OROSZVALOSAG.HU
A Véleményvezér Észtországot fényezi
A Véleményvezér Észtországot fényezi
Nem baj, hogy diszkriminatív, a lényeg, hogy dicsérik
Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy a mainstream média régiónkban azokat az országokat részesíti leginkább kitüntető elismerésben, melyek a legkövetkezetesebben hajtják végre a washingtoni konszenzus szentháromságának (liberalizáció, dereguláció, privatizáció) tanait, legyenek annak bármilyen szociális következményei.
Az is ismert, hogy régiónk országait mintegy „megversenyeztetik”, azokat „éltanulókra” és „rossz tanulókra” osztva. Magyarországon a közvélemény hagyományosan különösen érzékenyen reagál a nyugati véleményekre, a régióbeli „rivális” országok „sikerei” vagy „kudarcai” (az tehát, hogy mennyire élvezik a legbefolyásosabb nyugati véleményformálók bizalmát) kedvelt témái a honi közéletnek.
A magyar sajtó egy része számára mostanság Észtország a „bezzegország”, annak köszönhetően, hogy a kicsiny balti állam 2011. január 1-től bevezette a közös európai fizetőeszközt, az eurót. Bár az euró jelenleg története legnagyobb válságát éli át, sokan még a jövőjét is megkérdőjelezik, s magában Észtországban sem egyértelmű fogadtatás, nem beszélve a „más gondolkodású”, Magyarországon kevéssé idézett közgazdászokról, idehaza egyesek még mindig az állukat keresik a fényes észt siker láttán.
A jelenség persze megalapozott, az elmúlt 15-20 év propagandája támasztja alá, a „balti csodáról”, a neoliberális gazdaságpolitikát következetesen végrehajtó – s a függetlenséget adósság nélkül kezdő - három volt balti szovjet tagköztársaság látványosnak tetsző sikereiről. Igaz, a „balti csoda” a 2008-as válság nyomán kártyavárként omlott össze, bár az kétségtelen, hogy Észtország a 2008-as -5 %-os, majd a 2009-es -14 %-os gazdasági visszaeséssel nem járt olyan rosszul, mint déli szomszédja, amely 2009-ben -18 %-os veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.
Észtországot tehát, ahol 18 %-os a munkanélküliség, s ahol húsz év alatt a népesség mintegy 20 %-a eltűnt (!), a lakosság ötöde a szegénységi küszöb alatt él, az oroszajkú lakosság jogait korlátozzák, el lehet adni Magyarországon sikeres országként.
Ezt teszi a Véleményvezér is, nem tűrve a más véleményeket. Elámulva a buksisimogatásoktól, a kicsiny Észtországot idealizálja a népszerű fórum, már-már a rasszizmus határán táncolva.
Hiszen az észt „gazdasági csoda” felmagasztalása mellett jut persze dicsérő szó a gyalázatos észtországi diszkriminációnak is, annak, hogy embereket pusztán a származásuk miatt rekesztettek, rekesztenek ki az állampolgárságból: „Tallinn a kilencvenes évek folyamán mindvégig kitartott a gyarmatosítóként betelepített (sic!) orosz lakosok szisztematikus diszkriminációja mellett, annak ellenére, hogy az EU rendkívül élesen kritizálta őket az ügyben….az idő mégis Észtországot igazolta.” – írja a Véleményvezér. „Mára az orosz kisebbség döntő többsége rákényszerült, hogy megtanuljon észtül, miközben az egyébként nagyon sikeres ország (sic!) a tekintélye miatt egyszerűen megengedheti magának (sic!), hogy fenntartsa a hátrányos megkülönböztetés bizonyos formáit.”
Azaz Észtország helyesen teszi, és megteheti a Véleményvezér szerint, hogy sárba tapossa az emberi és kisebbségi jogokat, és ettől még sikeres ország is lehet. Ez aztán a követendő példa!
Hogy mit engedhet meg magának egy állam, legyen az bármilyen kicsiny, vagy nagy, hitünk szerint tőlünk is függ, vajon szó nélkül hagyjuk-e a kirekesztő politika megnyilvánulásait, különösen pedig akkor, ha az az Európai Unióban fordul elő!
(EU: csak nehogy velünk mossák fel a padlót!; velemenyvezer.blog.hu)