Kakhaber „Kakha” Kaladze (1978) a grúz válogatott csapatkapitánya csatlakozott Bidzina Ivanisvili üzletember ellenzéki mozgalmához. A Facebookon közzétett nyilatkozat jelentőségét növeli, hogy az AC Milan egykori sztárja eddig ritkán hallatta hangját politikai kérdésekben, ha mégis megszólalt, például a 2008-as orosz-grúz háború idején, Miheil Szaakasvili elnököt és rendszerét támogatta. Három évvel ezelőtt az olasz sajtóban éles kirohanást intézett „a Szovjetunió visszaállításán munkálkodó Putyin” és általában a „továbbra is kommunista módon gondolkodó orosz vezetés” ellen. Akkor 50 ezer eurónyi azonnali segélyt ajánlott fel befektetési társaságán, a Kala Capitalon keresztül a dél-oszétiai menekültek megsegítésére. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy 2008-ban Kaladze még a Milánban, a Putyinnal kiváló személyes kapcsolatokat ápoló Silvio Berlusconi klubjában futballozott. Milánói pályafutásának utolsó két évében már alig lépett pályára, a kispadra is egyre ritkábban ülhetett le, míg 2010 nyarán tovább nem adták a Genoának. 

Már említett befektetési társaságát 2008 márciusában alapította, élvezve a grúz kormányzat széleskörű támogatását. A Kala Capital azóta sikeres vállalattá nőtte ki magát, elsősorban ukrajnai, kazahsztáni és grúziai üzletei révén. A vállalat elnöke Zurab Nogaideli (1964), Sevardnadze korábbi pénzügyminisztere (2000-2002) majd a Rózsás Forradalom után Grúzia miniszterelnöke (2005-2007) és Szaakasvili támogatója lett. Kaladze és Nogaideli (akit a Világbank 2007-ben a legnagyobb hatású grúz reformernek nevezett) első befektetése a Tbiliszi központjába álmodott, „Arsenal City” néven elhíresült beruházás volt. A terv elnyerte a grúz idegenforgalom újjáépítését nemzeti ügyként kezelő Szaakasvili támogatását is, így nem csoda, hogy a 78 hektáros terület adásvétele és a 1,5 milliárd dollár összértékűre becsült ingatlanfejlesztés kezdetben zökkenőmentesen haladt. Az augusztusi ötnapos incidens után, Nogaideli nyilvánosan szakított korábbi irányvonalával, és 2008 szeptemberében már élesen kritizálta Szaakasvili külpolitikáját, majd 2009 decemberében személyesen találkozott Putyinnal. A Kreml és Szaakasvili csörtéje során Kaladze hiába állt látványosan a grúz elnök mellé, elemzők szerint a „megvédelmezett” Nogaideli jelenléte miatt többé nem tekintett baráti vállalkozásként a Kala Capitalra.

Még a dél-oszétiai háború kudarca előtt, a Kala Capital felvásárolta a grúz energiaszektor egyik legnagyobb szereplőjét, illetve megalapította a főleg vállalati hitelezéssel foglalkozó Progress Bankot tbiliszi központtal. A megaberuházásként induló és a Szaakasvili-adminisztráció által nemzetstratégiai fejlesztésnek nevezett „Atlantic City” 25 ezer új munkahellyel kalkulált, és a „város a városban” szlogen hangoztatásával Tbiliszi új centrumának kialakítására tett kísérletet. A kormányzat számításai szerint a közeljövőben megvalósuló beruházás egyedül 1%-kal emelte volna meg a grúz GDP-t. 

Kaladze először 2008 novemberében került konfliktusba a hatóságokkal, igaz nem hazájában, hanem Ukrajnában. A Kijevi Főügyészség tanúként kívánta kihallgatni, az AC Milanba nem sokkal korábban visszatért Andrij Sevcsenkóval (1976) együtt, mivel mindketten közeli barátai Tamaz Cincabadze üzletembernek, aki jelen volt a Juscsenkó államfő számára mérgezéssel végződő vacsorán. Az ukrán fővárosban autókereskedésből meggazdagodott Cincabadze még a kilencvenes években ismerkedett meg a két labdarúgóval. Sevcsenkó és Kaladze a Dinamó Kijev Bajnokok Ligája-menetelésének idején, 1998-1999-ben váltak Európa-szerte ismert és elismert játékosokká. Cincabadze bevallotta azt, amit mindenki tudott, jelesül barátságát a Lobanovszkij-gárda két kiválóságával, de abszurdnak minősítette bírósági idézésüket. Utóbbit végül nem postázták, de a híradások margójára kívánkozó eset később jó alapot szolgáltatott a Kaladze elleni támadásokhoz.

