A lengyel Rzeczpospolita című lap közzétette annak a beszédnek a szövegét, amelyet a szombaton tragikusan elhunyt lengyel elnök, Lech Kaczynski mondott volna el április 10-én a katyni emlékhelyen. Az el nem hangzott beszédet most mi is idézzük.

„Tisztelt katyni hozzátartozók! Tisztelt uraim!

1940 áprilisában több mint 21 ezer lengyel tisztet öltek meg NKVD táboraiban és börtöneiben. Ezt a népirtást Sztálin parancsára és a szovjet legfelsőbb vezetés akaratával hajtották végre.

A Harmadik Birodalom és a Szovjetunió szövetségének, a Molotov-Ribbentrop paktumnak és Lengyelország szeptember 17-i megtámadásának betetőzése volt a katyni bűntény. Nemcsak Katyn erdeiben, hanem Tverben, Harkovban, más ismert és ismeretlen helyeken a Második Lengyel Köztársaság polgárait ölték meg – olyan embereket, akik államiságunk alapját jelentették, és rendíthetetlenek voltak a haza szolgálatában. […]

Ezen út legtragikusabb szakasza Katyn volt. A lengyel tiszteket, papokat, rendőröket, határőröket, börtönőröket bírósági tárgyalás nélkül végezték ki. Egy hadüzenet nélküli háború áldozataivá váltak ők. Meggyilkolásuk a civilizált világ jogai és szokásai ellenére történt. Méltóságukat – katonaként, lengyelként, és emberként egyaránt – megtaposták.  A halál sáncainak kellett volna elrejteniük a holtakat és az igazságot. Azt akarták, hogy a világ ne tudjon a történtekről. A családokat megfosztották a nyilvános gyász lehetőségétől, hogy elsirassák szeretteiket és méltóképp megemlékezhessenek róluk. A föld befedte a bűntényt, a hazugságnak kellett volna kitörölni az emberi emlékezetből a történteket.

Katyn igazságának elrejtése – azok döntése, akik végrehajtották ezt a bűntényt – a kommunisták és a háború utáni Lengyelország fundamentuma volt: a Lengyel Népköztársaság sarokköve. Olyan idők voltak ezek, amikor Katyn emlékéért, az igazságért drága árat kellett fizetni. Ám a meggyilkoltak családtagjai, és más bátor emberek megőrizték az emléket és átadták a lengyelek következő nemzedéke számára. Megőrizték a kommunizmus idején, majd továbbadták a szabad, független Lengyelországban. Ezért a mi kötelességünk, hogy kifejezzük nekik, s különösen a katyni családoknak tiszteletünket és hálánkat.

Katyn hosszú évtizedekre a lengyel történelem sebévé vált, amely a lengyel-orosz viszonyt mérgezte. Cselekedjünk úgy, hogy a katyni seb begyógyuljon. Már a helyes úton járunk. Mi lengyelek, elismerjük azt, amit az elmúlt években az oroszok tettek. Ezen az úton kell járnunk tovább, ami közelebb hozza népeinket. Nem lehet megállni, nem lehet visszafordulni.

A katyni bűncselekmény minden körülményét ki kell vizsgálni. Fontos, hogy jogilag is megerősítést nyerjen, az áldozatok ártatlanok voltak; hogy minden, erre a bűntényre vonatkozó dokumentumot megnyissanak; hogy a katyni hazugság mindörökre eltűnjön a közbeszédből. Mi ezt követeljük, mindenekelőtt az áldozatok és családtagjaik emléke miatt. De követeljük ezt azoknak az értékeknek a nevében is, amelyek a bizalom és partnerség alapját jelentik egész Európában az egymással szomszédos népek között.”

(rp.pl)