A Nyugat ma már nem törekszik elvi értékei védelmére és terjesztésére, és nem vállalja a konfrontációt olyan autoriter rezsimekkel, mint a kínai vagy az orosz – írja Jaroszlav Simov a gazeta.ru-ban megjelent publicisztikájában.

A pragmatizmus ismét győzelmet aratott az idealizmuson, a gazdasági és politikai érdekek az értékek fölött.

A BP és a Rosznyefty közötti együttműködés például legalizálta a Hodorkovszkij elleni eljárást, a JUKOSZ tulajdonosainak kifosztását.

Miközben az EU politikusai szankciókkal fenyegetik Alekszandr Lukasenko belorusz elnököt, baráti ölelésben részesítik a véreskezű üzbég diktátort, Iszlam Karimovot, annak ellenére, hogy a több száz ember életét kioltó 2005-ös andizsáni mészárlás nagyságrendekkel múlja felül mindazt, amit valaha is tett az ellenzékiekkel szemben a belorusz vagy az orosz rendőrség.

Az elmúlt évtizedekben a Nyugat óriási sikert aratott azzal, hogy az emberi és polgári jogok univerzálissá váltak az egész világon, legalábbis formálisan, s a világ legtöbb állama Kongótól Kínáig papíron fontosnak tartja ezek tiszteletben tartását.

A második világháború után a modernizáció és demokratizáció sikeresen ment végbe a legyőzött Németországban és Japánban, Afganisztánban és Irakban azonban kudarcot vallott. Azokban az országokban is kétséges az eredmény, ahol nem volt külső beavatkozás, mint Mexikó vagy Irán. Ez utóbbi csoportba lehet sorolni a volt Szovjetunió köztársaságait is.

A Nyugat az elmúlt években megszűnt ideológiai véleményvezérnek lenni, a válság pedig arra mutatott rá, hogy még a világ legfejlettebb régióiban is lehetnek komoly gazdasági problémák.

A ’90-es évek, Bill Clinton elnöksége a magabiztos amerikai dominancia korszaka volt, a neokonzervatív adminisztráció keresztes háborúi és demokráciaterjesztése viszont kudarcot vallottak, a jelenlegi Amerika pedig inkább saját belső problémáival van elfoglalva. A „színes forradalmak” ideje elmúlt, s vele a remény is, hogy az 1989-es kelet-európai demokratikus forradalmak után a posztszovjet térségben is demokratikus áttörés következik be.

De talán mégis a külső, nyugati beavatkozás hiánya indíthatja el a demokratikus vátozásokat a posztszovjet térség autoriter államaiban, hiszen az emberek csak magukra számíthatnak.

(Jaroszlav Simov: Bratanyie po raszcsotu, gazeta.ru)