OROSZVALOSAG.HU


Miért választotta Jereván Oroszországot?

  |  2013-10-22 13:18:52  |  
Oroszvilag.hu

Miért választotta Jereván Oroszországot?

 Brüsszel keveset tud ajánlani

 Miért választotta Jereván Oroszországot?

Az Európai Unió (EU) csalódottan és bosszúsan reagált, amikor Szerzs Szargszján örmény elnök a Putyin orosz államfővel lebonyolított találkozó után bejelentette, hogy Örményország az Oroszország által vezetett vámunió tagja akar lenni, mely unióból egyszer Eurázsiai Unió lesz – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lap egyik októberi számában.

A vámuniónak jelenleg Fehéroroszország és Kazahsztán is tagja, s létesítésében egyesek nem csupán az EU-val szembeni egyensúly megteremtésének eszközét látják, hanem a Szovjetunió feltámasztásának a kísérletét is. A formálódó tömörülés katonai szárnya, mintegy a NATO ellenképe, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, amelyet szintén Oroszország vezet, s Örményország ennek is tagja.

Örményországot az EU részéről először az úgynevezett európai szomszédságpolitikába vonták be, majd 2009-ben a Keleti Partnerség programjába. Három éven át tárgyaltak az EU-val egy társulási szerződésről, melynek magvát szabadkereskedelmi megállapodás képezné. A dokumentum már aláírásra kész volt, amikor Szargszján értésre adta Jereván külpolitikai fordulatát. Olyan spekulációk láttak napvilágot, hogy Moszkva nyomást gyakorolt, amilyen nyomást gyakorol az EU-val szintén társulási szerződés megkötésére törekvő Ukrajnára és Moldovára, de a fordulatot magyarázhatja az örmény-orosz kapcsolatok jellege is.

Az EU sohasem rejtette véka alá, hogy Örményországnak, ugyanúgy, mint Ukrajnának, választania kell: vagy társulási szerződés az EU-val, vagy tagság a vámunióban. Szargszjánnak azt a javaslatát, hogy a társulási szerződést a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó rész nélkül parafálják, Brüsszelben elutasították. Szargszján az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének strasbourgi tanácskozásán világossá tette, hogy számára a külpolitikai súlypont Moszkvában helyezkedik el. Örményország ugyan közel akar jutni az EU-hoz, amilyen közel csak lehet, de nem a Moszkvával, a stratégiai szövetségessel ápolt szoros viszony árán. Azt, amit Szargszján nem mondott ki, kimondta már elődje az államelnöki székben, Levon Ter-Petroszján: senki sem gondolhatja komolyan, hogy Oroszország ölbe tett kézzel fogja hagyni, amint egy örmény elnök az EU-hoz kapcsolja országát, miközben Moszkva garantálja Örményország biztonságát, féken tartja a háborús indulatokat Hegyi- (Felső-) Karabah körül, s engedi, hogy az örmény diaszpóra és az Oroszországban dolgozó örmény vendégmunkások hazautalják az örmény GDP egyharmadát kitevő megtakarításaikat. Más szóval: mindaddig, amíg a karabahi konfliktust nem oldják meg, marad a jelenlegi konstelláció, azaz Örményország korlátozott külpolitikai cselekvőképessége.

Jereván három évvel ezelőtt hosszabbította meg 2044-ig az orosz csapatok örményországi állomásoztatásáról szóló szerződést, s vele együtt a biztonsági garanciákat. Ám már egyedül annak a ténynek is, hogy több ezer orosz katona állomásozik a területen, elegendőnek kell lennie Baku visszatartásához, ahhoz, hogy ne próbálja meg erővel visszaszerezni a nemzetközi jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabahot és környékét, amelyet Örményország a kilencvenes évek háborúja óta megszállva tart, s ahonnan a lakosság azeri része elmenekült.

Ezen kívül Moszkva fegyvert is szállít Örményországnak, az Egyesült Államok és Franciaország mellett társelnöke az EBESZ úgynevezett Minszki Csoportjának, amely megpróbál közvetíteni Örményország között a karabahi „befagyott konfliktus” megoldása érdekében. Nyilvánvalóvá válik az „ ellenőrzés alatt tartott instabilitás” hasznosságáról szóló tétel, amely biztosítja Oroszország befolyását a Dél-Kaukázusban.

Örményország kész nagy politikai árat fizetni azért, hogy a status quo a karabahi kérdésben, azaz Örményország és Hegyi-Karabah, valamint az ottani örmények egyesítése az „anyaországgal” érintetlen maradjon. Ezt a felfogást nem csak Szargszján politikai tábora, de az ellenzék is magáénak vallja.

Mindehhez hozzájárul, hogy örmény szemszögből nézve Brüsszel elég keveset tud ajánlani. A moszkvai stratégák, akik a Keleti Partnerség programját mindig bizalmatlanul szemlélték, mert abban támadást sejtettek a posztszovjet „közel külföldön” élvezett orosz „privilegizált érdekek” ellen, nyugodtan alhatnak, már ami Örményországot illeti.

 

Az elmúlt évben több minden is történt, ami a kis ország gazdasági függését Oroszországtól megnövelte. A gázfegyver bevetése bevált eszköz. A Gazprom a Kreml utasítására már évekkel ezelőtt bezárta az a kiskaput, amelyet Örményország akart megnyitni energiabeszerzésének változatosabbá tételére azáltal, hogy vezeték létesüljön iráni földgáz behozatalára. Először is Moszkva elérte, hogy a csöveknek kisebb legyen az átmérőjük az előirányzottnál. Aztán a Gazprom arra törekedett, hogy 75 százalékban vegyen részt a vezeték üzemeltetésében. Júniusban az óriáscég hatvan százalékkal többet kért az orosz gázszállításokért, s csak akkor ment le 18 százalékra, amikor az örmény kormány késznek mutatkozott arra, hogy eladja részesedését az elosztó hálózatban a Gazpromnak. A pénzszektor nagy része, az örmény légitársaság, a vasúthálózat, a telekommunikáció, az alapanyagágazat már régóta orosz kézben van, s az EU csak keveset tehet ennek ellenében.

Cimkék: Örményország, Oroszország, EU
Országok: Örményország Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat