OROSZVALOSAG.HU


Interjú Alekszej Navalnijjal 

  |  2012-01-11 12:51:54  |  
Gyóni Gábor

Interjú Alekszej Navalnijjal 

Oroszország múltjáról és jövőjéről

 Interjú Alekszej Navalnijjal 

 

Grigorij Cshartisvili (Borisz Akunyin) interjút készített Alekszej Navalnij orosz bloggerrel, ügyvéddel, aki mára a „rendszeren kívüli” ellenzék egyik vezéralakjává, és az egyik legbefolyásosabb véleményformálóvá vált Oroszországban.

Navalnij gazdasági értelemben liberális, ugyanakkor orosz nacionalista meggyőződésű személy. Éppen vélt vagy valós nacionalizmusa miatt kerekedett ki polémia közte, és a „hagyományos” oroszországi liberális ellenzék között.

Cshartisvili-Akunyin abból a célból készítette az interjút Navalnijjal, hogy mindenki számára egyértelművé, világossá váljon, mit gondol a népszerű és növekvő befolyású Navalnij Oroszország múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az alábbiakban az interjúból idézünk.

 

G. CS.: „Kezdjük egy «gyerekes» kérdéssel. Ha jól értem, Ön az «orosz nemzetállam» eszméjének a híve? De mit is jelent mindez egy föderációban, ahol százféle különböző nép él, a nagyvárosokban pedig már-már többségben van a «mesztic» lakosság. A nem oroszok és féloroszok másodrangú állampolgároknak érezhetik magukat az Ön Oroszországában?”

A. N. „[...] Kérdése nem gyerekes, hanem sértő. Csak dolgozik az ember, aztán a «demokratikus ellenzék» affelől kezd érdeklődni, hogy kiket tartok másodrangú embereknek. Nincsenek másodrangú emberek, ha valaki ezt gondolja, az veszélyes holdkóros, akit át kell nevelni, gyógyítani kell, vagy elszigetelni a társadalomtól. Semmilyen etnikai alapú jogi korlátozásról szó sem lehet.

Egyébként én magam is «félorosz» vagyok, félig ukrán, de egy kicsit sem érzem magam másodrangú embernek.

G. CS.: Akkor mit is jelent az «orosz nemzetállam»? Vagy Ön nem ért egyet az «Orosz menetek» - melyeknek Ön is résztvevője – ezen jelszavával?

A. N.: Nem én találtam ki ezt a jelszót. De egyetértek vele, abban a formában, mint ahogy Hodorkovszkij is: alternatívájaként azoknak a kísérleteknek, amelyek Oroszországból egy 19. századi értelemben vett birodalmat építenének. Egy ilyen dolog a mai világban életképtelen lenne.

A hatalom forrása a nemzetállamban – a nemzet, az ország polgárai, nem pedig egy rendi elit, amely a fél világ és a globális dominancia megszerzését célzó jelszavakat kreál, miközben kifosztja a lakosságot, és az Indiai-óceán irányába menetelne.

Az állam azért kell nekünk, hogy a polgároknak komfortos és méltó megélhetést biztosítson, megvédje érdekeiket, úgy individuálisan, mint kollektíve. A nemzetállam – Oroszország európai fejlődésének az útja, a mi kis kedves, kényelmes, de ugyanakkor erős és megbízható Európa Házunk.” [...]

G. Cs.: [...] „Térjünk át a következő «érzékeny» kérdésre: hogyan viszonyul a Szovjetunió széthullásához? A posztbirodalmi szindrómáról van szó.

Mivel gyerekkoromban úgy neveltek, hogy ne tegyek föl olyan kérdéseket, melyekre magam nem válaszolnék, először kifejtem a saját álláspontomat.

A Szovjetuniót, mint atomhatalmat, a szárazföld egyhatodára kiterjedő szuperhatalmat egyáltalán nem sajnálom. Nincs nosztalgiám eme katonai-bürokratikus birodalom iránt. Ámde gazdasági-kulturális értelemben mégis imperialista vagyok. Nagyon szeretném, hogy kultúránk vonzása, gazdaságunk ereje és irigylésre méltó viszonyaink arra ösztönözzék szomszédainkat, hogy önként lépjenek szövetségre és együttműködésre velünk. Én támogatom (s ha sikerülne, örülnék neki, hogy a korábbi határokon túlmenően is) az orosz kulturális és gazdasági befolyás kiterjesztését. De nem erőszakkal, nem a fegyverek erejével, vagy a gáz kikapcsolásával, hanem szeretetből (kultúra) és számításból (gazdaság).

Mi az Ön véleménye? Ön sajnálja a Szovjetuniót? Átkozza a belovezsi gonosztevőket?

A. N.: Mindenki azt akarja, hogy országa nagyobb, erősebb, gazdagabb legyen. Ez normális dolog. Én is ezt akarom.

Ami a Szovjetuniót illeti, én 1976-ban születtem, s bár elég jól emlékszem a szovjet életre, többnyire a tejért való sorbanállás jut eszembe, hogy állandóan a sorban állok. És ez úgy, hogy mi egy katonai városban éltünk, ahol az ellátás jobb volt, mint az országos átlag.

