Alekszandr Minkin orosz publicista, színházi kritikus Dmitrij Medvegyev elnöknek címzett nyílt levelében a katasztrófális  oroszországi demográfiai helyzetre hívja fel a figyelmet, amely akár végzetes is lehet az ország számára. Minkin levelében kudarcként értékeli az orosz vezetés elmúlt húsz évben nyújtott teljesítményét.

 

A levegőben lehet érezni a bajt – írja Minkin - bár lehet, hogy ez nem annyira nyilvánvaló az elnöki rezidenciákban, ahol csak a sikerek látszanak. Sikerek...

A szerző szerint Medvegyev elnöksége idején valójában nem történtek jelentős eredmények. Leváltották Jurij Luzskov moszkvai polgármestert Szergej Szobjanyinra. Na és ettől jpbb lett az emberek élete?

Az elnök megírta az „Oroszország előre!” című cikkét, na és, mi változott ettől? Mi mozdult előre a korrupción kívül – kérdezi Minkin.

„Szkolkovo? Ez egyelőre csak álom. Befektetések? Hol vannak?” Ezek a projektek nem tették könnyebbé az emberek életét. A hadsereg állapota nem javult, zömmel még mindig a brezsnyevi idők technikájával van felszerelve.

A törvényesség előmozdítása érdekében sem történtek lépések.

Az egész világ ismeri Strauss-Kahn történetét, akit New-Yorkban azért tartóztattak le, szedtek le a repülőgépről, mert egy szobalány szexuális zaklatással vádolta. Később kiderült, hogy a vádak nem igazak, de vajon Moszkvában is leszedték volna a repülőgépről az IMF elnökét, ha a szobalány zaklatással vádolja őt?

Pár éve történt, amikor „az ön főnöke, Putyin elnök” azt üzente az izraeli miniszterelnökön keresztül a szexuális erőszakkal vádolt izraeli elnöknek, ahogy azt a bekapcsolva maradt mikrofonok megörökítették: „Adja át üdvözletét az elnökének! Úgy tűnik, jó erőben lévő legény! Tíz nőt erőszakolt meg! Mindannyian meglepődtünk. Mindannyian irigyeljük őt!”

Ez 2006 októberében történt a Kremlben. Azóta változott valami?

Jobb lett az oktatás? Jobb lett az egészségügy? Jobb lett a közbiztonság?

Vagy Önök, akik 12 éve irányítják az országot, azt hiszik – írja Minkin – hogy az emberek hülyék?

Az egész világ által tisztelt II. János Pál pápát nem engedték be Oroszországba, mert katolikus. A muszlim dikátorokat viszont örömmel fogadják. A koreai diktátor páncélvonatán beutazhatta Oroszországot, a kedvéért kiürítették az utcákat.

1993 őszéig az orosz kormány épületébe, a Fehér Házba bárki beléphetett. Most ez egy kerítésekkel övezett erőd, de még a népképviseleti Dumába sem tehetik be a lábukat a választópolgárok.

2012-ben Amerika elnököt választ. Hogy kit, azt majd eldönti az amerikai nép.

Oroszországban azt választják meg, akit kijelölnek, ez a legfőbb különbség Amerika és Oroszország között – véli Minkin.

Az új orosz nemzeti identitás alapjává a pénz vált. Máskülönben miért mondják be félóránként a rádiók a dollár és az euró árfolyamát, épp olyan gyakran, mint az időjárásjelentést?

Ami egészen biztos, az a népesség csökkenése. Íme a halálozások száma Oroszországban az utóbbi húsz évben:

 

1991	1 690 600
1992	1 807 400
1993	2 129 300
1994	2 301 300
1995	2 203 800
1996	2 082 300
1997	2 015 700
1998	1 988 700
1999	2 144 300
2000	2 225 300
2001	2 254 900
2002	2 332 300
2003	2 365 800
2004	2 295 400
2005	2 303 900
2006	2 166 700
2007	2 080 400
2008	2 075 900
2009	2 010 500
2010	2 028 500

 

Bár Oroszország lakossága folyamatosan csökken, a halálozások száma lényegében ugyanakkora. 2010-ben 340 ezerrel több ember halt meg Oroszországban, mint 1991-ben.

Jelcin-Putyin-Medvegyev elnöksége idején a hatalom „nemcsak tönkretette az ipart, megsemmisítette az oktatást, nemcsak ellopta a pénzt...hanem ellopta a reményt is”. „Azoknak a gyerekeknek, akik ezekben az években születtek, vagy most születnek – ellopták a lelkét”, és ők még csak nem érzik, hogy becsapták őket – írja Alekszandr Minkin.

 

 

(Alekszandr Minkin: Szpiszok potyer, echo.msk.ru, 2011. 09. 08.)

 

 

Cimkék: Alekszandr Minkin

Országok: Oroszország