OROSZVALOSAG.HU


Kollégiumba zárva

  |  2023-03-04 11:03:04  |  
Debreceni Ferenc

Kollégiumba zárva

Gondolatok Roman Vaszjanov A kollégium című filmjéről

Kollégiumba zárva

Kis hazánkban az elmúlt évek folyamán relatíve sok kortárs orosz filmet mutattak be, azonban – néhány kivételtől eltekintve – ezek a filmek meglehetősen észrevétlenek maradtak a nagyközönség számára. Jóllehet, ez a csendes észrevétlenség a legtöbb film esetében inkább előny, semmint hátrány, hiszen így csak kevesek találkozhattak az olyan bárgyú opusokkal, mint a Védelmezők («Защитники», 2017), a Gyilkos a pokolból («Девятая», 2019), vagy az Apunál van pénz («Миллиард», 2019). Szerencsére a nívósabb alkotásokból is eljutott hozzánk néhány, például a Szaljut-7 («Салют-7», 2017), a Parasztvakítás («Холоп», 2019) és Az ezüst jégkorcsolya («Серебряные коньки», 2020). Mi a közös ‒ a finoman szólva is furcsa címfordításokon kívül ‒ az imént felsorolt a filmekben? Hogy alapvetően a hollywoodi blockbusterek világát ültetik át orosz környezetbe, és szinte teljesen hiányzik belőlük az a jellegzetesen orosz íz, ami a kortárs orosz mozi sajátosságát adja. Ezért kicsit meglepve, de annál lelkesebben konstatáltam tavaly nyáron, hogy az egyik Magyarországon is elérhető streamingszolgáltató kínálatában megjelent Roman Vaszjanov A kollégium («Общага») című 2021-es filmje.

A film a népszerű, kortárs orosz író, Alekszej Ivanov «Общага-на-Крови» (A Kiontott Vér Kollégiuma) című regénye nyomán készült, amelyet a szerző még az egyetemi évei alatt, 1992-ben írt, de csak 14 évvel később, 2006-ban jelent meg először az Azbuka Kiadónál.

Mindenekelőtt érdemes pár szót ejteni a mű címéről, ugyanis az orosz címet csak nehezen lehet magyarra átültetni. A ’на крови’ kifejezés azt jelenti: a gyilkosság helyszínén, és leggyakrabban „a vérre épült” templomok nevében találkozhatunk vele: olyanokban, mint a Vérző Megváltó temploma (храм Спаса на Крови) Péterváron, a Vér temploma (Храм на Крови) Jekatyerinburgban és a Vérző Dimitrij temploma (Церковь Димитрия на Крови) Uglicsban. Mindhárom templom egy-egy, az uralkodó és családja ellen elkövetett gyilkosság helyszínén épült, magyarul pedig többféleképen is szokás rájuk hivatkozni (az iménti felsorolásban a legelterjedtebb változatot tüntettem fel). De bárhogy is hivatkozunk ezekre a szent helyekre, annyi bizonyos, hogy olyan világi intézményekhez, mint egy kollégium, aligha lehet társítani a на крови kifejezést, kiváltképp úgy, hogy a szerző nem a hivatalos общежитие alakot, hanem annak népnyelvi változatát az общага-t használja, amelyet leginkább a magyar kolesz szónak tudnánk megfeleltetni.

A szent és a profán ilyen jellegű összekapcsolása a címben már előrevetíti az olvasó számára, hogy nagyjából mire számíthat a továbbiakban, és e feltevés a regény olvasása közben be is igazolódik, hiszen majdnem minden dialógusban találunk az antik mitológiából, eposzokból, különböző vallási példabeszédekből származó utalásokat. A cím továbbá arra is utalhat, hogy a műben megjelenített közösségben – ha úgy tetszik, mikrotársadalomban – bizonyos egyének jóléte mások szenvedésén alapszik, a kollégium pedig, akárcsak a város, ahol egykor a cári családot kivégezték, a vérre épült.

A regény cselekményének középpontjában egy fiatal elsőéves hallgató áll, akit egyszerűen csak Kitűnőnek (Отличник) hívnak, valamint az ő négy „barátja”, két fiú és két lány, akikről a legkevésbé sem mondható el, hogy ideális társaság lenne egy kitűnő tanuló számára. A szereplők élik mindennapi, jellegzetes kollégiumi életüket, buliznak, italoznak, beszélgetnek, elmélkednek az élet nagy dolgairól. A fordulatot az egyik kollégista lány öngyilkossága jelenti, aki leveti magát az épület tetejéről, ahol azelőtt Kitűnő éjszakázott, és távozáskor elfelejtette visszazárni a lakatot a feljáró ajtajára. Természetesen a dologra fény derül, és a kollégium igazgatónője úgy dönt, hogy a fiút, társaival együtt, kilakoltatja. Döntésével valójában a férjét próbálja fedezni, aki a tragédia valódi felelőse, mivel a tetőről leugrott lányt ő helyezte el nem hivatalosan az egyik üresen álló szobában, akitől természetbeni szolgáltatásokat várt el a lakhatásért cserébe. A fiatalok kilakoltatása és a lány öngyilkossága válik a további események katalizátorává.

