A német Spiegel azon lapok közé tartozott, melyek az elsők között tették közzé a WikiLeaks által megszerzett amerikai diplomáciai iratokat. A lap szerkesztőségi közleményben reagált az eseményekre, melyek szerintük az amerikai külpolitika bukását demonstrálják..

2005 ősze, a szociáldemokrata kormány bukása után az amerikai diplomatákat leginkább az érdekelte Németország kapcsán, az Angela Merkel vezette konzervatív német vezetés mit tesz a transzatlanti kapcsolatok erősítése érdekében?

S bár némi javulást valóban észleltek, a „tartózkodó” Merkel nem tett bátor lépéseket az amerikai kapcsolatok erősítése céljából, Guido Westerwelle német külügyminiszter pedig nem eléggé felkészült - állították a jelentések.

„Nehéz ezeket a jelentéseket barátinak nevezni.” – írja a Spiegel. Az amerikai diplomaták pedig – mint ez a dokumentumokból kiderül - gyakran az egyszerű barát – ellenség bináris oppozícióban gondolkodnak.

A dokumentumokból érdekes részletek is napvilágra kerülnek. Például – jelentik Bakuból – az, hogy Ahmanizsenád iráni elnököt felpofozta a teokratikus állam alapjait védő ún. Őrzők tanácsa egyik tagja, mert a konzervatív iráni államfő a sajtó szabadsága mellett érvelt…

Összesen 243 270 diplomata jelentés, és 8 017, a Fehér Házból származó direktíva került a WikiLeaks birtokába, s a következő napokban folytatódni fog az iratok publikálása, melyek azt tárják fel, hogyan próbálta Washington irányítani a világot. „Ez az esemény nem más, mint az amerikai külpolitika krachja.” – írja a Spiegel.

Az afganisztáni és iraki háborúra vonatkozó kiszivárgás után harmadszorra jelennek meg tömeges számban titkos amerikai iratok a WikiLeaks portálon, de ezúttal valószínűleg nagyon drága árat fog fizetni Washington – véli a német lap.

Még soha nem fordult elő a történelemben, hogy egy nagyhatalom külpolitikai fundamentuma így megroggyanjon. Még soha nem fordult elő, hogy a világ ilyen nyílt betekintést nyerjen egy nagyhatalom diplomáciájának boszorkánykonyhájába.

Nyilvánvalóvá válik például, mit gondoltak az amerikai diplomaták Kenyáról, melyet a korrupció mocsarának neveztek. A szövetséges Törökország is annyi kritikát kap, mint még soha. Washington úgy véli, Törökországban egyre erősebb az iszlám, s hogy az ország nem nyer bebocsáttatást az Európai Unióba.

A jelentések szerzői biztosak voltak abban, hogy illetéktelen szemek nem látják művüket. Dmitrij Medvegyev orosz elnök feleségéről például azt írták, hiába szervez magának különböző edzéseket, mégis „lekicsinylő megjegyzések tárgya.” Azt is állítják, Medvegyev felesége már egy összeírt egy listát arról, ki az, akinek a karrierjével kell fizetnie, mert nem elég hűségesen szolgálta az elnököt. Az amerikai diplomaták akkor is epébe mártott tollal írtak, amikor azt jelentették, Ilham Alijev azerbajdzsán elnök felesége már annyi plasztikai műtéten esett át, hogy bár messziről össze lehet keverni a lányával, viszont már alig tudja kontrollálni mimikáját.

A dokumentumok alapján az tűnik ki, az amerikai szuperhatalom a világ legfontosabb válsággócaiban erőtlen, bizonytalan, sőt, fél. Például Pakisztán esetében attól tartanak, hogy ennek az országnak az atomprogramjához hozzáférést kapnak terroristák is.

A közel-keleti jelentések Irakból, Egyiptomból és más országokból a szuperhatalom gyengeségét demonstrálják. Mintha nem Amerika lenne a térség nagy játékosa, hanem vele játszanának az arabok és izraeliek, siíták és szunniták, iszlamisták és világiak, despoták és uralkodók…

(A Superpower’s View of the World, spiegel.de)