Peking számára Örményország lenne a Kaukázus központja?

A kínai külügyminiszter, Jang Csie-cse kaukázusi utazása során egyedül Örményországba látogatott el, így a vizit megítélése élesen eltért az örmény, a grúz illetve az azeri sajtóban. A hatalmas lehetőségekkel kecsegetető kínai partnerség a jelek szerint egyelőre csak Jerevánt illeti meg, ami érthetően komoly frusztrációt okoz a Fekete- és a Kaszpi-tenger partjainál is. Ráadásul a kazah elnök a napokban látogatott Pekingbe, és egy sor együttműködési megállapodást kötött a kínai vezetéssel. Napjaink világgazdaságának motorja, a Kínai Népköztársaság szemmel láthatóan a Moszkvához közel álló, jellemzően „oroszbarátként” emlegetett posztszovjet államok barátságát keresi. Természetesen utóbbi, a kínai fél kegyeiért folyó versenyfutásban, a Kaukázus országai közül Grúzia „áll” a legrosszabbul, hiszen Szaakasvili személye a Kreml számára kizár bármilyen egyezséget, igaz ezt a maga grúz elnök sem kötné meg a Putyin-Medvegyev tandemmel.

Kína „megbízható és szavahihető barátként” tekint Örményországra – mondta a Jerevánba látogató Jang Csie-cse, aki a bilaterális kapcsolatok erősítését közös nemzeti érdeknek nevezte. Viszontválaszában Szerzs Szargszjan (az oroszvilag.hu által eddig követett átírásban Szarkiszjan) örmény elnök hazája további készséges együttműködéséről biztosította a keleti vendéget, mely az elmúlt években Örményország második legfontosabb külkereskedelmi partnerévé vált, a stabilan „vezető” Oroszország mögött. „Mindkét fél megállapodott abban, hogy kétoldalú kapcsolataink fejlődése nyomán új lehetőségek nyílnak meg előttünk. Hiszünk abban, hogy az örmény-kínai viszony elmélyülése, a barátságon alapuló együttműködés bővítése tökéletesen megfelel Kína és Örményország, azaz népeink alapvető érdekeinek. (…) Komolyan érdekeltek vagyunk abban, hogy hathatósan erősítsük barátságunkat és az országaink közötti sokrétű kooperációs tevékenységeket. A kapcsolatok magasabb szintre emelése csakis örmény partnereink hasonló elkötelezettsége mellett valósulhat meg.”

Az intenzív tanácskozásokon asztalhoz ülő örmény fogadó delegáció másik vezetője, Edvárd Nalbandjan külügyminiszter is a történelminek ígérkező „barátsági” szerződés adta lehetőségek minél mélyebb kiaknázása mellett tett hitet. Az örmény elnöki hivatal sajtóosztálya később adta hírül, hogy a zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokon Jang Csie-cse az örmény és a kínai külpolitikai törekvések számos közös vonására hívta fel vendéglátói figyelmét. A két ország ennek megfelelően azonos álláspontra helyezkedik „jó pár lokális és nemzetközi vonatkozású kérdésben.” Értelemszerűen Jerevánnak a karabahi vitában lenne égető szüksége a világ legnépesebb államának támogatására, hiszen az akár az ENSZ BT-n belül is sikerre vihetné Sztyepankert függetlenedési törekvését. Érezve a talán soha vissza nem térő alkalom erejét Szerzs Szargszjan többször is kiemelte hazája elemi érdekét a „kétoldalú kapcsolatok alapos elmélyítését illetően”, hozzátéve, hogy „mindannyian létfontosságúnak véljük, hogy elősegítsük a kínai partnerek bevonását a régiónkat átalakító, formáló gazdasági folyamatokba.”

Fontos megjegyezni, hogy a kínai-örmény együttműködés nem új keletű. 2010 folyamán mind Szerzs Szargszjan elnök, mind Tigran Szargszjan miniszterelnök ellátogatott Pekingbe. Az örmény államfő személyesen avatta fel az egyik örmény-kínai vegyipari vegyesvállalat helyi üzemét. A műszaki-mérnöki szektort érintő közös vállalások sikerét mindkét külügyminiszter elégedetten sommázta. Kína 2011 első negyedévére a teljes örmény külkereskedelem 10 százalékát nyelte el, így nem meglepő, ha a gazdasági-pénzügyi témák Jang Csie-cse napirendjének előkelő helyeit foglalták el. A kínai-örmény kétoldalú kereskedelmet a kínai termékek importja határozza meg, de az összforgalom 55 százalékos bővülést produkált a 2010 januárja és novembere közötti időszakban, elérve a 390 millió dolláros teljes értéket. Eközben a Kínába irányuló örmény kivitel megkétszereződött – igaz továbbra is eltörpül az ellentétes utat bejáró kínai behozatalhoz képest.