Nem kell keverni a Szovjetuniót és a Szovjetunióról való elképzeléseinket, melyek a boldog gyermekkorból, a fiatalságból, az ifjúságból és Leonyid Parfjonov «Namednyi» c. műsorából táplálkoznak”...[...]

„A Szovjetunió nagyságát polgárai önfeláldozása és hőstettei alapozták meg, akik szegénységben éltek. Kozmikus rakétákat építettünk, és legendákat meséltünk olyan boltokról, ahol negyvenféle kolbász is van, és nincsenek sorok.

Ma már tudjuk, hogy vannak olyan országok, ahol rakéta és kolbász is van.

A Szovjetuniót nem a belovezsi gonosztevők verték szét, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártja, az Állami Tervezési Hivatal és a szélhámos szovjet nómenklatúra. Eme szélhámos nómenklatúra képviselői csak aláírtak egy egyezményt egy olyan birodalom de jure megszűnéséről, amely de facto már nem létezett.

Ez történelmi tény. A másik tény meg az, hogy az Orosz Birodalom és a Szovjetunió magja, alapja a mi országunk, Oroszország volt.

Oroszország továbbra is őrzi domináns szerepét gazdasági és katonai értelemben a régióban. A mi feladatunk, hogy ezt megőrizzük és tovább erősítsük.” [...]

G. Cs.: Még egy «örök» kérdés, mely soha nem veszti aktualitását, érthető okokból (a társadalmi-politikai rendszer prioritásairól van szó: az ember van az államért, vagy az állam az emberért?).

A könyörtelen pragmatikus és vaskezű államépítő Joszif Sztálinról van szó. Számomra az ő személye a legszörnyűbb fejezet az orosz politikatörténetben. Mit jelent Önnek Sztálin?

A. N.: „Hitler és Sztálin az orosz nép két legnagyobb hóhérja. Sztálin embereket végeztetett ki, éhhalálra ítélte őket, polgártársaimat gyötörte, tehát számomra vele kapcsolatban minden világos.

Azonban én ellene vagyok, hogy ez «örök» kérdés legyen, és nem látom semmi értelmét a «desztalinizációnak» sem. Nem értem, mit jelent ez az állami politika szempontjából. Desztalinizációt akarsz? Add a gyereked kezébe a «GULAG szigetcsoportot», ha pedig lusta elolvasni, akkor olvassa el a Wikipédián a "Sztálini repressziók" cikket. Ott röviden, érthetően, objektíven össze van foglalva a téma, hivatkozásokkal.

Önállóan kell válaszolni korunk kihívásaira, és nem az örökös politikai allúziók világában élnünk.

A «Sztálin-kérdés» - a történettudomány problémája, nem napi politikai ügy.

G. CS.: Nem értek egyet. Az «effektív menedzser» szellemét, „Aki Alatt az Állam Nagy Volt”, nagyon mélyre kell ásni, és átdöfni egy karóval. Máskülönben folyton elő fog mászni a sírból. Ez egy külön nagy beszélgetés témája lehetne.” [...]

A. N.: „Nem kell senkit sem átdöfni. A szellemet pedig át sem lehet döfni, épp azért szellem. A Sztálin-mítosz – ez egy mítosz a rendről, melyet vaskézzel valósítottak meg. Hogy leleplezzék, valaki másnak kell rendet teremtenie, de vaskéz nélkül, egyszerűen a törvények alapján.” [...]

 

Ami pedig a jövőt és reformelképzeléseit illeti, Navalnij azt mondta:

 

„Mély meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik a választások után hatalomra kerülnek, nem ideológiai dogmákra kell, hogy támaszkodjanak, hanem erkölcsi normákat kell követniük, hinniük kell az emberben és a józan értelemben.

Meggyőződésem: az emberek képesek önállóan helyes döntéseket hozni, meg kell bízni bennük, és nem felülről kell rájuk erőltetni a «helyes» programot.

És most nem általában az emberekről beszélek, hanem konkrétan, a mai Oroszország polgárairól.

Jelen pillanatban az összes reform fő jelszavának azt kell tekinteni: «Nem hazudni és nem lopni!»

A jelenlegi korrupt, autoriter, értelmetlen, rossz hatásfokú modell lebontása nem egy vagy két év munkája.”

 

Konkrétan a következő intézkedésekre lenne szükség Navalnij szerint:

 

1) a legfontosabb az igazságszolgáltatás reformja

2) alkotmányos/hatalmi reform: „Jelcin arra használta az alkotmányt, hogy bitorolja a hatalmat, s hogy saját maga és családja kényelmes életét biztosítsa. Most ugyanezt csinálja Putyin, mesés gazdagsággal honorálva a hithű klánokat. A föderális központ és mindekelőtt az elnök meg kell, hogy ossza a hatalmat, oda irányítva, ahol az emberek élnek, a városokba, településekre.

3) hatóságok (belügy, rendőrség, titkosszolgálatok) átalakítása

4) általános korrupció ellenes kampány.

 

 

(Borisz Akunyin: Razgovor sz polityikom, echo.msk.ru, 2012. 01. 03., 05., 09.) 

 

Cimkék: Borisz Akunyin, Grigorij Сshartisvili, Alekszej Navalnij, Oroszország, nacionalizmus, Sztálin
Országok: Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat