Adam Michnik, a rendszerváltás előtti lengyel ellenzék egyik legismertebb alakja, a Gazeta Wyborcza jelenlegi főszerkesztője is részt vett a szeptember elején Jaroszlavlban tartott Világpolitikai Fórumon és a Valdaj Klub tanácskozásán. Michnik lapjában osztotta meg benyomásait a mai Oroszországról.

 

A jaroszlavli találkozón képviseltette magát az orosz legfelsőbb politikai elit és az Oroszországgal foglalkozó szellemi elit krémje is. Sokan azt mondták, a találkozón való részvétel legitimizálja az antidemokratikus orosz rezsimet, éppen úgy, mint egykoron Leon Feuchtwanger „Moszkva 1937” c. könyve hozzájárult a sztálini diktatúra hamis kortárs képéhez. Michnik szerint ezek a párhuzamok nem helytállóak: a ma Oroszországát nem lehet összehasonlítani az 1937-es év Szovjetuniójával, „s még mindig jobb beszélgetni, mint nem beszélgetni.”

Sokan mondják - a jaroszlavli fórum és a Valdaj Klub összejövetele valójában csak attrakció („pokazuha”). A megkomponált rendezvényen Medvegyev és Putyin csak a Nyugat számára prezentálják Oroszországot. Ez szintén elnagyolt vélemény, hiszen a fórumon részt vettek nemcsak a hivatalos álláspont képviselői is.

Azt sem lehet mondani, hogy a putyini-medvegyevi politika csak „pokazuha” lenne. Sokan úgy vélték, például a ’80-as években, hogy a peresztrojka is csak „pokazuha” a Nyugat számára. Még a lengyel kommunisták is ezt hitték, annak ellenére, hogy az akkori szovjet lapok nyelvezete egyértelmű jelét adta a változásoknak. Amikor a szovjet rendszer hívei megértették, hogy nemcsak a dekoráció változik, hanem valódi tektonikus változások zajlanak a mélyben, ellentámadásba lendültek (mint például Nyina Andrejevna, nevezetes, sztálinizmus mellett kiálló cikkében), de a kommunizmus végül megbukott. A Szovjetunió szétesett, az egykori szuperhatalmat restaurálni pedig képtelenség.

Mostanság nem nagyon mondható meg, hová is halad tulajdonképpen Oroszország. Jaroszlavlban Dmitrij Medvegyev kizárta, hogy Oroszország a kínai modell szerint is fejlődhetett volna. Egy ellenzéki vélemény szerint ha Oroszország a kínai utat követte volna, akkor a moszkvai polgármestert éppen úgy agyon kellett volna lőni, mint ahogy ezt a korrupt kínai hivatalnokokkal teszik. S a kínai modellbe nem nagyon férnek bele a gyakori alpesi üdülések, vagy hogy a lányunkat a Bostoni Egyetemre járassuk… Kína potenciális veszély Oroszország számára, sokkal inkább, mint a NATO és az EU, bár jelenleg talán az iszlám fundamentalizmus jelenti a legnagyobb kihívást a világ legnagyobb országa számára is.

A meghívott vendégek találkozhattak Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, aki barátsággal beszélt Lengyelországról, de például a Kaukázus és a Dnyeszter-menti probléma kapcsán érezhető volt szavaiban egyfajta birodalmi felsőbbségtudat.

A delegáció tagjait Vlagyimir Putyin miniszterelnök is fogadta Szocsiban. „Nagyszerű formában volt, könnyed, éleseszű, sportos öltözékben, ereje tudatában. Az utcai demonstrációkról viszont meggondolatlanul és megvetően beszélt, ezt szomorúan hallgattam.”

Az újságírók ezt követően négy – valószínűleg előre egyeztetett – kérdést tehettek fel, utána távoztak, majd kötetlen beszélgetés kezdődött. A külföldi vendégek többsége alázatosan viszonyult Putyinhoz.

A Valdaj Klub rendezvényén Michnik is kérdést tett fel Putyinnak, méghozzá meglehetősen kínosat, a Hodorkovszkij-ügyről. „Ez a merész kérdés egy napra a moszkvai liberális értelmiség hősévé tett engem. Elvettem Putyintól a főszerepet. Nem várt ilyen kérdést. Láttam arcán a grimaszt, éreztem acélos tekintetét.” Putyin végül úgy felelt, Hodorkovszkij kezéhez vér tapad, testőre embereket ölt, s ezért kellett lakolnia.

Egy brit elemző azt a kérdést tette föl Putyinnak, miért verik szét erőszakkal az ellenzéki demonstrációkat? Az orosz miniszterelnök erre olyan választ adott, ami akár Jerzy Urban (a volt Lengyel Egyesült Munkáspárt sajtótikára) szájából is elhangozhatott volna a szükségállapot idején: az ellenzéknek nincs jelentősége, a hatalom ütni fogja az ellenzékieket, amíg azok nem tartják be az adminisztratív szabályokat.

Michnik, mint írja, azért kérdezett rá Hodorkovszkijra, mert a modernizáció nem lehetséges demokratizálás nélkül. A hatalomnak meg kell nyernie a társadalom bizalmát. Most az egész világ Hodorkovszkijra tekint, s amíg ő börtönben ül, Putyint nem fogják demokratának tekinteni.

Medvegyev azt mondja, a demokrácia feltétele Oroszországban az emberi jogok bármi áron való tisztelete. Az orosz elnök úgy véli, a demokrácia nem felülről jön, nem Nyugatról, csakis alulról jőve lehet eredményes. Jó példa erre a himki erdő ügye. A tiltakozási mozgalmat vezető Jevgenyija Csirikova az „új Oroszország arca. Ha Oroszországban ezerszámra lépnek elő ilyen fiatalok, az ország demokratikussá válik.”

Sokan azt mondják, Medvegyev és Putyin szereplése csak a „jó zsaru – rossz zsaru” szereposztás megnyilvánulása, de ez csak felületes nézőpont.

Putyin szerint a demokrácia az, ami most van. Egy állapot, meghatározott feltételrendszer. De ezt „keményen mondja, huligán akcentussal.” Olyan benyomást kelt ezzel, mintha valójában nem is hinne a demokráciában.

Medvegyev másképp beszél: szerinte a demokrácia egy folyamat, s kijelentése, miszerint ma Oroszországban több a demokrácia, mint öt évvel ezelőtt, Putyinnak címzett fricskának is tekinthető.

Medvegyev és Putyin között igenis létezik konfliktus – véli Michnik – a miniszterelnök hívei biztosak abban, hogy csakis Putyin vezetheti az országot. Mások szerint Putyin visszatérése a stagnációt jelenti, Oroszország mocsárba ragadását.

„Lengyelországban az utolsó pillanatban derül csak ki, ki győz a választásokon. Oroszországban ezt már a szavazás előtt egy hónappal tudni lehet. Ezért úgy vélem, egy demokratikus országból érkeztem Moszkvába. Oroszországban most nincs demokrácia, ehelyett egy puha, liberális autoriter rendszer működik.  Képtelenség demokratikus országot demokraták nélkül építeni. Ám Oroszországban vannak demokraták. Ezen alapul optimizmusom. Mint lengyel patrióta és szovjetellenes ruszofil kívánom Oroszországnak a legjobbakat.”

 

(A. Micnik: Wyznania antysowieckiego rusofila; wyborcza.pl)

 

 

 

Cimkék: Adam Michnik, Gazeta Wyborcza

Országok: Oroszország