Szaakasvili az Egyesült Államokba utazott – mindent a NATO-ért

A grúz államfő a múlt héten látogatott Washingtonba, ahol egy sor vezető amerikai politikussal találkozott, köztük Barack Obama elnökkel is. A diplomáciai tárgyalások középpontjában a kaukázusi ország függetlensége, Moszkva szerepe illetve Tbiliszi küszöbön álló NATO-csatlakozása állt. Utóbbiról nyilatkozva Szaakasvili az ukrán 5-ös csatorna mikrofonja előtt hazája észak-atlanti integrációját csak idő kérdésének nevezte, s ettől tette függővé Tbiliszi nemzetbiztonságának kiteljesedését. „Legalább egy minimális biztonságra van szükségünk ahhoz, hogy túléljünk. Ez teljesen világos és vitathatatlan kérdés számunkra. Erre a legnagyobb garanciát a NATO kínálja. E téren nincs jobb és nagyobb szervezet nála. Egyetlen ország sem képes egyedül szavatolni saját sérthetetlenségét, különösen igaz ez a kis államokra, mint Grúziára, de Ukrajnát is ide sorolnám.”

Állítása szerint Grúzia nem kíván egyetlen más hatalom ellenségévé válni, és békés szándékaik a jövőben sem fognak változni. „Mi csak át akarjuk vészelni a nehéz időszakot. Ezért fejlesztünk” – igyekezett mindenkit megnyugtatni a grúz hadsereg új fegyvervásárlásai miatt. Nem sokkal később alig burkoltan utalt a bő két évvel ezelőtti dél-oszétiai háborút kiváltó okokra is: „A kis Grúzia senkit sem képes megtámadni. Egy ilyen tett óriási meggondolatlanság lenne a részünkről.”

Szaakasvili érveléséhez szorosan hozzátartozik a két de facto független régió, a fentiekben már említett Dél-Oszétia és a fekete-tengeri Abházia függőségi viszonyainak mielőbbi tisztázása. Bár ezek a kvázi-államok a jelcini Kreml támogatását élvezve, de ténylegesen saját akaratukból szakadtak el Tbiliszitől, „Putyin legnagyobb ellenfele” szemlátomást nem hajlandó minderről tudomást venni, sőt egyenesen etnikai alapú lakosságpolitikával gyanúsítja a „megszálló” oroszokat. Az amerikai külügyérekkel egyeztetve Szaakasvili egy olyan új államrendszer kiépülésével vádolta Moszkvát, mely a „nem megbízható etnikai elemeket” kizárja az abház és a dél-oszét vidékekről. A tbiliszi hivatalos statisztikák szerint a korábbi teljes lakosság alig 20 százaléka maradt Abháziában, míg a többiek Grúziába menekültek volna a hódító oroszok elől. „Ma kevesebb, mint százezer ember él Abháziában. A megszállók nem csupán a korábbi elnököt nem engedik be a területre, de a kétes megítélésű etnikumok is hasonló bánásmódban részesülnek. Közéjük tartoznak a grúzok, az ukránok, az észtek, de egyes orosz és abház állampolgárok előtt is lezárult a sorompó. A bevonuló orosz csapatok felépítették az új berlini falat.”

A grúz elnök szerint Dél-Oszétiában sincs másként, ahol szintén valódi exodus történt 2008 azon öt augusztusi napját követően. „Amikor az orosz erők átlépték az oszét határt, hogy felszabadítsák a régió lakosságát, az ottaniak elsöprő többsége kelt útra, hogy a grúz állam fősége alatt keressen menedéket. Viselkedésük teljesen hétköznapi, szabályos volt, hiszen Grúzia a hazájuk, így joggal tekintenek arra védelmezőjükként.”

McCainen kívül is van élet!

Szaakasvili amerikai körútjának másik fontos célkitűzése a „grúz ügy” népszerűsítése volt, az erre amúgy is fogékony republikánusok köreiben. A New York-i Columbia egyetemen jogi diplomát szerzett grúz prezident találkozott John Boehnerrel, a képviselőház elnökével is, aki január 5. óta tölti be új hivatalát. A republikánusok múlt évi novemberi előretörése komolyan megnehezítheti az Obama-adminisztráció második félidejét. Tudja ezt Szaakasvili is, aki a demokraták visszaszorulására építve igyekszik egyre feljebb pozícionálni magát az Egyesült Államok külpolitikai határidőnaplójában. Ennek megfelelően az első külföldi vezetőként tett látogatást Boehnernél, aki egyben Washington harmadik legmagasabb közjogi méltósága.

