OROSZVALOSAG.HU


Bodnár Erzsébet jubileumára

  |  2023-01-23 18:51:50  |  
Szvák Gyula

Bodnár Erzsébet jubileumára

Mazzinitől I. Sándorig

 Bodnár Erzsébet jubileumára

Jobbra Bodnár Erzsébet egy másik jubileum alkalmával

Jó régen, a pontos időre és helyre nem emlékszem, Zsóka egyszer megjelent nálam és azt mondta, hogy családi dolgok miatt az utolsó években kicsit kikerült a ruszisztikai vérkeringésből, segítenék-e, ha mással nem, jó szóval, bíztatással ismét visszakerülni. Azóta eltelt legalább egy negyedszázad, és nem tudom eldönteni, melyikünk segített többet a másiknak.

Ha csak a szikár számokat, adatokat nézzük, akkor Bodnár Erzsébet 2002 és 2022 között az ELTE Ruszisztikai Központja által szervezett kilenc nemzetközi konferencián vett részt előadóként és a Központ egy tucat kiadványában szerzőként, egy évtizede oktat az ELTE BTK Történeti Doktori Iskolájának Ruszisztikai Programjában, de évekig – amíg létezett – tagja volt az MTA–ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoportjának, s ma is a virtuális Ruszisztikai Intézetnek, valamint a Magyar–Orosz Történész Vegyesbizottságnak.

Bodnár Erzsébet döntően a Debreceni Egyetemhez kötődő tudományos munkásságának első időszakáról pontos képet ad az Oroszország a 18–19. században c., 2000-ben megjelentetett tanulmánykötete, amely a 90-es évek „termésének” javát gyűjti egybe. Az első próbálkozások az eszmetörténet területén történtek, amit jól példáz a kötet Az ismeretlen Mihajlovszkij c. tanulmánya. Ebben az írásban Bodnár Erzsébet bizton támaszkodhatott a még 1985-ben megvédett N. K. Mihajlovszkij világnézetének formálódása Oroszországban a 19. század 60–80-as éveiben c. disszertációjára, amelyet sokunk mentora, a magyar Kelet-Európa-kutatások klasszikusa, az éppen száz esztendővel ezelőtt született Niederhauser Emil akadémikus vezetésével írt.  Ugyanakkor megjelenik a későbbi kutatásaiban eminens helyet elfoglaló „olasz” tematika, a 19. század első felének orosz külpolitika története, és azon belül is I. Sándor cár személye, tevékenysége, és általában az ún. orosz modernizáció problémája is. A kötet első két tanulmánya pedig jó összefoglalását adja a palotaforradalmak korának, illetve I. Erzsébet hatalomra jutása történetének, két olyan témának, amelynek korábban nem volt számottevő magyar feldolgozása.

Ezek a témák aztán végig kísérik Bodnár Erzsébetet a 2000-es években, több nagyszabású tanulmányt szentel nekik, majd összegyűjtve is publikálja őket 2008-ban A keleti kérdés és a Balkán az orosz külpolitikában a 19. század első felében c. könyvében. Munkásságának ebben a szakaszában – miként a kötetben is – dominánssá válnak a „keleti kérdéssel” kapcsolatos írások.

A keleti kérdés Bodnár Erzsébet definíciójában: „röviden az Oszmán Birodalom hanyatlásához kapcsolódó, az elnyomott népek lázadásával és az európai nagyhatalmak beavatkozásával összefüggő kérdések halmaza”, kronológiailag 1856-tal bezárólag. A 18. század végétől a 19. század közepéig tartó időszakot Bodnár Erzsébet alaposan körbejárja, vizsgálja annak historiográfiáját, az orosz–osztrák, illetve orosz–francia viszonyok alakulását, s általában is és kimerítően az orosz külpolitika mozgásait a tárgyalt időszakban. Az „olasz szál”, természetesen, itt sem marad elvarratlan és a kutatás kiterjed a magyar vonatkozásra is, egy szívet melengető románc, Alekszandra Pavlovna és József főherceg sajnálatosan rövidre szabatott frigyének tárgyalásával.

E tanulmányok már az érett kutató vizsgálódásainak gyümölcsei, aki jól mérte fel helyét és teendőit a magyar történeti ruszisztikában. Pontosan ismerte fel, hogy a 19. század eleji Oroszországnak nincs „gazdája” a magyar történetírásban és jól látta, hogy a hazai historiográfiában a keleti kérdés, s általában a Balkán hagyományosan jelentős figyelemben részesül és érdeklődésre tarthat számot. És, amint a ruszisztikai konferenciákon való szereplései bizonyítják, kutatásait nemzetközi viszonylatban is nagy érdeklődéssel nyugtázták.

A pálya aztán töretlenül folytatódott a kötet megjelenését követő időkben is ezen a nyomvonalon. Hol szélesebb összefüggésbe helyezve, hol egy-egy részproblémát jobban kibontva, de visszatér Oroszország török politikájának kérdéséhez, még hangsúlyosabban, mint előzőleg, az ún. orosz modernizáció problémájához, vagy pl. Alekszandra Pavlovna és József nádor történetének külpolitikai vonatkozásaihoz. Legalább fél tucat írásának tárgya I. Sándor személye és uralkodása, akihez alig titkolt szimpátia, de legalábbis empátia fűzi, odáig menően, hogy még titokzatos „elvonulásának” legendáját sem tudja teljesen kizárni. Tulajdonképpen itt lenne az idő, hogy a 2010-es évek tanulmányait is kötetbe rendezze.

De addig is: folytassa töretlenül eredményes kutatásait a magyar történeti ruszisztika e kivételesen szimpatikus, odaadóan elkötelezett személyisége, sokunk nagyszerű kollégája és még többek nagyra becsült és szeretett tanára!

 

 

Cimkék: Bodnár Erzsébet, Mihajlovszkij, Mazzini, I. Sándor, "keleti kérdés"
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat