A napokban tették közzé az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiáját, amely a posztszovjet térségre vonatkozóan is fontos utalásokat tartalmaz.

A dokumentumból és Amerika tényleges tetteiből is az derül ki, hogy Washington hosszú távon kíván berendezkedni Közép-Ázsiában és a Kaukázusban is.

Afganisztánban jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy az amerikai katonai jelenlét hosszútávon fennmarad a megszállt országban.

Kirgizisztánban végül még legalább 3 évig tovább bérelhetik az amerikaiak a Manasz légibázist.

Iszlam Karimov üzbég elnök szintén támogatásáról biztosította az USA-t és a NATO-t Afganisztán megszállásában, s az együttműködés további elmélyülésére lehet számítani az afganisztáni transzportban kulcsfontosságú Üzbegisztán és Washington között. Hasonlóan fontos logisztikai funkció töltenek be türkmenisztáni és tadzsikisztáni repülőterek. Kazahsztán szintén megkerülhetetlen partner, Asztana ráadásul katonákat is küldött Afganisztánba.

Amerikának azonban nemcsak terrorista ellenes céljai vannak Közép-Ázsiában. Robert Blake amerikai külügyminiszterhelyettes, a dél- és közép-ázsiai ügyekért felelős amerikai diplomata egy houstoni előadáson az Obama-adminisztráció Közép-Ázsia politikájáról szólván elmondta, a növekvő olajkitermelés miatt a jövőben megnövekszik Kazahsztán szerepe, de Türkmenisztánra és Üzbegisztánra is kulcsfontosságú országokként tekintenek.

Amerika célja az, hogy Közép-Ázsiából az energiahordozókat, a gázt és az olajat Oroszország megkerülésével a Dél-Kaukázuson át juttassák el Európába, és hogy megfosszák Oroszországot attól a szereptől, hogy ő legyen Európa fő energiaellátója (azaz éket verjenek Európa és Oroszország közé). Az USA üdvözli a transzafgán gázvezetékről szóló megállapodást is, mert végső soron ez is Oroszország pozícióit gyengíti.

Következésképpen, az Egyesült Államok és Oroszország geopolitikai céljai szögesen ellentétesek egymással, azzal együtt is, hogy a nemzetbiztonsági stratégiával foglalkozó dokumentum megállapítása szerint Amerika a kétoldalú kapcsolatok terén jó viszonyt akar ápolni Oroszországgal.

Folytatódik tehát az előző, republikánus adminisztráció által is képviselt taktika: face to face jó viszony Oroszországgal, közben pedig az orosz pozíciók gyengítése a posztszovjet térségben, és kísérlet arra, hogy meggátolják az Európa és Oroszország közti kapcsolatok elmélyülését.

A kontinuitásra bizonyíték, hogy amerikai (republikánus) szenátorok egy csoportja Grúziába telepítene rakétavédelmi rendszert, amit az Amerika-barát grúz vezetés máris lelkesen támogatásáról biztosított. 

(Nyezaviszimaja Gazeta)