Az orosz falvak pusztulása még a sztálini időkben, a kollektivizációval kezdődött meg. A 2010-es népszámlálás szerint Oroszországban 20 ezer elhagyott falu van, de még mindig 37,5 millió ember falvakban él (a lakosság 26 %-a). A modernizációs-urbanizációs tempó még mindig élő, Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester novemberben azt mondta, a falvakban 15 millió „felesleges” ember él, akiket nélkülözni lehetne, figyelembe véve az új termelési technológiákat.

Az elmúlt években Oroszországban negyedére csökkent a falusi kórházak, majdnem felére a falusi iskolák száma.

A kiüresedő falvak, az üresen álló, nagyon olcsón megvásárolható ingatlanok viszont vonzerőt jelentenek az Oroszországba tömegesen érkező közép-ázsiai bevándorlók számára.

A falvak helyzetén az sem változtatott, hogy a nyugati szankciókra adott orosz ellenszankciók fellendítették az orosz mezőgazdaságot (Oroszország ismét a világ legnagyobb gabonaexportőre), hiszen a modern technológiák nem feltétlen követelik meg a népesség vidékre áramlását.

Közép-Ázsiában viszont sok az ember, nagy a születések száma, de kevés a jó föld, az ivóvíz, nagy a nyomor. Sokan Oroszországban keresnek és találnak munkát, új otthont. A jövevények hajlandóak keményen dolgozni, a munkaadók azt is becsülik bennük, hogy a muszlimok nem isznak.

Rozsgyesztveno faluban (Tver megye) már a jövevények gyerekei alkotják a helyi iskola tanulóinak létszámát. Dmitrij Kirdanov, a helyi adminisztráció vezetője szerint a közép-ázsiaiak magukkal hozták a „nőkhöz való sajátos viszonyukat” is. Sokan közülük már orosz állampolgárok. 2002 és 2010 között majdnem ötszörösére nőtt az oroszországi falvakban élő tadzsikok száma (17-ről 79 ezerre).

(ferghana.ru)