OROSZVALOSAG.HU


A homo sovieticus még mindig él

  |  2011-11-21 13:03:47  |  
Gyóni Gábor

A homo sovieticus még mindig él

Lassú mentális változás Oroszországban

A homo sovieticus még mindig él

 

 Andrej Zubov, a moszkvai MGIMO professzora szerint a szovjet ember, a szovjet mentalitás mai napig meghatározó Oroszországban, bár a homo sovieticus világát lassan felváltja egy modern, westernizált társadalom.

 

Alekszandr Szolzsenyicin 1988-ban azt írta, hogy a kommunizmusnak ütött az órája, de félő, hogy az összeomló betontömb az embereket is maga alá temeti. Szolzsenyicinnak látszólag nem lett igaza, hiszen az orosz emberek kimásztak a romok alól, és a rabruhát elegáns nyugati kosztümökre cserélték.

Mégis, bár semmilyen ellenforradalom nem történt, és nem volt kommunista revans sem, a szovjet mentalitás (szovjetszkoszty) lassan mégis visszaszerezte 1991-ben elvesztett pozícióit. Az 1990-es években még nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy a bolsevikok milyen sikeresen hajtották végre „legfőbb céljukat” – a szovjet embertípus megteremtését – véli a szerző.

A szovjethatalom első 25 évében példátlan negatív szelekció zajlott: a társadalom legjobb, legbecsületesebb, legműveltebb tagjait megölték, száműzték, börtönbe zárták, a repressziók és a háború végleg eltemették a régi orosz társadalmat.

A háború lángjából egy új embertípus jött ki: a szovjet patrióta; az emberfajta, amely képtelen volt önszerveződésre és egyéni felelősségvállalásra; amely minden reményét a vezérbe helyezte; megfeledkezett az emberi élet isteni vonatkozásairól; nagyon rosszul ismerte a nemzeti történelmet; de saját ősei, rokonai múltját is; aki szegényes állami béren tengődött; és el sem tudta képzelni az államtól független tulajdon intézményét.

A szovjet embertípust hazugságra nevelték, a szavakat arra szolgáltak, hogy elrejtsék a gondolatot. Például egy szovjet ember a pártgyűlésen tarthatott lángszavú szónoklatot a proletár internacionalizmusról, a dolgozók barátságáról, de tudta, ha engedély nélkül találkozik egy külföldivel, akkor a KGB meg fogja keresni.

A totális titkosrendőrségi kontroll idején a szovjet ember nem bízhatott meg rokonaiban, barátaiban, szomszédaiban, feleségében, tiltakozásképpen legfeljebb a magányba menekülhetett.

A jelenlegi orosz szociális-gazdasági viszonyok a 18. század elejére emlékeztetnek Zubov szerint. A gazdagság attól függ, kinek a kezében van a hatalom. A gazdagság nem a kemény munka, a tudás, a tehetség gyümölcse, hanem annak a mércéje, ki milyen közel áll a hatalomhoz.

Jelenleg is a homo sovieticus határozza meg Oroszország és a posztszovjet országok mentális közegét, bár a homo sovieticus lassan el fog tűnni. Ennek okai a következők:

1) A ’80-as években született nemzedéknek már kevés tapasztalata van a szovjet totalitárius rezsimről. Nem próbálták a fejükbe verni a kommunista eszméket, gyerekkoruktól fogva széles szabadságjogok álltak a rendelkezésükre. Ezek az emberek már jóval szabadabb közegben nőttek fel, mint szüleik. Igaz, azt sem determinálták számukra, hogy mi a jó és mi a rossz, a hatalom köpött rájuk, számára csak az volt a fontos, hogy ne zavarják a hatalom és a pénz koncentrálásában. A ’80-as évek nemzedéke tehát nemcsak a szabadság, hanem a magára hagyatottság generációja is. Épp ezért ezen emberek nem is viszonyulnak olyan rosszul a „gondoskodó” – az emberek lelke fölött is ellenőrzést gyakorló – kommunista ideológiához.

2) 1988-ban a szovjet vezetők lemondtak az ateizmus erőszakos terjesztéséről. Vallási (keresztény, muszlim, zsidó, buddhista, sámánista) reneszánsz kezdődött, a kommunista ideológia lényegében kimúlt. A vallási reneszánsz főleg a fiatalokat érintette. Kutatások szerint az egyetemista diákok Oroszországban jóval vallásossabbak, mint tanáraik (külünösen az 50 év fölöttiek). Nem ritka dolog Oroszországban, hogy az unokák vezetik be a vallás rejtelmeiben nagyszüleiket, akiknek senki nem mesélt Istenről...

A vallás Oroszországban jellemzően nem a hivatalos egyházak térítő tevékenysége miatt terjed, hanem az emberek szabad választása eredményeképpen.

3) 1991 után sok orosz Nyugaton telepedett le. Jelenleg 4 millió orosz állampolgárnak van állandó bejelentett lakhelye valamely nyugati országban. Sokan közülük sikeresen illeszkedtek be a nyugati társadalmakba, bár vannak negatív példák  is (orosz szervezett bűnözés). A kitelepülők jellemzően nem számolják fel otthoni kapcsolataikat, így nemcsak nyugati pénzek érkeznek Oroszországba, hanem eszmék, magatartásmodellek, viselkedésminták is. Sok orosz tanul vagy dolgozik átmeneti jelleggel Nyugaton. Ők nyugati komfortot szeretnének Oroszországban polgári és politikai értelemben is. Őket nem elégíti ki a materiálisan sivár szovjet életforma. Ők már tisztában vannak azzal, hogy a tulajdon nem szégyen; hogy a rendőrség feladata nem a rablás, hanem az őrzés; hogy az autonómia fontos; és azt is tudják, ezen ideák megvalósulása lehetetlen a hatalom civil kontrollja nélkül.

4) Az új tömegkommunikációs eszközök, és a széles körűvé váló idegennyelvtudás, a Nyugatra járás kinyitották az új generáció szemét. A fiatal oroszországiak tudják, hogy országuk potenciálisan óriási lehetőségeket rejt, és az, hogy Oroszország szinte semmit nem termel, csak nyersanyagokat ad el külföldre, felháborítja őket. Nem értik, miért van az, hogy Oroszország az oktatásra fordított egy főre eső összegeket illetően Sierra Leonéval, Panamával, Türkmenisztánnal van egy sorban, ugyanakkor a népességfogyás tekintetében Oroszország a világelsők között található.

A régi generációk még a TV-t nézik, mely kényelmes manipulációs eszköz a hatalom számára. A 35 éven aluli fiatalok lényegében nem néznek televíziót, hanem a szabad internet világából tájékozódnak. A mai Oroszországban, akárcsak a 19. században, két szubkultúra él egymás mellett, csakhogy ez most nem szociális fenomén (mint akkor a westernizált nemesek és a tradicionális agrártársadalom világai), hanem az életkorban ragadható meg.

A 2011-es arab forradalmak azt bizonyítják, az ifjúság nem elégszik meg azzal, amit az „autoriter öregek” nyújtanak nekik – állítja Zubov.

Az elmúlt két évtized civil (és nem politikai!) szabadsága lassan erodálja a homo sovieticus világát, de hogy az evolúció vagy a revolúció útján halad-e Oroszország, az a jövő kérdése.

 

 

(Andrej Zubov: Szovjetszkij cselovek perezsil SZSZSZR, Vedomosztyi 2011. 11. 21.)

Cimkék: szovjet mentalitás, Oroszország, homo sovieticus
Országok: Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat