„Mennyire dühít ez a sok elutasítás, a konferenciákról való kizárás, az ösztöndíjak megvonása, egyszóval a nyugati akadémiai értelmiség hadviselése a putyinizmus ellen azok büntetésével, akik így is több, mint két évtizede szenvednek e rendszer miatt. Olyan emberek tartanak most hegyi beszédet, akiknek soha nem kellett semmit kockáztatniuk és akiknek semmi sem drága, és teszik ezt olyan emberekkel, akik felett ott lebeg a politikai üldöztetés Damoklesz kardja…

Kicsodák maguk, hogy ítélkezzenek? „Ez nem magukról, ez az intézményekről szól.” És ki fogja tanítani a hallgatókat, ha mi otthagyjuk ezeket az intézményeket? Vagy azoknak már úgyis annyi, mire felnőnek, úgyis mordori fekete urukok lesznek?

Felelőtlen, közömbös, öntelt képmutatók. Szolidaritásból zéró. Gratulálok!”