Veniamin Popov professzor, az MGIMO civilizációkutató központjának vezetője szerint a jelenlegi válság nemcsak egy múló pillanat a nyugati (európai) civilizáció történetében, hanem annak végjátéka, bukásának pillanata.

 

Popov szerint, bár a krízis az egész Nyugatot érinti, Amerika kilátásai mégis jobbak, mint Európáéi, hiszen – ami kulcsfontosságú a jövő szempontjából - Amerikában a demográfiai helyzet jobb, mint az Óvilágban. 

Jelenleg két nagy történelmi korszak befejezésének vagyunk a szemtanúi:

1) A szemünk láttára esik darabjaira az Európa-központú világ (ide értve Oroszországot és az USA-t is), új geopolitikai világrend van születőben, melyben a kínai, indiai, iszlám, dél-amerikai civilizációk egyre hangsúlyosabb szerepet játszanak.

2) Véget ér az indusztriális civilizáció 200 éves korszaka, átadva a helyét a posztindusztriális kornak. A termelés és fogyasztás új modelljei vannak kialakulóban („zöld gondolat”).

A nyugati, európai civilizáció a hanyatlás korába lépett. Oswald Spengler Nyugat alkonya c. műve száz év múltán válik igazán aktuálissá. Az európai civilizáció erejét kimerítette a két világháború, a gazdasági erőforrások ragadozó kizsákmányolása, s elérve a csúcspontot, az európai világ a haldoklás szakaszába lépett.

Egész Európát érinti a demográfiai válság, az őslakos népesség gyorsuló ütemben fogyatkozik. Európa már önmagában a demográfiai helyzeténél fogva bukásra ítéltetett – véli Popov. A beérkező vendégmunkások tömegei kultúrák és etnikumok közötti konfliktusok táptalajává válnak, az EU nem dolgozott ki semmi értékelhető programot a bevándorlók integrációjára vonatkozóan. Az integráció, a multikulturalizmus eszméje csődöt mondott.

A nyugati modell és életvitel kudarcának volt a jele a nyári norvégiai tömeggyilkosság.

A rendszerválságról tanúskodnak a pénzügyi és gazdasági problémák, melyek nem utolsósorban a bankok mohósága miatt következtek be. Európában energiakrízis van, a kontinens nem tudja az életviteléhez szükséges megfelelő energiát helyben előállítani. A kapitalizmus logikája – a maximális haszonra való törekvés – szétroncsolja a társadalmak belső kohézióját.

A Mediterráneum térségében már láncreakciószerűen szedi áldozatait az adósságválság, és a járvány szép lassan Délről Észak felé húzódik.

Mivel az energiakrízis egyre nyilvánvalóbb, az európai államok is egyre agresszívabb magatartást tanúsítanak. Például 2003-ban többségük még ellenezte az iraki háborút, 2011-ben viszont már – a 2003-ban még háborúellenes - Franciaország vezette a Líbia elleni NATO támadást.

A globális információs forradalom aláásta az ebben elmélyülő társadalmak kultúráját és erkölcsiségét. Az új generációra egy unifikált pszeudokultúrát próbálnak ráerőltetni. A hagyományos erkölcsök válsága családok szétesésében, egynemű házasságokban, pedofíliában és másban nyilvánul meg. Alexander King, a Római Klub elnöke szerint az erkölcsiség emelte ki az embert állatvilágból, az erkölcsi alapok megsemmisítése, az ember fogyasztó biorobottá való degradációja pedig a katasztrófa határára sodorja az ezt elfogadó közösségeket.

Egész Európára jellemző a politika és a társadalom közti szakadék megnyílása, a politikába vetett bizalom megrendülése.

Arnold Toynbee szerint a keleti gigászok megjelenése jelenti majd a Nyugat végét, s valóban: az ázsiai civilizációk - ahol a lakosság fele fiatal; hatalmas nyersanyag és emberi potenciával rendelkeznek; s azzal a mentalitással, ami nem az anyagi meggazdagodásra fókuszál - igazi kihívást jelentenek Európa számára.

 

(Veniamin Popov: Krizisz jevropejszkoj civilizacii, ng.ru, 2011. 11. 14.)

 

 

Cimkék: európai civilizáció, 2011, Oswald Spengler, Arnold Toynbee

Országok: Oroszország