A Milan-tábor óriási transzparense Berlusconi távozását követeli az idény utolsó meccsén, a San Siróban 

AC Milan: teljes gázzal!

A Gazprom megvásárolhatja az AC Milan labdarúgóklub kisebbik tulajdonhányadát, 25-30 százalékot, cserébe az oroszországi energiamogul 150-180 millió eurót utalna át a jelenlegi egyedüli tulajdonosnak, a Fininvestnek. A hírt az országos sportnapilap, a Gazzetta dello Sport kürtölte világgá 2010. május 25-én, reggel. Bár néhány órával azután, hogy az újság megjelent az olasz standokon, mindkét fél kategorikusan cáfolta az adásvétel lehetőségét, az itáliai média azonban továbbra is címlapon tartja a transzfert, egyenesen azt állítva, hogy minden visszakozás dacára a két cégcsoport előrehaladott tárgyalásokat folytat a Milan tulajdonosi hátterének átalakításáról. Az ügy közvetlen előzménye Silvio Berlusconi klubelnök-miniszterelnök tavaly nyári manifesztuma, melyben a jövőre nézve kizárt minden „ésszerűtlen” költekezést. A megszorító csomag hatására a neves egyesület eladta aranylabdás irányítóját, a brazil Ricardo Kakát a spanyol Real Madridnak. A csapat legnagyobb sztárjának áruba bocsátása érthetően sokkolta a „világ legsikeresebb klubjának” szurkolóit, akik az idei csalódást keltő szezon zárómeccsén, a Juventus elleni hazai győzelem után óriási transzparensen követelték Berlusconi távozását. A klubot 1986-ban megvásárló, egykor roppant népszerű prezident kezdetektől fogva kampánycélokra használta a Milan sikereit. Uralkodása idején a csapat öt BEK-et illetve Bajnokok Ligáját, továbbá hét olasz bajnoki címet szerzett. 2006-ban belekeveredett az egész Serie A-t megrázó, az olasz futball hitelét megkérdőjelező bundabotrányba, és elvesztette többek között az ukrán csatárfenomént, Andrij Sevcsenkót is. Bár egy évre rá, 2007-ben újfent elhódították a legrangosabb európai trófeát, az azóta eltelt három évben az egyesületet elkerülték a sikerek. Ráadásul a Milan visszaesésével egyidőben, a piros-fekete szimpatizánsoknak olyannyira fájó módón, a városi rivális Internazionale – nem kevés szövetségi segítséggel – zsinórban öt hazai elsőséget és immár egy BL-trófeát is nyert. A lassan negyedszázada a lombard klubot vezető Berlusconi országos és nemzetközi ismertségét köszönheti a Milannak, így politikai mozgalma, a később párttá szerveződött Forza Italia is, a Mediaset információs hálózata és a Fininvest vagyona mellett a labdarúgócsapat pályán elért sikereiből kovácsolt marketingtőkét. A magát tipikus „self-made-man”-ként meghatározó kormányfő a fentiek okán nem valószínű, hogy eladja kedvenc játékszerét, de csitítva a közel 4 milliós itáliai szurkolótábor dühét és keserűséget, szinte biztos, hogy külső forrásból pénzt pumpál „szeretett csapatába”. Utóbbi pedig nem is lehetne más – legalábbis az olasz média egybehangzó állítása szerint – mint a „régi jóbarát” vállalkozása, a Gazprom, mely a Zenit Szentpétervár UEFA Kupa-győztes csapatának 95%-os tulajdonosa, továbbá a német Bundesligában szereplő Schalke főszponzora is egyben. A Déli Áramlat kapcsán, az itáliai piacon szintén erősen érdekelt moszkvai óriáscég éppen reklámfelületet keres a félszigeten, a Milan mezszponzori szerződése pedig pont idén júniusban jár le a Bwin, internetes sportfogadó céggel. Ezenfelül, idén nyárra időzítik a Giorgetto Giugiaro tervezte G-Energy motorolaj-termékcsalád olaszországi gyártásának beindítását és bevezetését az európai piacra. Szeptemberben az ENI és keleti szövetségese Líbiában kezdenek hozzá az Elefánt-földgázmező közös, koncessziós alapú feltárásához. A szövetség tehát adott, a befektetendő tőke nem kevésbé.

„Nem tehetek hozzá semmit a korábban elmondottakhoz. Semmilyen tárgyalást nem folytatunk az AC Milannal”- közölte Szergej Kuprjanov, a Gazprom szóvivője. „Itt a megváltás! Újra elkezdhetünk álmodni”- mondta örömittasan a lombard főváros egyik legrégebbi piros-fekete ultracsoportjának vezetője.

(Gazzetta dello Sport, RIA Novosztyi, Repubblica, Corriere della Sera, Calciomercato.com)