OROSZVALOSAG.HU


Menekülés a jövőbe

  |  2011-02-23 13:28:39  |  
Gyóni Gábor

Menekülés a jövőbe

A deindusztrializáció kellemetlen mellékhatásai

 Menekülés a jövőbe

Mihail Remizov, Borisz Mezsujev és Nyikita Kurkin, a Sztratyegija 2020 alapítvány vezetői Nyezaviszimaja Gazetában megjelent cikke szerint feltűnően sok a hasonlóság Dmitrij Medvegyev orosz és Barack Obama amerikai elnök retorikája között. Az USA és Oroszország is egyfajta deindusztralizáción ment keresztül az elmúlt években, miközben az iparosodó Kelet új kihívást támaszt a Nyugat felé.


Dmitrij Medvegyev elnöksége idején a modernizáció szükségességének folytonos hangoztatása az államfői kommunikáció legmarkánsabb eleme, miközben számos hasonlóság észlelhető a „baloldali liberális” Obama és a „jobboldali reformer” Medvegyev retorikája között.

Medvegyev, Obama, és részben Sarkozy francia elnök többé-kevésbé ugyanazzal a programmal kívánták lendületbe hozni a válságba került gazdaságot 2008 után, az erőltetett technológiai fejlesztéssel. Mindegyikük új biztonságpolitikai szerkezetet javasol, de előrefutva, nem tudták legyűrni a status quo-ban érdekelt oligarchák ellenállását és nem voltak képesek mobilizálni az „új kurzus” híveit.

Medvegyev és Obama hasonló kulturális-szociális közegből származnak, mindketten értelmiségi közegből jönnek, s látható nosztalgiát éreznek az ’50-es ’60-as évek után, amikor az értelmiség játszotta a vezető szerepet a társadalmi folyamatokban. Bár mindketten hivatkoznak neoliberális elődeikre (Clintonra és Jelcinre), retorikájuk inkább az ’50-es ’60-as éveket idézi. Medvegyev meleg szavakkal idézi a fizikusok és költők vitáját, amikor még divat volt a fundamentális tudomány. Obama a szputnyik korát idézi, amikor Eisenhower és Kennedy idején az amerikai gazdaság és tudomány a szovjetek befogására és legyőzésére koncentrált az űrversenyben.

Mindez azonban csak nosztalgia, a ’60-as évek nem térnek vissza, de a tudományos diskurzus kedvelt témája Moszkvában, Los Angelesben és New Yorkban is ’60-as és ’80-as évek közti kor elemzése. Bár visszatérés nincs ezekhez az időkhöz, a terjedő „progresszív” retorika az eddig megszokottak helyett az események másfajta értelmezését adja.

A válság kezdetén az USA és Oroszország a vezető pénzügyi és gazdasági köröket tette felelőssé (a pénzügyi oligarchákat illetve a nyersanyagkitermelésre épülő gazdaságot), az államok a jómódúak számára történő keynesiánus gazdaságélénkítéssel próbálkoztak (kedvezményes állami hitelek a nagyvállalatoknak), amit mára a megszorítások politikája váltott fel.

A válság nyomán megváltozóban a világ. Az ipari termelés kihelyzése a harmadik világba egyfelől, másrészt a pusztító neoliberális „reformok” (amelyek megsemmisítve az ipari potenciált, a nyersanyagexporta ösztönöztek) másfelől deindusztralizációhoz vezettek kisebb vagy nagyobb mértékben Amerikában és Oroszországban is, miközben Kína megerősödve kerül ki a válságból. A piac, a munka és a tőke globalizációja saját kitalálói ellen fordul és egyre inkább az iparosodó Kelet malmára hajtja a vizet.

Obama arra szférára összpontosít, ahol Amerika fölénye még megvan: a tudományra és az oktatásra, így próbálva kompenzálni Kína indusztriális expanzióját. Ez valójában konzervatív program, hiszen nem törekszik a játékszabályok megváltoztatására és igyekszik elkerülni a konfliktusokat.

A medvegyevi modernizáció is abban áll, hogy a konzervatív pénzügyi politika mellé megpróbálnak megteremteni egy innovációs szektort, amely viszont elsősorban a külföldi megrendelők igényeit elégítené ki, s csak esetleg a későbbiekben válhat a széleskörű orosz modernizáció alapkövévé.

A posztindusztriális Nyugat és az indusztriális Kelet közötti „geogazdasági konfliktus” Oroszország szerepét is átértékeli a világban, új igazodási pont szükségességét kijelölve Moszkva számára is.

 

 

 

(Mihail Remizov, Borisz Mezsujev és Nyikita Kurkin: Begsztvo v budusee, ng.ru)

Cimkék: USA, Oroszország, deindusztrializáció
Országok: Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat