Szarkiszjan múlt hét vasárnap érkezett a szigetország fővárosába, majd másnap beszédet mondott a helyi parlamentben. Képviselőházi felszólalásában szokatlanul kemény szavakkal illette a két testvéri államot, Törökországot és Azerbajdzsánt, míg utóbbi törekvéseit háborús uszítással és kétkulacsos politikával jellemezte.

„A megbékélési folyamat kis léptekkel ugyan, de előre haladt. A bizalomra okot adó enyhülés mégis elhalt, hiszen Törökország ellehetetlenítette azt következetlen állásfoglalásaival, ellentmondásos nyilatkozataival illetve az egész tárgyalássorozatot beárnyékoló alaptalan vádjaival. Az egyeztetések felújítása teljesen a mi szándékunkból történt, mert őszintén hittünk kapcsolataink rendezésének lehetőségében. Törökország az utolsó pillanatban visszalépett korábban ígért kötelezettségeitől, így nem csupán az elfogadott és aláírt jegyzőkönyv ratifikálásától tekintett el, hanem egészen a közeledési folyamat előtti pozíciójába lépett hátra. Jelenleg saját és partnereink minden kezdeményezése arra összpontosul, hogy sikerrel törjük át a kölcsönös megbékélés útját eltorlaszoló, a török fél önkényes feltételeiből épült falat” – magyarázta Szarkiszjan, aki egyben aggodalmának adott hangot, mivel Ankara egyre inkább a régió hatalmi központjává kíván válni. Ezzel kapcsolatban egy új fogalmat vezetett be, mellyel szinte biztosan még többször találkozni fogunk a jövőben. Állítása szerint egyfajta „modern kori oszmánizmus” jellemzi napjaink török külpolitikáját, ami látszólag rímel is az Erdogan vezette kabinet európai szárnypróbálgatásaira.

„Szembe kell néznünk a valósággal. Törökország manapság egyértelműen regionális vezető szerepre tör, maga előtt görgetve az új oszmán szellem politikáját. Azonban a térségbeli erőfölény felelősségteljes gondolkodást és hozzáállást kíván, nem pedig diktátumokat vagy erőszakot felhasználó kikényszerítéseket” – mondta az örmény elnök. „Mégis, mit is tett valójában a fősége alá tartozó népekkel az Oszmán Birodalom? Mit adott az embereknek ez a régen volt hatalom az elnyomáson, a zsarnokságon és a tömeggyilkosságokon kívül? Van-e olyan, aki annyira hiányolja az oszmán hagyományt, hogy életet adna az új oszmánizmus ideológiájának? Ezzel kapcsolatban érdemes megvizsgálnunk, hogy mit is jelent igazából Ankara, a szomszédokkal való konfliktusmentes politikája. Azt sugallná, hogy minden határos országnak engedelmesen igába kell hajtania a fejét és teljesíteni a török feltételeket? Minden bizonnyal Törökországnak vannak olyan szomszédjai, akik sokat nyernének ebben az erőtérben, de mi nem tartozunk közéjük” – utalt hazája és Azerbajdzsán ellentétére Szarkisjan, nyíltan beszélve a török befolyási övezetek kiterjedésének demokratikus korlátairól. „Az az állam, amely Örményország függetlenségének kikiáltása óta számtalan alkalommal, mondvacsinált indokokkal lezárta a közös határt és folyamatosan zsarolja népemet, hadd ne legyen az elő-ázsiai, kaukázusi térség meghatározó ereje!”

Hegyi-Karabah vonatkozásában az örmény államfő többször is ismertette hazája álláspontját. Fellépése valójában az Azerbajdzsántól függetlenedő, de a külföld által el nem ismert kvázi-állam népszerűsítéséről szólt. Szarkisjan ismételten militáris retorikával vádolta Bakut, az immár több, mint két évtizedes harc finanszírozásával gyanúsítva meg Azerbajdzsánt. „Szintén tárgyaltunk a karabahi és a ciprusi megállapodások lehetőségeiről is. Egyetértettünk abban, hogy mindegyik konfliktust a maga teljességében kell vizsgálni, külön tekintettel a történelmi múltra és a helyi sajátosságokra. Elsősorban azért támogatjuk egymás törekvéseit a fent nevezett lokális ellentétek feloldásában, mert felismertük, hogy az emberek önálló döntéshez való joga erősebb a területi integritás elvénél” – fejtette ki Szarkisjan ciprusi kollégájával, Demetrisz Krisztofiasszal való közös sajtótájékoztatóján.

A görög-örmény találkozó athéni felvonásán Karolosz Papuliasz elnök köszöntötte Szarkisjant, kiemelve a két nemzet sorsközösségét, hiszen hazájukat a múltban „ugyanaz az ellenség igázta le.” A francia AFP hírügynökség tudósítása szerint Papuliasz „barbár mészárosokról” beszélt, akik szenvedést és nyomorúságot szabadítottak a két keresztény népre. A görög elnök „számos szükségszerű változásról” tett említést, nem hagyva szó nélkül, hogy a kaukázusi örmények és a Fekete-tenger partvidékén elő görögök ellen elkövetett bűntettek nem évülnek el. Az Athén és Jereván által viselt eddigi „perköltségeket” egyszer Ankarának kell majd állnia. Az örmény delegáció többször is egyetértésének adott hangot Papuliasz beszéde közben, majd Szarkisjan megismételte ciprusi téziseit – ha lehet még élesebb hangot ütve meg.

Az örmény-görög legfelsőbb szintű tárgyalások, bár két kis államról van szó, az elsődleges reakciók szerint még a török felet is meglepték. Maga Szarkiszjan közös hadügyminiszteri fórum létrehozását javasolta, ami túlmutat a NATO és az orosz befolyású Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének keretein. 

(asbarez.com)