2010 júliusában a grúz rendőrség zsarolás vádjával letartóztatta a korábbi válogatott játékost, Kaladze régi barátját, Giorgi Demetradzét (1976), akivel még a Dinamo Tbiliszben játszottak együtt 1994 és 1997 között. Demetradze nagyon fiatalon a Feyenoordba igazolt, de képtelen volt beilleszkedni. Innen került az orosz első ligás Alanyija Vlagyikavkaz csapatához, ahol gólkirály lett. Majd átszerződött - a Milánhoz távozó Sevcsenkó utódját kereső - Dinamó Kijevbe. A Bayern Münchennek lőtt ollózásos gólját még ma is gyakran ismétlik a sportcsatornák. Demetradze 1994 és 2010 között 14 alkalommal váltott klubot. Kijevben került kapcsolatba a Dinamó-szimpatizáns Cincabadzével. 1996 és 2007 között 56 alkalommal lépett pályára a grúz nemzeti tizenegyben és 12 gólt szerzett. Kaladze és további 50 sportember, közéleti személyiség nyilvános levelet tett közzé, melyben hitetlenkedésüknek adtak hangot Demetradze letartóztatásával kapcsolatban. Az aláírásukkal hitelesített állásfoglalást eljuttatták a Grúz Ortodox Egyház fejének, a parlament elnökének és magának Szaakasvilinek is, kérve a perbe fogott szabadon bocsátását, az ellene felhozott bizonyítékok nyilvánosságra hozását valamint az ügy alapos kivizsgálását a széles közvélemény bevonásával. Kaladze állította, hogy akár kezességet is vállalna Demetradzéért, amennyiben legalább házi őrizetbe engedik.

Demetradzét végül illegális sportfogadásért és az így szerzett nyeremény erőszakos behajtásáért állították bíróság elé. Kaladze kiállása barátjáért természetesen nem maradt retorzió nélkül. A rendőrség 2010. július 5-én tartóztatta le Demetradzét, a grúz kormányzat pedig július 27-én jelentette be, hogy vizsgálatot kezdeményez a Kala Capitalhoz köthető „Atlantic City” ellen. Az igazságügyi eljárást a szakminiszter helyettese, Dmitri Dzanidze jelentette be. A hivatalos indoklás szerint a felek bár két évvel korábban már megállapodtak a fejlesztés részleteiben, a beruházás alig haladt előre. Kaladze cégének 2008 decemberéig 38 millió amerikai dollárt kellett volna átutalnia kormányzati számlákra a beépítésre kiszemelt terület ellentételezéseként, de csak 18 milliót fizetett. A 2008-as háború után maga Kaladze kérte a tbiliszi kabinetet, hogy engedélyezze a részletek halasztását. Később, a kibontakozó gazdasági válság hónapjaiban, értelmetlennek nevezte a projektet. Az „Atlantic City”-re és Tbiliszi új gazdasági-közigazgatási központjára nem akadt más befektető, jelentkezők híján pedig a merész terv torzóban maradt. A Patyomkin-faluk laza rendszeréből építkező grúz idegenforgalom zászlóshajója így kapott léket. Mindez szemlátomást sértette Szaakasvili érzékenységét.

A tbiliszi bíróság 2011. március 23-án hatéves börtönbüntetéssel sújtotta Demetradzét. A játékos végig tagadta a felhozott vádakat. A grúz büntető törvénykönyv 223. paragrafusa legfeljebb 8 éves szabadságvesztéssel bünteti a volt csatárral összefüggésbe hozott maffiatevékenységet. Ennek ellenére a kiszabott hat év az egyik leghosszabb büntetési tétel a grúz bíróságok gyakorlatában.

Korábbi válogatottbeli társai egy emberként tiltakoztak az ítélet ellen. A kórus vezérhangja ismét Kaladze volt. „Ha tudnám, hogy ez az ember bűnös, egy szavam sem lenne. A törvény ugyanaz mindenki számára. De tudván, hogy ártatlan, az egész ügy abszurdnak hat.”

A horvátokkal játszott hazai Európa-bajnoki selejtező előtt a Belügyminisztérium Alkotmánybiztonsági Osztálya néhány órára berendelte Kaladzét, akit figyelmeztettek, hogy a válogatott meccseit nem használhatja fel Demetradze támogatására, és erre nem buzdíthatja kerettársait sem. A nemzetközi sajtó hamar felkapta a hírt. A többség számára ekkor vált egyértelművé, hogy a Szaakasvili bizalmi köreiben egyre kevésbé kedvelt Kaladze a hivatalosan számon tartott ellenségek közé került.

Minden idők egyik legjobb grúz csatára, Sota Arveladze (1973) is Demetradze védelmére kelt. „Egy dolog az ismeretség, és egy másik az érintettség. Tbilisziben mindenki ismeri a másikat. És mindenki ismeri azt az embert, aki itt nőtt fel, és már harminc éve itt játszik.”

Kaladze a nyáron ismét nyíltan bírálta a grúz vezetést, szembesítve a rezsimet belső ellentmondásaival, demokrácia-deficitjével. Állítása szerint Szaakasvili egy sztálini típusú rendszert épít ki hazájában. „Grúzia népe szegénységben él, az igazságszolgáltatás elfogult, a börtönök katasztrofális állapotban vannak, lényegében nincs civil társadalom. Ez az 1937-es év megismétlődése Tbilisziben.”

Eközben a büntetés-végrehajtás nem bánt kesztyűs kézzel Demetradzével. Rögtön börtönbe szállítása után egyszemélyes cellába zárták. Az őrök cinikus indoklása szerint túl hangosan nevetett. Hogy átkerüljön a börtönkórházba az öncsonkítástól sem riadt vissza. Ügyvédje szerint naphosszat állnia kell, nem ülhet, alig eszik és az öngyilkosságot fontolgatja. Ügyét az Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik. Kaladze, Arveladze és a többiek remélik, hogy kibírja addig.