Andrej Koncsalovszkij neves orosz filmrendező, aki aktívan és érdekesen nyilatkozik meg aktuálpolitikai kérdésekben is, a Komszomolszkaja Pravdában publikált elemzést a mai Oroszország – szerinte középkorias – állapotáról. Noha Koncsalovszkij meglehetősen elnagyolt történelmi példákkal dolgozik, s következtetései egy részével nem értünk egyet, mégis érdemesnek tartjuk itt idézni cikkének gondolatait.

Lezajlottak a választások, tele van elemzésekkel a padlás – írja Koncsalovszkij – de a lényeg mégis az, hogy bizonyossá vált, az oroszországiak Putyinon kívül más vezetőt nem ismernek el. „Van bizonyos reményem, hogy a hatalom politikája megváltozik, és remélem, hogy a hatalom megérti, az új iskolák, kórházak, helyi önkormányzatok és a legfejlettebb nanotechnológia nem szabadítják meg Oroszországot az emberek közötti viszony középkorias jellegétől. A feudalizmus itt fészkel bennünk, minden sarokban, elhasznált szőrbundában, a páncélozott Bentley ülése alatt, az ápolt kézen levő Rolex aranyórában.”

Az oroszok régóta teszik fel a kérdést, miben rejlik különbözőségük oka Európától. A válasz, Koncsalovszkij szerint abban van, hogy Oroszország, akárcsak Afrika vagy a Kelet, még mindig a középkorban él. A különböző civilizációk különböző sebességgel fejlődnek. A modernitás külső attributumai, a coca-cola, a McDonald’s, a farmer, a rap, Harry Potter – megtévesztőek, hiszen csak külsőségek, de nincsenek hatással az emberek évszázadokon át kialakult gondolkodásmódjára. Mint Szaúd-Arábiában, ahol a férj levághatja hűtlen felesége fejét, miközben ugyanez az ember Bentley-vel furikázik Londonban.

De miért is mondható, hogy a mai Oroszország is feudalizmusban él? Bár a Ruszban soha nem volt valódi feudalizmus Koncsalovszkij szerint, mert „nem voltak földbirtokosok, akik korlátozták volna a fejedelem hatalmát”, hanem csak „satrapák” voltak, akik a nagyfejedelmtől függtek. A Ruszban nem voltak lovagok, független polgárság, a szolgálórétegnek nem akadt konkurenciája. IV. Iván opricsnyikjai, aztán a kormányzók, az államapparátus kiszolgálói egészen II. Sándorig parazita rendet alkottak. A szovjethatalom új parazitaosztályt alkotott a pártbürokrácia személyében. A Szovjetunió széthullása után Oroszország gyorsan visszatért saját „természetes kultúrájához”. Újjáéledt az orosz középkor! Ez azért is volt lehetséges, mert az orosz értékrendszer a középkor folyamán alakult ki, s azóta mitsem változott.

Ennek négy legfontosabb elemei a következők:

1) A gazdagsághoz való viszony: az oroszok mai napig gyanakvóan tekintenek arra, aki gazdaggá vált, ami a feudalizmus öröksége Koncsalovszkij szerint. George Foster amerikai antropológus így írt erről: „a parasztok úgy néznek környezetükre, mint arra a helyre, ahol az élethez szükséges dolgok (föld, pénz, egészség, barátság, szerelem, társadalmi helyzet, hatalom) csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre...A tipikus paraszti társadalomban erős a meggyőződés, hogy az egyes személy vagy család csak a többiek rovására tud kiemelkedni. Innen ered a „Dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitás.”

Tehát a feudális-közösségi mentalitás jellegzetessége a javak újraelosztásának igénye.

Míg Nyugaton a független burzsoázia már a középkorban kialakult, Oroszországban erre a 20. századig várni kellett – miután IV. Iván vérbe fojtotta Pszkov és Novgrod függetlenségét – írja Koncsalovszkij.

A bolsevikok hatalomrajutása után a születő burzsoáziát megsemmisítették, a feudális gondolkodás megmaradt.

2) Bizalomhiány. Oroszországban senki nem hisz senkinek, akárcsak a feudális társadalmakban, ahol csak a rokonok számítottak bizalmasnak. Innen ered a nepotizmus, korrupció. A feudális berendezkedésű országokban klánok ellenőrzik az állami erőforrásokat, pozíciókat. A burzsoá társadalmakban a bizalom szélesebb körű, ezért az állam is effektívebb módon működik.

3) Egyéni felelősség. A felelőtlenség szintén középkori örökség, abból az időből, amikor a holop-muzsik semmiért nem felelt. A pravoszláv, mindent megbocsátó szellemiség szintén a felelősség elhárítását eredményezte. A szigorú személyes felelősséget előtérbe állító mentalitás az európai kapitalizmus eredménye.

4) Munkához való viszony: vajon hogyan viszonyul a munkához a holop, amikor tudja, hogy amit megtermel, annak jelentős részét elveszik tőle? Ha tudja, hogy nincs meg számára az előrelépés lehetősége? Épp ezért a holopnak, aki a más földjén dolgozik, s nem magának, a munka kényszer, amiben semmi öröm nincs. Ez a mentalitás mai napig él Oroszországban. Az állam feladata lenne, hogy megvédje a kistulajdonosokat a parazita „szolgáló rétegtől” (korrupt államapparátustól).

Új etikai normákat kellene tehát meghonosítani, ami kolosszális feladat. Lev Gumiljov szavaival, az orosz nemzet még fiatal, de hogy belépjen a modernizáció egyetemére, előtte még le kell tennie az alapfokú vizsgákat!

(Andrej Koncsalovszkij: Szovremennoje szrednyevekovje, Komszomolszkaja Pravda, 2012. 03. 13.)