Mihail Hodorkovszkij  az Echo Moszkvi rádiónak Zürichben adott intejúban személyes terveiről, Oroszország sorsáról beszélt Alekszej Venyediktovnak és Leszja Rjabcevának.

Hodorkovszkij elmondta, a szabadulása utáni hónapokban elsősorban a családjával foglalkozott, közéleti szerepvállalása nem volt kimondottan aktív. Jelenleg Oroszországban nehéz közélettel foglalkozni, mert „kevés ember van”, sokan félnek.

Hodorkovszkij Putyin kapcsán elmondta, nem szeretné, ha rá úgy emlékeznének, mint ahogy Putyinra fognak. Putyin első két ciklusa pozitív háttérben zajlott, a reformkorszak inerciái hozzásegítették, hogy ebben az időszakban sok jó dolgot tegyen. Ha Putyin 2008-ban távozott volna, valószínűleg emlékezete is pozitív lenne. Putyin ugyanis örökségként egy krízisbe menetelő országot fog maga után hagyni. Az autoriter rendszereknek ez a törvényszerű kimenetele.

Ami Putyin céljait illeti, Hodorkovszkij egyet tud érteni az erős ország, nemzetállam, erős gazdaság kitételekkel, még az „orosz világ” konceciójával is. A Putyin által alkalmazott eszközök azonban nem segítik elő ezen célok elérését.

Az elmúlt 15 évben Oroszországban látszatkormányzás folyt, az erős állam is csak látszat. Való igaz, az állam első embere bármit megtehet, de ez nem azt jelenti, hogy az országot jól vezetik. Moszkva és az ország többi része a saját törvényei szerint él, ami a rossz kormányzás jele. Az állam intézményrendszere szétesik, csak a személyes irányítás modellje létezik.

Hodorkovszkij szerint lehet tekintélyelvű az irányítás mechanizmusa, de akkor, ha az intézmények autoritása valósul meg, nem pedig egyetlen személyé.

Putyin személyisége kapcsán azt mondta, Putyin pozíciója védelmére törekszik. Számára a válság, a kockázat nem az előrelépés lehetősége, hanem kockázat.Egy defenzív személyiségről van szó, aki fél az innovációktól, legyen az technikai, politikai, társadalmi jellegű. Számára ez kockázat, akárcsak a független média, független emberek.

Hodorkovszkij szerint a mai világ civilizációk harca. Az egyes civilizációk erejét demográfiai mutatóik, technikai fejlettségük, kultúrájuk határozza meg. Oroszországnak, hogy saját civilizációt alkosson, szüksége van az orosz világ koncepcióra.

Ahhoz, hogy Oroszország erős országgá váljon, jó államapparátusra van szükség, erős jogállamra.

Ukrajna kapcsán elmondta, a durva erő akalmazása ahhoz vezetett, hogy Oroszország elvesztette Ukrajnát. A posztszovjet integrációs projektek gyengék, amíg Oroszország nem lesz vonzó a szomszédok számára. Lukasenko távozása után Belaruszban is megkezdődik majd ingadozás Európa és Oroszország között. Az ukrán válság hatására Nazarbajev is Kína felé keres kiutat.

A Szovjetunió szétesése Hodorkoszkij szerint „nagy probléma” volt, de egyben lehetőség is. A Szovjetunió bukásának oka a gerontokrácia volt, hogy a régi elit nem engedte lehetőséghez jutni a fiatalabbakat, nem termelődött ki egy új apparátus-nemzedék.

Putyin jelenleg represszív politikát folytat, ez a trend, de ha a Putyin után következő vezetés is ezekhez az eszközökhöz folyamodik, polgárháború lehet Oroszországban. Hodorkovszkij és „európai értékekben gondolkodó” csapata elsősorban azt kínálja az ország számára, hogy megteremti a szabad választások feltételeit, és akkor az oroszországi állampolgárok eldönthetik, kit akarnak valójában. „Lehet, hogy ennek eredményeképpen megválasztunk valakit, ahogy Magyarország választott, rendben, akkor viszont a nemzedékünknek, illetve, az önök nemzedékének, Oleszja, fizetni kell a hibáért.”

Hodorkovszkij szerint az oroszországi lakosság 85 %-a nem támogatja Putyint, de az emberek passzívak. Oroszország számára nincs más választás, mint a európai út. Ma Oroszország számára a legfontosabb a jogállam megteremtése, a szabad választások, a politikai szabadság.

Hodorkovszkij szerint Medvegyev nem nevezhető Putyin alternatívájának, bár fiatalabb és progresszívabb. Alternatíva lehet Navalnij, Kudrin és ő maga, Hodorkovszkij. Szavai szerint kész lenne vezető politikai szerepet játszani egy átmeneti, 2-3 éves periódusra.