Szergej Karaganov, az orosz Külpolitikai és védelmi tanács elnöke szerint a Dmitrij Medvegyev mellett működő a Civil társadalom és az emberi jogok fejlesztéséért felelős tanács a kommunizmus oroszországi bűneit feltáró javaslata előremutató indítvány, amely elősegíti Oroszország modernizációját.

A „desztalinizáció” nem helyes terminus Karaganov szerint, mert ez egyedül az „emberevő” tömeggyilkosra, Sztálinra hárítja a felelősséget.

Jelen esetben valójában arról van szó, hogy megörökítik a szovjethatalom áldozatainak emlékét és kísérletet tesznek a „nemzeti megbékélésre”.

A projekt fő célja Karaganov szerint az orosz társadalom és elit tudatának modernizációja. Nem technikai vagy politikai modernizációról van szó, hanem (tehetjük hozzá, régi orosz tradíció szerint) a lelkek, a gondolkodás megváltoztatásának igényéről.

Ehhez a következő lépésekre van szükség: jogi keretbe kell foglalni a múlt bűncselekményeinek kivizsgálását. A november 4-i nemzeti ünnep átértelmezésére is sor kerülhet (a polgárháború áldozatainak emléknapjává, vagy a nemzeti megbékélés napjává átnevezve). Meg kell oldani azon állampolgárok rehabilitálását, akik a szovjethatalom ártatlan áldozatai voltak. El kell törölni azokat a helyneveket, amelyek a repressziókért felelős egykori vezetők nevét örökítik meg.

Meg kell nyitni az eddig még zárt oroszországi levéltárakat a lehető legteljesebb mértékben. Meg kell szabadulni a történelem mítoszaitól. Ezért is szükséges, Karaganov szerint, azon állami tisztségviselők elbocsátása állásukból, akik tagadják a totalitárius rendszer bűneit, esetleg magasztalják azokat. Emlékművet kell állítani Moszkvában és Szentpéterváron a politikai repressziók áldozatainak. De a kisebb településeken is emlékműveket kell állítani azon áldozatok emlékének, akiket ezekből falvakból vagy városokból hurcoltak el kényszermunkára vagy egyenesen a halálba.

És végül, elérkezett az idő, hogy rendezzék a moszkvai Vörös téren található Lenin-mauzóleum kérdését is...

Karaganov szerint jelenleg óriási szakadék tátong az elit és a nép között. Alig vannak közös pontok: az egyik a Nagy Honvédő Háború megítélése.

„A társadalom addig nem tisztelheti magát és országát, amíg utóbbi a hetven évig tartó kommunista-sztálinista-totalitárius rezsim szörnyű bűneit rejtegeti előtte. A nép a forradalom során hatalomra juttatott és támogatott egy emberellenes barbár rezsimet. És lehetővé tette számára, hogy hatalomban maradjon, és részt vett a saját maga ellen irányuló népirtásban, legjobb képviselőinek, tradicionális értékrendjének, az egyházak, a kulturális emlékek és maga a kultúra szisztematikus megsemmisítésében.” – teszi felelőssé a népet a megbékélést hirdető Karaganov.

Karaganov szerint, „ha nem ismerjük el az igazságot”, akkor a hóhérok, kollektivizátorok, az éhínségek szervezői, az egyházak megsemmisítői nyomába lép az orosz vezetés.

Karaganov szerint ugyanakkor a világháborús veteránokra hivatkozni „gyáva érv”, s többségük bizonyára egyetértene a desztalinizációs projekttel.

Kérdés persze, a Karaganov által is javasoltak mennyiben segítik a megbékélést, vagy éppen ellenkezőleg, új szellemi polgárháborút robbantanak ki Oroszországban.

(Szergej Karaganov: Nye desztalinyizacija, a modernizacija obsesztva, Nyezaviszimaja Gazeta)