A Next Big Future blog tagjai egy érdekes táblázatban foglalták össze az egykori szovjet tagállamok GDP-mutatóit, melyeket a végén összesítettek, lényegében így vonva meg a posztszovjet terület 2008-2009-es mérlegét. Utóbbi természetesen nem mérvadó, ha az egykori Szovjetunió bármiféle időbeni „meghosszabbításában” gondolkodunk.

A számadatokból mindenestre kitűnik a központi orosz terület – nagysága és lakossága miatt – egyértelmű dominanciája, illetve a szénhidrogénekben gazdag országok - Azerbajdzsán és Kazahsztán - közvetlen szomszédjaikhoz viszonyított erőfölénye.

*A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességnek értéke. Ha az időtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként évet kell számítani. Például a „a magyarországi GDP” az egy év során Magyarországon előállított végső felhasználásra szánt javak összértéke. A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktől (gross national product, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem pedig azt, hogy hol kapják meg. A nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke

**A vásárlóerő-paritás (angolul „purchasing power parity”, rövidítve PPP) egy közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Az említett jószágok (termékek és szolgáltatások) egy úgynevezett kosarat alkotnak, aminek a tartalmát megfontoltan kell összeválogatni. A referenciavaluta általában az amerikai dollár egy adott évre.

A fenti táblázat eredménye természetesen csupán érdekességként értelmezhető, hiszen alapvető befolyásoló tényezők elemzésétől eltekint – így többek között nem vizsgálja a szovjet tervutasításos gazdaságirányítás és az 1991/1992-től kibontakozó kapitalista termelés közti alapvető strukturális különbségeket, de az alkotók nem tértek ki a Szovjetunió összeomlását követő tulajdonáthelyezés buktatóira sem. Szintén komoly mulasztás az egységes piacként létező szovjet birodalom és a legfeljebb laza gazdasági szövetségben működő független államok összevetése is.