Szoros orosz-amerikai együttműködés Hegyi-Karabah kérdésében is

A Wikileaks-dokumentumok kiszivárogtatása után nem sokkal az amerikai diplomácia a Moszkvával való aktív kooperáció kibővítésére tett félreérthetetlen utalásokat. Az Obama-Hillary Clinton ellentétre is visszavezetett páros nyilatkozat után Philip Gordon, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese december 8-án az állandósulni látszó karabahi konfliktus mielőbbi megoldása mellett foglalt állást. Washington mindezt az Orosz Föderációval közösen kívánja megvalósítani, ezzel – úgy tűnik – végleg levéve a napirendről a kaukázusi térségben követett önálló amerikai béketervezeteket.

A napokban kiújuló határincidensek, és törékeny fegyverszünet ismételten felértékelheti az EBESZ 1992-ben alapított Minszk munkacsoportjának szerepét. Az utóbbi években egyre súlytalanabb diplomáciai testületet Moszkva mindig is megkerülhetetlen tényezőnek tekintette Jereván és Baku vitájában, de sosem fért bele George W. Bush hatalmi elképzeléseibe. A fejlemények az új amerikai adminisztráció érkeztével vettek gyökeres fordulatot, melybe tágabb értelemben beletartozik a Szaakasvili-kormányzat nemzetközi megítélése is.

Újságírók kérdéseire válaszolva, Gordon határozottan tagadta, hogy Washington feladná térségbeli érdekeltségeit, és passzívvá válna a Törökország, Irán és a Kreml közötti ütközőzónában. Állítása szerint az Egyesült Államok továbbra is alakítója és nem formális követője a tárgyalásoknak, így mindenben támogatja, de egyben felügyeli is orosz valamint francia partnerei békeközvetítéseit. „Hazánk üdvözli Oroszország fellépését a karabahi konfliktus megnyugtató rendezésében, és készen áll arra, hogy szoros együttműködést alakítson ki a két hatalom között. Hillary Clinton külügyminiszter idén júliusban tett kaukázusi látogatása alkalmával személyesen győződött meg a bilaterális egyeztetések aktuális állásáról. Az ügy fontosságára való tekintettel a Fehér Ház aktívan részt kíván venni a közeledési folyamatban.”

Az Egyesült Államok döntésének vizsgálatakor nem elhanyagolható a jelentős számú és komoly befolyással bíró észak-amerikai örmény diaszpóra lobbitevékenysége sem. Ugyanis grúziai állásai feladása ellenében Washington joggal számolhat jereváni kapcsolatainak esetleges bővülésével. Ezzel az Obama-vezetés stabilizálhatná kaukázusi érdekszféráját is, hiszen a hagyományosan Moszkva-barát Örményország elismerése bőven kárpótolhatja (vagy akár feledtetheti) az amerikai támogatással kivirágzott színes forradalmak kudarcát. 

A Minszk-csoport reneszánsza mindenképpen Moszkva sikereként értékelhető, egyben a múlt heti, Tbiliszi jövőjét illető bejelentéssel együtt az amerikai külpolitika látványos gesztusaként is megállja a helyét. 2010-ben egyre többen ismerik fel, hogy a nemzetközi befolyását látványosan elvesztő Egyesült Államok csak kompromisszumok, jól bejáratott alkumechanizmusok útján képes megőrizni eredeti nagyhatalmi törekvéseinek lényegi elemeit. Ez már középhosszú-távon a „döntőbíra-szerep” szükségszerű megosztásához, a befolyási övezetek kihagyhatatlan diverzifikációjához vezet.

Utóbbit Washington egyre kevésbé érzi magáénak. Philip Gordon nem felejtette el hangsúlyozni, hogy a Minszk-csoport legutóbbi ülésének határozatait, melyeket még novemberben a kazahsztáni Asztanában hoztak, az amerikai külpolitika elvi jelentőségűeknek tartja. Az Azerbajdzsán és Örményország által is ellenjegyezett szándéknyilatkozat névleg európai közvetítéssel, valójában orosz segédlettel született.

(asbarez.com)