Tigran Szargszjan hivatalának közleménye szerint a miniszterelnök és Jang Csie-cse munkaebédjén a felek egyetértettek abban, hogy „óriási kihasználatlan kapacitások” rejlenek a kétoldalú kereskedelemben. Szintén megvitatásra került Kína esetleges részvétele az Örményország és Irán között tervezett nagysebességű vasúti korridor megépítésében. Manuk Vartanjan közlekedési miniszter még tavaly júniusban említette, hogy hazája tárgyalásokat folytat Pekinggel egy egymilliárd dollárra rúgó hitel felvételéről, melyből Jereván saját vasúthálózatának fejlesztési költségeit finanszírozná. A kölcsön folyósítására vonatkozó új információk ellenben a mai napig kerültek nyilvánosságra, így a legutóbbi örmény-kínai csúcstalálkozó hivatalos agendájában sem kaptak helyet. Másfelől, az együttműködési szándékot bizonyítandó, Örményország a napokban jelentősen egyszerűsítette a kínai állampolgárságú beutazók vízumkérelmét. A jelzésértékű gesztus értelmében a kínai útlevéllel rendelkezők számára a jereváni nemzetközi repülőtéren, illetve határállomásokon is kiadják a belépési pecséteket. További ügyintézés a jövőben nem szükséges. „Biztos vagyok abban, hogy a kínai külügyminiszter látogatása új lendületet ad a számos területet felölelő, egyre inkább elmélyülő együttműködésünknek” – értékelte Nalbandjan kollégája jereváni vizitjét, miközben külön dicsérte Peking „kiegyensúlyozott álláspontját” Hegyi-Karabah ügyében. Ennek, ha úgy tetszik ellentételezéseként, saját, jól felfogott érdekében, Jereván továbbra is az „egy-Kína” politika híve marad, tehát kizár minden közvetlen kapcsolatot Tajvannal.

Jang Csie-cse nem mulasztotta el felkeresni II. Karekint, az örmény-gregorián egyház fejét, az önálló keresztény vallás központjának számító Ecsmiadzinban. A politikai és a hitéleti vezető tárgyalásain a korábban felvetett együttműködési kérdések mindegyikéről szó esett – tájékoztatott a panarmenian.net portál. A szigorúan négyszemközti audiencián a felek mégis a kulturális gyökerek áttekintésére helyezték a hangsúlyt. Az örmény és a kínai kultúra egyaránt civilizációs jelentőséggel bír, hatásuk nem korlátozható csupán egy földrajzi régióra. A több ezer éves vallási-történelmi múlt teszi megkerülhetetlenné a jelenkorban – adott hasonlóságok ellenére – különböző fejlődési utakat bejáró Örményországot és Kínát.

II. Karekin és a kínai külügyminiszter közösen tettek hitet az Örmény Holokauszt néven ismertté vált népirtás tényének elismerése mellett. Mindketten a hegyi-karabahi konfliktus mielőbbi, békés lezárását sürgették. Meglátásuk szerint az örmény-kínai kapcsolatok legújabb fejezetének 19 esztendejében kölcsönös elfogadás és támogatás jellemezte Peking és Jereván viszonyát, miközben mindkét oldal számtalan előnyhöz jutott a partnerség révén.

Jang Csie-cse jereváni utazásának legtöbbet idézett kijelentési a – gazdasági, turisztikai, tudományos, kutatási, oktatási, egészségügyi, építőipari illetve mezőgazdasági együttműködést meghatározó – államközi szerződések ellenére, Hegyi-Karabah helyzetére vonatkoztak. A kínai-örmény tárgyalásokat „lekövető” azeri sajtó is utóbbiaknak tulajdonított kiemelt jelentőséget. A regionális témákat érintve maga a kínai legfőbb külügyér újfent ismertette hazája jóval korábban kialakított álláspontját. Ezen tézisek szerint a konfliktus kizárólag tárgyalások során oldható fel a két érintett nemzet bevonásával. „Szilárdan hiszünk abban, hogy a dialógus útján történő rendezés nem pusztán a vitás felek közös érdeke, de hozzájárul a tágabb értelemben vett térség békéjének, stabilitásának és hosszútávú fejlődésének megteremtéséhez. Kína egyéb kérdésekben is a békés megoldásokat támogatja. Az érzékeny karabahi helyzetre tekintettel, Peking különösen a párbeszédre építő, nyugodt hangvételű és kimenetelű lezárást tekinti a tartós béke zálogának. Úgy vélem, hogy a politikai erők nyugalma, az érintett felek bölcsessége és előrelátása elegendő lesz Hegyi-Karabah vitatott státuszának tisztázásához.”