Hosszas egyeztetés után 13 pontos megállapodás született Minszkben a kontaktcsoport részéről (Leonyid Kucsma volt ukrán elnök, mint Kijev megbízottja és a szakadár vezetők között, az EBESZ és Oroszország közvetítésével). Eszerint február 15-től tűzszünet lép életbe a harcoló felek között. Egymástól legalább 50 km-es távolságra visszavonják a nehézfegyverzetet (az ukrán erők számára a tényleges frontvonaltól számítva, a szakadárok számára a 2014 szeptemberi minszki tűzszünet határvonalát figyelembe véve). Ez az EBESZ közvetítésével valósul meg. Az EBESZ ellenőrzi a fegyverszünet betartását. A fegyverszünet után azonnal megkezdik egy új választás kiírását „Donyeck és Luganszk megye meghatározott körzeteiben”, összhangban az ukrán törvényekkel. Az ukrán Rada kidolgozza a „Donyeck és Luganszk megye meghatározott körzeteire” vonatkozó különleges jogszabályokat. Teljes amnesztia lép életbe. Minden foglyot szabadon engednek. A humanitárius segélyeket senki nem tartóztathatja fel. A segélyek nemzetközi ellenőrzés mellett érkezhetnek a konfliktuszónába. A szakadár területek ismét Kijevnek fizetnek adót, Ukrajna felújítja a nyugdíjak és más ellátások kifizetését Kelet-Ukrajna számára. A választások lebonyolítása után Ukrajna visszakapja az ukrán-orosz határon a határszakasz ellenőrzését. Minden külföldi katonát és zsoldost kivonnak Ukrajnából. Ukrajna alkotmányreformot hajt végre, mely decentralizációt irányoz elő, és különleges státuszt biztosít „Donyeck és Luganszk megye meghatározott körzetei” számára. A felmerülő vitás kérdéseket a kontaktcsoport közreműködésével tisztázzák.

Ez az a 13 pont, amiben Kucsma és a szakadárok megállapodtak az EBESZ és Oroszország közvetítésével.

Ehhez kiegészítésként csatolták, hogy „Donyeck és Luganszk megye meghatározott körzetei” számára milyen intézkedéseket kell tenni: teljes amnesztia; nyelvi önrendelkezés; a helyi hatalmak részt vesznek az igazságszolgáltatás vezetőinek kinevezésében; gazdasági és kulturális autonómia; Ukrajna hozzájárul a régió helyreállításához; hozzájárulás, hogy ezek a régiók együttműködjenek Oroszországgal; saját népi rendőrség felállítása.

A dokumentum nem említi a „Donyecki és Luganszki Népköztársaságokat”, helyett Donyeck és Luganszk megye meghatározott körzeteiről beszél. A szakadárok vezetői (Plotnyickij és Zaharcsenko) mindenféle titulus nélkül szerepelnek papíron. Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a kelet-ukrajnai „népköztársaságokat” ejtették.

Ez a megállapodás nagyrészt egybeesik a szakadár követelésekkel, de nem garantál számukra deklarált autonómiát, csak „különleges státuszt.” Nyilvánvalóan Kijev szándékait fejezi ki a határvonal feletti ellenőrzés visszaállítása.

Feltehetőleg a kontaktcsoport által megfogalmazott dokumentumról vitatkoztak egész éjszaka az elnökök, akik tehát nem írták alá ezt a megállapodást, csak a támogatásukról biztosították azt. Úgy tűnik, az államfők és a kancellár egyszerűen csak „lefedezték” Kijev és a szakadárok tárgyalásait.

A minszki találkozó végén a francia, orosz, ukrán elnök és a német kancellár közös deklarációt tett közzé. Eszerint mindegyik fél tiszteletben tartja Ukrajna szuverenitását és területi épségét. Hisznek abban, hogy az ukrajnai válság rendezése csak békés úton lehetséges.

Jóváhagyják a 2015. február 12-én elfogadott Minszki megállapodást és a 2014. szeptember 19-i Minszki memorandumot. Latba vetik befolyásukat, hogy ezeket a megállapodásokat tiszteletben tartsák.

Franciaország és Németország segítséget nyújt az elpusztult kelet-ukrajnai bankszegmens helyreállításához. A felek támogatják az EU-ukrán-orosz párbeszéd folytatását. Elkötelezettek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő egységes gazdasági és humán térség létrehozásában.

Kontrollcsoportot hoznak létre „normandiai formátumban”, mely a Minszki megállapodás betartatásán őrködik majd.

Feltűnő, hogy a dokumentumok nem említik a Krímet, miközben Oroszország tiszteletben tartja Ukrajna területi épségét. Véleményem szerint nem zárható ki, hogy valamilyen „titkos záradék” (egészen pontosan, az elnökök közötti valamilyen megállapodás) születhetett a Krímről, ami feltételezhetően azt tartalmazza, hogy Kijev de facto elismeri a félsziget elvesztését (azaz nem tesz erőfeszítéseket visszaszerzésére) és biztosítja ellátását (amúgy az első minszki megállapodásnak is volt egy Kijev számára kellemetlen "titkos záradéka").

Vlagyimir Putyin a találkozó végén sajnálatát fejezte ki, hogy Kijev nem akar közvetlenül tárgyalni a szakadárokkal.

Mindenesetre a megállapodás értelmében tehát Kijev visszaszerzi teljes mértékben a szakadár területek feletti kontrollt, a szeparatisták visszatérnek Ukrajna kebelébe, cserébe amnesztiát és bizonyos fokú autonómiát kapnak. És persze ami a legfontosabb, a nyílt háború remélhetőleg véget ér. Még mindig jobb, hogy van ilyen megállapodás, mintha nem lenne semmilyen sem, ezért üdvözlendő, de az ukrajnai válság "gyökerét" ezzel még nem nem tépték ki, sajnos a konfliktusforrások továbbra is léteznek és bugyognak. Reméljük, ez a mostani megállapodás egy új, békésebb fázis kezdete, és nem csak egy folyamat láncszeme.