A képviselőházi elnök határozott szavakkal méltatta Grúzia szerepvállalását az afganisztáni és az iraki háborúkban, de sokkal visszafogottabban nyilatkozott a kaukázusi konfliktusok felszámolásának lehetőségeiről. „A teljes grúz nép jól tudja és megérti, hogy a szabadságjogok nem lehetnek adomány tárgyai, ezért is vesznek részt a terrorizmus és vallási szélsőségek elleni küzdelmünkben. Hálásak vagyunk, mert csapatokkal támogatják harcunkat Irakban és Afganisztánban, és közösen gyászoljuk azokat az elesett grúz katonákat, akik életüket áldozták a stabilitás és a biztonság határainak kiterjesztéséért. (…) Négyszemközti tárgyalásunk során szintén szót ejtettünk az említett értékek védelmében, de kitértünk a kormányuk ellen tüntető állampolgárok helyzetére, ahogy a politikai válságok békés megoldásának szükségességére is.” Boehner mellett két republikánus párt kongresszusi képviselő, David Dreier (Kalifornia) és Bill Shuster (Pennsylvania) is találkozott Szaakasvilivel, aki felkereste, és a Szent György renddel tűntette ki a magát független demokrataként meghatározó Joseph Lieberman connecticuti szenátort. Az 1989 és 2006 között a demokratákhoz tartozó Lieberman a grúz népért vállalt tetteiért kapta az elismerést, melyek elsősorban a demokratikus intézmények helyi meghonosításának formájában öltöttek testet.

Holbrooke búcsúztatása – Obamát figyelve

Január 14-án, pénteken Szaakasvili személyesen vett részt Richard Holbrooke búcsúztatásán a Kennedy Centerben. A gyászszertartást vezető David Rubenstein, a Központ igazgatója külön méltatta a megjelent grúz vendégeket, elsősorban az államfőt. Szaakasvili politikai mentorának, példaképének nevezte a daytoni béke atyját, akire továbbra is követendő példaként tekint.

A megemlékezést követően a grúz delegáció Richard Lugar indianai szenátorral és Carl Levinnel, a fegyveres erőket felügyelő szenátusi bizottság demokrata párti elnökével ült asztalhoz. A tbiliszi médiumok által kiemelt fontosságúnak minősített tárgyalások zárt ajtók mögött folytak, de a résztvevők nyilatkozatai alapján az együttműködés minden lehetséges szintjét érintették. Az amerikai diplomácia elmozdulni látszik korábbi kényszerűen semleges álláspontjából, és bizonyos feltételek mellett, hajlandó ismét támogatást adni a kaukázusi államnak. Az előbbi kondíciók egyike a hosszantartó grúz katonai jelenlét Afganisztánban és Irakban. Washington tehát megversenyezteti leendő szoros szövetségeseit, ami hosszabb távon nagy előnyökkel járhat Tbiliszire nézve, de rövidúton akár komoly katasztrófához, súlyos veszteségekhez is vezethet Bagdad és Kabul vonzáskörzetében.

Obama január 15-én, szombaton fogadta Szaakasvilit egy 25 perces találkozó keretében. A megbeszélésen jelen volt Joe Biden alelnök is. Az amerikai elnök megerősítette hazája és Grúzia közti „erős kötelékeket”, de a biztató szavakon kívül kevés konkrét ígéretet tett kollégájának. A gazdasági, kereskedelmi és biztonsági közös vállalások témakörei már az egy hónappal ezelőtti amerikai-grúz kormányértekezleten is előkerültek. Akkor Vera Kobalia és Batu Kutelia vezették a grúz delegációt.

A múlt héten Obama csak általánosságokra szorítkozott. Méltatta az „amerikai katonákkal váll-vállvetve harcoló grúzok” bátorságát, de még véletlenül sem említette meg a Kreml urainak neveit. Grúziában mégis sokat várnak az Egyesült Államoktól, azonban továbbra is kérdés, hogy meddig tart Washington lelkesedése újdonsült kaukázusi szövetségeseiért?

(Rustavi 2, Civil Georgia, News.Az)