről van szó. Az archetípusról...A hóhér mindig arctalan. A középkorban is csuklyát viseltek.”

Jézust azzal a váddal feszítették meg, hogy azt mondta, képes szétrombolni az Úr templomát, értve ezalatt nem a jeruzsálemi templomot. Az ellene való vádak szerint ő is beszennyezte a templomot, pedig csak a kereskedőket hajtotta ki (a mai orosz templomokban bevett gyakorlat az, ami ellen Jézus fellépett). Az Evangélium mondanivalója szerint Isten Fiát keresztre feszítették, végső nyugalomra helyezték, majd feltámadt. Nem azért jött, hogy ítélkezzen, hanem hogy megváltást adjon. Vszevolod Csaplin szerint az embernek a szentségekért oda kell adnia az életét. De vajon kinek az életét? Csaplin természetesen nem a saját életére gondolt, hanem a fiatal lányokéra, az ő életüket áldozná fel. Krisztus mikor követelt hasonlókat?

A szentséget nem szabad beszennyezni, a szentséghez való méltatlan hozzáállás magát az embert szennyezi be. „Természetesen, én nem kockáztatom meg, mint ezt Vszevolod Csaplin tette egy interjúban, hogy Isten nevében beszéljek: „Az Úr ezt nem bocsátja meg” – mondta”. Holott az Úr megbocsátóbb mindannyiunknál.

(Raszpnyi, raszpnyi jevo!, adelgeim.livejournal.com)