A szibériai börtönben ülő egykori orosz oligarcha Mihail Hodorkovszkij nemrég Borisz Sztrugackij, Borisz Akunyin és Ljudmila Ulickaja írókkal folytatott nagy visszhangot kiváltó levelezést, amelyben nevezettek Oroszország és a világ jövőjéről elmélkednek. Ezt a levélváltást hamarosan önálló kötetben fogják kiadni.

Mihail Hodorkovszkij 2003-as letartóztatása óta már számos alkalommal tett nagy vitát kiváltó sajtónyilatkozatot, tanulmányokat írt, interjúkat adott a külföldi sajtónak (Financial Times, Le Monde, Spiegel), saját internetes oldalt tart fönn, nemrég pedig irodalmi díjat is kapott.

Anzeige

[AD]

Az 1933-ban született Borisz Sztrugackij, időközben már elhunyt testvérével, Arkagyijjal a szovjet sci-fi legismertebb képviselői. Leghíresebb művük a „Piknik az út szélén”, amelyet Andrej Tarkovszkij „Sztalker” címen vitt filmre 1979-ben. Hodorkovszkij egyébként évek óta csodálója a Sztrugackij-testvéreknek. Borisszal a Föld ökológiai túlélési esélyeit illetően polemizált.

Sztrugackij sötét képet festett a jövőről, amelynek feszültségét azonban rögtön feloldotta: „Semmi katasztrofális nem fog történni.” Az emberiség nem fog kihalni és tömeges éhezés sem következik majd be. Valószínűleg csak a mostani civilizáció fog összeomlani valamennyi jellemzőjével együtt: az önelégült/jóllakott milliárdosok jólétével, a demokratikus értékek túlsúlyával, az erkölcsi alapként általánosan elfogadott humanizmussal. Az autoritarizmus kora következik majd be, élelmiszeradagolással és militarizált nemzetgazdaságokkal. A kőolajmezők és az ivóvízkészletek birtoklása miatt egész sor helyi háború kitörése várható.

Borisz Akunyin orosz kortárs irodalom minden bizonnyal legismertebb képviselője. Detektívregényeinek hőse Eraszt Fandorin és Pelagia nővér kultikus figurákká váltak. Bűnügyi regényeinek többsége a 19. század második felében játszódik, alapos kultúrtörténeti háttérrel felvázolva.

Akunyin teljes mértékben szkeptikus a jövőt illetően. Hodorkovszkij esete számára azt bizonyítja, hogy Oroszországban önkényuralom van. Egyetért vele abban, hogy Oroszország legnagyobb problémája a korrupció és a politika legsürgetőbb feladata a független igazságszolgáltatás megerősítése lenne.

Az állam szerepének értékelésében azonban radikálisan különböznek egymástól nézeteik: amíg Akunyin az oroszok kormánnyal szembeni bizalmatlanságát emeli ki, addig Hodorkovszkij ezt a viszonyt „különleges, abnormális alázatként” jellemzi, amely nélkül az ország káoszba és forradalomba süllyedne.

Ljudmila Ulickaja Akunyinhoz hasonló ellenszenvvel viseltetik az állam iránt. Azt olyan korruptnak tartja, hogy az egyes polgár számára csak az állam totális tagadása marad. Ulickaja meglepődött Hodorkovszkijnak az erős államra vonatkozó álláspontján. Ez teljesen értehetetlen az igazságszolgáltatás olyan áldozatától, mint Hodorkovszkij - írta. Ulickaja az orosz mizériából kivezető utat az egyes ember bátor cselekvésében látja.

Hodorkovszkij ebben a vitában rendkívül ellentmondásos álláspontot foglalt el. Jóllehet letartóztatásában döntő tényező volt ideológiai és pénzügyi elkötelezettsége a liberális pártok iránt, a börtönben írott cikkeiben a skandináv mintájú, erős szociális állam és a posztindusztriális gazdaságpolitika mellett érvelt. Végzetesnek tartaná, ha az orosz gazdaság – dél-koreai példára – a szétágazó termelési területeket összefogó néhány holdingra tagolódna. Ezáltal a máris létező monokulturális gazdaság erősödne, amelynek pusztító következményei lennének az innovációra.

Hodorkovszkij az állam és társadalom viszonyát új alapokra kívánja helyezni: a szabályozott/normális együttélés csak akkor alakulhat ki, ha az oroszok az államra nem mint valami idegenre, velük szemben állóra tekintenek, hanem a társadalom egyik ésszerű szervezeti formájára.

A szövegek német fordításban, rövidített formában a Kelet-Európa című lapban jelentek meg.

(NZZ)