Amerikai külügyérek látszólagos ellentéte Grúzia megítélése kapcsán - A háttérben az Obama/Hillary Clinton vita állhat?

2010. december 8-án, szerdán Philip Gordon, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese telefonos nyilatkozatában – melyet egy washingtoni videokonferencia keretében adott közre – Tbilisziről szólva a grúz kérdést az Oroszország és hazája között fennálló legnagyobb diplomáciai problémának nevezte.

„Elsődleges érdekellentétünk Moszkva viszonyában éppen Grúzia” – állította Gordon, aki hivatkozott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ásztánai, illetve a NATO lisszaboni értekezleteire, ahol Washington és Moszkva egy sor közös vállalást deklaráltak. A két atomhatalom ennek megfelelően öt színtéren: a terrorizmus elleni harc, a kalózkodás visszaszorítása, a tömegpusztító fegyverek leszerelése, Afganisztán megszállása és stabilizálása, valamint a természeti katasztrófák megelőzése okán lép szövetségre egymással. Az általános nemzetközi vélemények mind a valaha volt hidegháborús ellenfelek közeledését várják a közelmúlt enyhülésétől.

Részben válaszul a Gordon által elmondottakra, Michael McFaul, Obama elnök legfőbb Oroszország szakértője és tanácsadója sietett leszögezni, hogy a Fehér Ház nem kíván egyértelműen egyik fél oldalára sem állni a grúz-orosz konfliktusban. Hozzátette, hogy bár mindkét oldalról – így a Kremlből és Tbilisziből is – szüntelen kérésekkel igyekeznek befolyásolni az amerikai külpolitika térségbeli irányvonalát, Washington szándéka egyértelmű, és nem is kívánnak ezen változtatni. Teljességgel kizárható, hogy az Obama-adminisztráció odaállna bármelyik ország mögé is a kaukázusi erőtérben.

„Kitartunk elvi álláspontunk mellett, és nem fogjuk elkötelezni magunkat a kérdésben. Nem gondoljuk úgy, hogy választanunk kéne Oroszország és Grúzia között, annak az árán, hogy feladjuk az egyik partnerrel kiépített kapcsolatainkat. Minden hangsúlyra ügyelve, a lehető leginkább empatikus módon, megértően, elutasítva a vallásos dogmaként ismételt érveket, formáltuk véleményünket. Ezért nem kötjük meg a kezünket, bár mindkét kormány ezt szeretné.”

(Rustavi)