Vlagyimir Rizskov orosz liberális politikus, volt Duma képviselő az Echo Moszkvi rádióállomás internetes oldalán megjelenő blogjában az oroszországi liberálisok ’90-es években elkövetett hibáit elemzi. Vajon mi vezetett a liberálisok kudarcához a ’90-es évek Oroszországában, aminek következtében mai napig nem tudtak talpraállni a szabadelvű erők?

Ma sokan követelik Oroszországban – írja Rizskov – hogy a liberálisok kérjenek bocsánatot a ’90-es években elkövetett hibák miatt, ami elfogadhatatlan, hiszen a ’90-es évek nemcsak rosszat hoztak Oroszországnak. A radikális piaci és demokratikus reformok piacgazdaságot, nyitottságot, az egyéni vállalkozások szabadságát, új politikai, üzleti, közéleti szereplőket adtak Oroszországnak.

A liberálisok befeketítésében erőteljes szerepet játszott a 2000-es évek putyini propagandája, ugyanakkor a liberálisok által elkövetett tényleges hibák elemzése az ország jövője szempontjából is fontos lehet, hiszen az oroszországi nagyvárosokban érezhetően megnőtt a liberális politikai erők támogatottsága. Ha esetleg ismét hatalomra jutnak a liberálisok a 10-es években, nem szabad megismételniük elődeik hibáit a ’90-es évekből.

A liberálisoknak négy fő bűnük volt a ’90-es években, amit a jövőben el kell kerülni:

- sok befolyásos liberális reformer nem volt demokrata. Sőt mi több, irtóztak a demokráciától, attól félve, hogy szabad és demokratikus választásokon olyanok jutnak hatalomra, akik más értékrendet képviselnek. Ezzel magyarázható a liberálisok rajongása a chilei diktátor, Pinochet iránt, aki „vaskézzel” vitte végig a liberális reformokat.

- a liberálisok megvetették a parlamentarizmust, a társadalmi kontrollt, a valódi föderalizmust, az önkormányzatiságot, a független bíróságokat. A liberálisok előnyben részesítették az erős elnöki hatalmat és a bürokratikus vertikált.

- az akkor divatos neokonzervatív gondolkodás szerint ártalmasnak tartottak mindenféle szociálpolitikát, a humán tőke fejlesztését. Épp ezért nem lehet csodálkozni azon a gyűlöleten, amit sok millió oroszországi érez a liberálisok iránt, akik mai napig a szociálpolitika „elavultságáról” beszélnek.

- sok akkori liberális vezető nem tudott ellenállni annak a csábításnak, amit a személyes meggazdagodás lehetősége jelentett. A bürokráciával együtt közreműködtek abban, hogy a társadalmi vagyon saját zsebeikbe vándoroljon.

Az új liberálisoknak tehát garantálniuk kell a reális hatalommegosztást, a demokratikus intézményrendszer felépítését, biztosítani a valódi föderalizmust és önkormányzatiságot, foglalkozniuk kell a szociálpolitikával, a humán tőke fejlesztésével, és személyes példát adva kell ellenállniuk a korrupciónak.

(Vlagyimir Rizskov: Uroki 90-h: osibki liberalov i novij liberalizm, echo.msk.ru, 2011. 08. 06.)