(Az alábbiakban a The Moscow Times hasábjain olvasható elemzést szerkesztett és rövidített formában adjuk közre, mely a permafroszt olvadásával, s következményeivel foglalkozik. Az írást Roland Oliphant, az lap állandó elemzője jegyzi.)

Az Orosz Föderáció területének 2/3-án egy méternél mélyebbre nem tudnánk ásni a folyamatosan fagyott föld miatt. Röviden ez lenne a permafroszt. Az ilyen területek mezőgazdasági művelésre teljességgel alkalmatlanok, annál jobb alapot biztosítanak a hatalmas országban utak, vasutak építésére. Azaz biztosítottak.

Vlagyiszlav Bolov, az Oroszországi Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma, Előrejelzési és Megfigyelési Intézetének vezetője a nyár elején úgy nyilatkozott, hogy a permafroszt övezet 10-18 százaléka tűnhet el az elkövetkező 25-30 évben. Ennek következményei, Szibéria déli, sűrűbben lakott részein pusztítóak lesznek. (A Transzszibériai Vasút nyomvonala is részben a permafroszton halad.)

Az orosz nép megtanult együtt élni a permafroszt sajátosságaival, s tette ezt a XVI. századtól kezdődően, amikor az első orosz felfedezők az Urálon túlra merészkedtek. Jakutszk vagy Norilszk városa éppen ezért cölöpökre épült, melyeket a jeges földbe fúrtak. Így a víz és gázvezetékek sem a földben, hanem a föld felett, tartóoszlopokon futnak. (Igaz ez az exportra szánt földgáz vezetékeivel is.) Az építmények cölöpjeinek a legfontosabb feladata, hogy „óvja” a permafrosztot az épületek hőjétől, nehogy a megolvadó jeges földben megbillenjenek. De mindez veszélybe került a globális felmelegedés miatt: ha felolvad a permafroszt, az épületek megsüllyednek, az utak, sínek és vezetékek pedig egyszerűen eltörnek.

Az Orosz Államvasutak, mely 5000 kilométernyi hálózatot üzemeltet permafroszt talajon, már szembesült a problémával. Számos szibériai vonalon már megsüllyedt a föld a sínek alatt. Néhol néhány tíz méter, néhol kilométerek. Szibéria mocsaras területein pedig a kiolvadó talajvíz árvízzel, belvízzel fenyeget.

Sajnos azonban nem mindenki veszi komolyan a problémát. A Roszavtodor útépítő és útkezelő vállalatnál egyenesen örömüknek adtak hangot, hogy olvad a jég, mondván: „így majd egyszerűbb lesz utat építeni”. Igaz azonban, hogy az 1960-as években orosz építőmérnökök kidolgoztak egy eddig bevált technológiát, amivel folyamatosan hűteni tudják a töltéseket, legyen szó akár autóútról, akár vasútról. Úgynevezett folyadék-párologtató hőszifonokat helyeztek el az utak, sínek mentén. Ezek tulajdonképpen fém csövek, melyeket fagyott szén-dioxiddal töltöttek meg. Egyik vége a jégrétegig ér, másik vége a földfelszín felett van, így a természetben is tapasztalható hőmérsékletváltozás alkalmával 1 és 5 fok közé hűti a környezetét. Mivel a technológia az elmúlt 50 évben eredményes volt, így némileg érthető a vállalatok passzivitása.

Az orosz állam is igyekszik nyugalomra inteni. Mihail Grigorjev, az Orosz Tudományos Akadémia jakutszki Permafroszt Kutatóintézetének szakértője – mely intézet az 1960-as évek óta vizsgálja a jelenséget – nem aggódik: „Érzékeljük a melegedést. Kelet-Szibériában valóban egyre melegebb van, néhány régióban fél fokot, máshol két Celsius fokot emelkedett a hőmérséklet. Ez valóban komoly. De katasztrofális következményeket nem vettünk észre.”

Mint ahogy a permafroszt kiterjedése, úgy az olvadás sem egyenletes. Délen és keleten előbb olvad, igaz ennek az is az oka, hogy Szibéria ezen részein a fagyott föld nem képez összefüggő területet, gyakran alakulnak szigetek és szakaszok, míg északabbra évezredek óta összefüggő jégben van a föld. Ezen kívül veszélyben van a Kola-félsziget, az arhangelszki régió, Szibéria már említett déli részén túl pedig a mongol-orosz, kínai orosz határ permafroszt talaja és a Kamcsatka-félsziget egyes részei.

A szakértők szerint rövidtávon a legfontosabb a humán faktor ebben a kérdésben. Az érintett térségek, városok lakóinak fel kell készülniük a permafroszt eltűnéséhez, ami egész városok süllyedését idézheti elő, ehhez egy figyelő és riasztórendszert kellene kiépíteni. De ez tulajdonképpen az orosz útkezelő vállalatok és a vasút érdekeit is szolgálná. A másik hatalmas probléma a Szibériában meghonosodott hulladékkezelés. Sok szibériai városban a hulladéklerakók nem zártak és szigeteltek, hanem egyszerűen a permafrosztra hordják a szeméthegyeket. Ha egyszer a jég elolvad, a mérgező anyagok tonnaszám jutnak majd az édes talajvízbe, ami beláthatatlan ökológiai katasztrófát vetít előre. Ráadásul a szibériai folyók óriási vízgyűjtő területről szállítanak vizet a Jeges-tengerbe.

Egyelőre sajnos úgy tűnik a „hivatalos” Oroszországot vajmi kevéssé érdekli a permafroszt egyre gyorsuló olvadása.

(The Moscow Times)