Senki számára nem kérdés, hogy az 1.768 kilométeres, akár napi 1 millió hordó mennyiségű nyersolaj szállítására alkalmas Baku-Tbiliszi-Cejhan kőolajvezeték Azerbajdzsán számára gazdasági köldökzsinórt jelent a világpiachoz. Igaz ugyan, hogy Baku és a Fekete-tenger partján fekvő grúziai Supsa között is létezik egy kisebb vezeték, de ennek jelentősége elmarad Cejhan mögött. A török város ráadásul a Földközi-tenger észak-keleti partján fekszik, így onnan az európai vagy akár amerikai kikötők elérése sem jelent nehézséget. (A vezeték további érdekessége, hogy nyomvonala pontosan követi a törökországi kurd területek határát, de azon, érthető okokból nem halad át.)

A hat évvel ezelőtti megnyitás apropóján a BOTAŞ török állami olajvállalat nemrég érdekes adatot tett közé. A kőolajvezeték üzembe állítását követően 2006 májusában érkezett az első szállítmány a török kikötőbe. Az azóta eltelt hat évben 1.862 tankert töltöttek fel 1.437 milliárd hordónyi azeri olajjal. (Egy hordó olaj 158,987 liternek felel meg.)

Az olaj többsége az Azeri-Chirag-Guneshli olajmezőről származik, de a kőolajon kívül cseppfolyós formában már földgázt is szállítanak Törökországba. A földgáz a Shah Deniz földgázmezőről érkezik. 2010 júliusa óta pedig türkmén olajat is fogadnak a vezeték bakui végén. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy Kazahsztán is ezen a vezetéken exportálná nyersolaja egy részét.

Az azeri nyersanyag export növekedése azonban a szomszédos Grúziában is szembeötlő: az azeri állami kőolaj vállalat (SOCAR) adatai szerint grúz leányvállalata, a SOCAR Energy Georgia 2012 első negyedévében 774.42 millió köbméter földgázt importált, ám ennek nagyobb részét – 601.9 millió köbmétert – „szociális” áron adták el Grúziának, s csupán 172.52 millió köbmétert kereskedelmi áron. (Feltételezhető, hogy a bakui vezetés ezzel a gesztussal kívánja megerősíteni a grúzok lojalitását.) Ezen kívül a grúzok 28.116 tonna benzint, 46.781 tonna dízel olajat, 6.973 tonna bitument és 1.807 tonna cseppfolyósított földgázt vásároltak.

(News.az)