Badeján és Manszerján nem értenek egyet az amerikai elemzéssel

Az amerikai Forbes magazin nemrég a világ legrosszabb gazdaságai között tűntette fel Örményországot. A 2011-es év statisztikái és a hátralévő szűk négy hónap kilátásai együttesen rontottak az összképen. A negatív listát Madagaszkár vezeti, melyet Örményország, Guinea, Ukrajna és Jamaica követnek.

Bár a 2010 elején kiadott, hivatalos jereváni kormány-állásfoglalások már a 2009-es világgazdasági krízis túlhaladásáról beszéltek, a válság évében tapasztalt 15 százalékos visszaesés mindmáig erősen érezteti hatását. 7 %-os infláció mellett az egy főre eső örmény GDP jelenleg 3000 amerikai dollár, éppen a harmada a vonatkozó török mutatónak. 

A tavalyi listavezető, Zimbabwe helyzete némiképp javult, ahogy a korábbi második Kongói Demokratikus Köztársaság is hatékonyabban működő gazdaságot tudott felmutatni. Különösen érdekes, hogy Örményország a biztató 2010-es statisztikák dacára nemhogy kaukázusbéli szomszédaival, de a posztszovjet államok legszegényebbjeivel sem tudta felvenni a versenyt – legalábbis a Forbes szerint.  

A 177 országban végzett Forbes-felmérés bázisául az elmúlt három esztendő általános makrogazdasági mutatói szolgáltak, akárcsak az IMF által elismert GDP-adatok illetve a 2012-re becsült infláció is.  

A szinte pontosan három éve, 2008 augusztusában kirobbant világgazdasági válság előtt a jereváni kabinet még 2,6 %-os GDP növekménnyel számolt a 2010-es évre nézve. Az első rengéshullámok nemhogy visszafogták volna a növekedést, de szinte lehetetlen helyzetbe hozták a nyitott örmény gazdaságot. A recesszióba süllyedt állam gazdasági visszaesése a legrosszabb időszakban megközelítette a 15 százalékot. (Valójában 14,9 %-on érte el a negatív csúcsot.)  

Örményország mindig is nagyban függött a Nyugat-Európából és Észak-Amerikából hazautalt támogatásoktól. Leginkább ezen összegeknek, illetve belpolitikai stabilitásának, demokratikus berendezkedésének köszönheti, hogy a függetlenné válás éveiben rendre jobb GDP-teljesítményt mutatott a kedvezőbb földrajzi adottságokkal rendelkező Grúziához képest. Jereván pozícióit erősítette a Moszkvával ápolt hagyományos partnerség is.

A hegyi-karabahi konfliktus megoldása, és ezzel párban az örmény-török valamint örmény-azeri megbékélés továbbra is várat magára. Utóbbiak hiányában Jereván a térségben csak Grúziára számíthat, melynek elnöke, Szaakasvili elveti az együttműködést Oroszországgal, az örmények legfontosabb külkereskedelmi partnerével. Tigran Szargszjan miniszterelnök és névrokona, Szerzs Szargszjan államfő számára a Kreml barátsága mellett bizakodásra adhat okot a közelmúltban kötött örmény-kínai együttműködési megállapodás is. Ugyanakkor a szintén frissen szentesített görög-örmény külpolitikai egymásra találás és a belőle kinövő szövetség Athén válságos gazdasági-pénzügyi helyzetén bukhat meg.  

A Forbes kimutatása az elmúlt hónap során komoly feszültséget gerjesztett az örmény sajtóban. Az örmény Köztársasági Párt tagja, befolyásos üzletember, Manvel Badeján „megrendelésre készült munkáról” beszélt, ami a legalapvetőbb módszertani követelményeknek sem felel meg. Hasonló álláspontra helyezkedett a független Tatul Manaszerján, ismert közgazdasági elemző is.

(Asbarez.com)