Az elmúlt húsz évben gyökeres változás következett be Oroszország Grúzia-politikájában – kezdi a brit Open Democracyban a grúz-orosz viszonyról megjelent írását Szufjan Zsemuhov, a nalcsiki Kabard-Balkár Intézet igazgatóhelyettese.

Oroszország Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin elnöksége idején, egészen a 2008-as ötnapos háborúig támogatta Grúzia területi egységét, ezt követően viszont elismerte Grúzia szakadár tartományainak, Abháziának és Dél-Oszétiának a függetlenségét. Grúzia a két évvel ezelőtti augusztusi háborúban óriási vereséget szenvedett, katonailag tönkreverték, úgy tűnik végleg elvesztette területeinek egy részét, szövetségesei hátat fordítottak neki, s kútba esett az ország legfőbb prioritása, a NATO és az EU csatlakozás.

Válaszul Grúzia stratégiát változtatott, és elkezdett élénkebben foglalkozni az oroszországi Észak-Kaukázus ügyeivel, s fölkarolta a cserkesz mozgalom ügyét. A cserkeszek ugyanis azt követelik Oroszországtól és a világ közvéleményétől, ismerjék el népirtásként azt a mészárlást, amit 1864-ben, II. Sándor cár uralkodása idején hajtott végre ellenük a cári orosz kormányzat. A cserkesz mozgalom számára kapóra jön az oroszországi téli olimpia, amely éppen 2014-ben, a cserkesz népirtás 150. évfordulóján kerül megrendezésre a cserkeszek történelmi fővárosában, Szocsiban.

Grúziának van is mit javítania észak-kaukázusi reputációján, hiszen 1992-ben, amikor háborút indított a szakadár Abházia ellen, az Észak-Kaukázusban élő muzulmán népek – köztük a cserkeszek -  egy emberként keltek az abház hittestvérek segítségére. A háború után éppen egy cserkesz (kabard) főtiszt, Szultan Szosznalijev lett Abházia első hadügyminisztere. Amikor 2008-ban Oroszország elismerte Abházia függetlenségét, nemcsak Szuhumiban, de Nalcsikban is örömünnep zajlott.

Grúzia az új stratégia jegyében arra törekszik, hogy a kaukázusi népek központja, szellemi világítótornya legyen. 2010 januárban új műholdas televíziót indítottak „Első Kaukázusi Csatorna” néven, amely kimondottan az oroszországi Észak-Kaukázus lakosait szólítja meg. Ebben az évben Tbiliszi – miközben kapcsolatai továbbra sem javulnak Moszkvával – kétoldalú együttműködéseket kezdeményezett az észak-kaukázusi köztársaságokkal. Ez egyelőre kulturális mezben jelentkezik, s hivatalos célja a „kaukázusi civilizáció értékeinek megőrzése.” Ezeket a projekteket egyelőre sikeresen fékezi Moszkva, de a grúz stratégia harmadik jelentős eleme, a nemzetközi konferenciák szervezése cserkesz ügyben eddig meglehetősen sikeresnek bizonyult.

Márciusban szerveztek Tbilisziben a washingtoni Jamestown Foundation közreműködésével egy konferenciát „Ismeretlen nemzetek. A permanens bűntény: cserkeszek és a kaukázusi népek a múltban és a jövőben” elnevezéssel. A konferencián Kaukázus-kutatók, cserkesz aktivisták és grúz politikusok is részt vettek, akik a rendezvény végén közös felhívást intéztek Tbiliszihez, hogy az ismerje el az 1864-es eseményeket népirtásként.

A cserkesz népirtás hangoztatói szerint 1864 az első népirtás volt a történelemben, mintegy az 1915-ös örmény, és a második világháborús zsidó népirtás előképe.

Válaszul erre májusban a RIAN orosz hírügynökség szervezett szemináriumot „A cserkesz-kérdés: kinek az érdeke meghamisítani a kaukázusi háború történetét?” sokatmondó címmel.

Erre a Jamestown Foundation a maga részéről egy washingtoni szimpóziummal reagált, szintén árulkodó névvel: „Szocsi 2014: lehet-e olimpiát rendezni a 150 éves cserkesz népirtás helyszínén?” Ezen a konferencián is képviseltették magukat grúz politikusok, s elhangzott, hogy az észak-kaukázusi cserkesz területeket egyetlen köztársaságba kellene egyesíteni.

Tbiliszi tehát a cserkeszek ügye mellé állt, ami annyiban a nacionalista cserkesz értelmiségnek is tetszik, hogy mostantól Moszkva sem ignorálhatja a cserkesz problémát.

Grúzia nehéz helyzetbe hozhatja Oroszországot, ha a szocsi olimpia előtt hivatalosan is elismeri népirtásként az 1864-ben történteket. De ezzel nehéz helyzetbe hozza Abháziát is, amelynek, könnyen lehet, választania kell az őt segítő cserkeszek és Moszkva közt.

https://www.eurazsia.hu/2010/11/09/gruzia-oroszorszag-es-a-cserkeszek/