2011-ben a legszegényebb posztszovjet állam, Tadzsikisztán fővárosában, Dusanbéban rendezték meg a Független Államok Közösségének csúcstalálkozóját. A segodnya.ua jelen lévő munkatársa helyszíni tapasztalatairól számolt be.

Dusanbe szerfölött ellentmondásos helynek tetszik az idelátogatók számára. Egy ukrán újságírót, aki szintén a FÁK csúcsra érkezett, megkötöztek, és elrabolták a papírjait. Mások viszont a dusanbei lakosok vendégszeretetéről és jószándékáról áradoznak.

Emomali Rahmon, Tadzsikisztán elnöke a ’90-es években az iszlamistákkal szemben vívott polgárháború után került hatalomra. A világi államot építő Rahmon ellen már kétszer is merényletet kíséreltek meg muszlim szélsőségesek, egy gránáttal végrehajtott merényletben meg is sérült az államfő. Máskor egy öngyilkos terrorista akart végezni a tadzsik elnökkel, de az a próbálkozás is kudarcot vallott.

Sokan úgy tartják Tadzsikisztánban, az államhatalom képviselői is hasznot húznak a nemzetközi kábítószerkereskedelemből, melynek egyik fő útvonala az országon halad át; mások arról beszélnek, a rendőrség teljesen korrupt, ezért közutálat övezi az országban ezt a szervezetet. Ami viszont biztos, hogy Rahmon elnök klánjának tagjai magas beosztású hivatalokat töltenek be az államigazgatásban (az államfő lánya például külügyminiszterhelyettes). A WikiLeaks által nyilvánosságra került amerikai diplomáciai iratok szerint Rahmon elnök családjának kezében van a tadzsikisztáni üzleti élet számottevő része.

A dusanbeiek szerint Tadzsikisztán az elmúlt tíz évben rengeteget változott. Régebben az átlagfizetés 20 dollár volt, most 100-200 dollár. A ’90-es években előfordulhatott, hogy egy jobb edzőcipőért az utcán öltek meg embereket.

A legszegényebb volt szovjet tagköztársaságban igen erős a szovjet nosztalgia, amikor még mindenkinek volt munkája, stabil fizetése, működtek a gyárak, és a korrupció sem volt ennyire kiterjedt.

A tadzsikisztáni viszonylagos stabilitás és Rahmon világi rezsimjének támasza - Oroszország. Moszkva katonailag is jelen van az országban, melynek legfőbb bevételi forrását jelentik az Oroszországban dolgozó vendégmunkások hazautalt pénzei. Egy félig ukrán származású dusanbei asszony szerint Tadzsikisztán számára kétféle alternatíva létezik: vagy Oroszország, vagy az iszlamisták a maguk középkori világképével. „Nekünk Európa – Oroszország.” Az iszlám már így is teret nyert az országban, ráadásul azt senki nem tudja, hogy a szomszédos Afganisztánban mikor ér véget a háború, esetleg átterjed-e Tadzsikisztánra.

Tadzsikisztánban tapintható a szegénység. Bár az ország alumíniumot és elektromos energiát exportál, ezen kívül lényegében semmit nem gyártanak, a szovjet korszakban épült üzemek üresen konganak.

Az átlagfizetés 100-200 dollár körül van, egy tanár megkereshet akár 300 dollárt is, egy taxis szerencsével 500 dollárt. Az árak viszont magasabbak, mint Kijevben. Az élelmiszerekért – kivéve a helyben termelt zöldségeket – többet kell fizetni, mint az ukrán fővárosban. A boltokban főként orosz és kínai áruk vannak. Az ország első szupermarketjét csak 2005-ben építették, főként kis boltokban zajlik a kereskedelem. Elhelyezkedni nehéz, nemrég például kínaiak nyerték meg a dusanbei utak felújítására kiírt tendert, de ők tadzsikokat nem vesznek fel, mondván, azok megbízhatatlanok, csak kínaiakat. Igaz, a dusanbei utak állapota meglehetősen jónak is mondható.

(V sztolice Tadzsikisztana taksziszti predlagajut anasu i sz toszkoj vszpominajut SZSZSZR, segodnya.ua, 2011. 09. 06.)