A kollégium-ot a tehetséges operatőr, Roman Vaszjanov rendezte, akinek ez az első rendezése. Operatőrként számos sikeres filmet tudhat magáénak, több alkalommal forgatott együtt Valerij Todorovszkij rendezővel, például a Jampecek-ben («Стиляги», 2008). A 2010-es években Hollywoodban dolgozott, ahol olyan filmeket fényképezett, mint Az utolsó műszak (End of Watch, 2012), a Harag (Fury, 2014) vagy a Suicide Squad – Öngyilkos osztag (Suicide Squad, 2016). Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy befutott operatőr miért tér vissza a hollywoodi Álomgyárból Oroszországba, hogy aztán ott filmet rendezzen? Erről így vallott egy interjúban: „Még a 2000-es évek elején Valerij Todorovszkij átküldött nekem két Word-dokumentumot azzal, hogy »Tessék, olvasd el, fiatal szerző, érdekes«. A föcitanár elitta a földgömbjét és A Kiontott Vér Kollégiuma volt. Valerával szerettük volna megcsinálni a Föcitanár-t, de nem jött össze. Többször javasoltam A kollégium-ot ismerős rendezőknek, le akartam forgatni, de mint operatőr. Tetszett, hogy a cselekmény egyetlen helyszínen bontakozik ki, érdekesnek tűnt rá vizuális megoldást találni. Senki sem akarta elvállalni, viszont az elbeszélés nem ment ki a fejemből, hát leültem, és megírtam a forgatókönyv első változatát. Így kezdődött az egész, tulajdonképpen véletlenül.”[1]

A film több ponton eltér a regény cselekményétől. Először is, a filmben több szereplő nevét is megváltoztatták. A főhőst társai a Zabela (magyarul, nagyjából annyit tesz: befehérítő) becenévvel illetik, de egyszer elhangzik a valódi neve is (Pavel Szergejevics Zabelin). A névváltoztatásnak köszönhetően a karakter sokkal életszerűbb lett, hiszen egy Kitűnőnek becézett eminens diákról aligha lehetne elképzelni, hogy bármilyen formában is vétsen a hatalom által alkotott szabályrendszer ellen, vagyis hogy egy ellopott kulccsal felmenjen a tiltott területnek számító tetőre, és elfelejtse visszazárni maga után az ajtót. Másrészt pedig a főhős tiszta, megalkuvást nem ismerő, az igazságért a végsőkig elmenő jellemével valóban képes arra, hogy ha nem is teljes egészében, de legalább részben befehérítse a sötétség birodalmát.

A másik jelentős változtatás a tér- és időviszonyokban érhető tetten. Ivanov nem jelöli meg pontosan a cselekmény idejét és helyét, az egyes események és a szereplők jellemvonásai alapján azonban feltételezhető, hogy a regény 1989-90 körül játszódik Szverdlovszkban (a mai Jekatyerinburg) az Uráli Állami Egyetemen. Vaszjanov viszont pontosan behatárolja a korszakot: a film 1984-ben játszódik. A nagy változásoknak, a peresztrojkának még nyoma sincs, a szovjethatalom – látszólag – szilárdan tartja magát. Egy másik városból származó diák kilakoltatása a kollégiumból, valamint kizárása az egyetemről és a Komszomolból nem szimpla átmeneti nehézségnek, hanem valódi katasztrófának számít.

Mindemellett az 1984-es év metaforikus jelentőséggel bír, hiszen a néző óhatatlanul is Orwell művére asszociál. A kollégium képében pedig valóban egy antiutópisztikus világ rajzolódik ki. Ebben a kommunában az ember számára minden idegen, semmi sem az övé. Az ott lakók meg vannak fosztva a birtoklás jogától, mint ahogyan az egyedüllét és az intimitás jogától is. A tető az egyetlen hely, ahol az ember kis időre egymaga lehet és a gondolataiba merülhet. Sokan szeretnének feljutni oda, de csak keveseknek adatik meg, és akiknek sikerül, azok is nagy kockázatot vállalnak, mivel lebukás esetén azonnali retorzióra számíthatnak. A rendszer igyekszik mindent kézben tartani és kontrollálni, a renitens elemeket pedig megtörni, megfosztani őket személyiségüktől, és a saját szolgálatába állítani. Így nem csoda, hogy a legtöbb kollégista saját kényelmének és jólétének biztonsága érdekében képes korábbi elveit – már ha voltak ilyenek egyáltalán – félredobni, céljai elérése érdekében pedig nem rest bármit és bárkit felhasználni. Aki mégis ellen mer szegülni, annak a vég nélküli frusztráció és egy elérhetetlen célért folytatott hiábavaló és reménytelen küzdelem lesz az osztályrésze. A kollégium olyan hely, mint Kafka kastélya, csak míg oda bejutni nem lehet, addig a kollégiumból a kijutás lehetetlen, még akkor is, ha kilakoltatják onnan az embert. Az egyetlen valódi kiút erről a helyről a halál.

Azon túl, hogy a kollégium az orwelli típusú világ kicsinyített mása, khtonikus jegyeket is hordoz, hiszen felépítése a pokol egyes szintjeire emlékeztet. A legtöbb szörnyűség a pincében történik, és itt zárul a cselekmény is. A második emelet, ahol a főszereplők laknak, szintén a pokol egyik köre, hiszen Renat, a kollégium vezetőjének férje itt erőszakolja meg a lányt, aki később leveti magát a tetőről. Ahogy egyre feljebb jutunk a szinteken, úgy kerülünk egyre közelebb a jóhoz. Zabela például a 710-es szobában tapasztalja meg a szerelmet, ahol együtt lakik Kirával, aki szintén kitűnő tanuló, az egyetem büszkesége és Zabela tökéletes párja. A kibontakozó szerelmet azonban beárnyékolja, hogy Kira rövidesen elutazik, Moszkvában lesz ösztöndíjas. Végezetül pedig ott a tető, mint az egyetlen hely, ahol az ember megtapasztalhatja a szabadság érzését.

Mindenképpen érdemes megemlíteni a film expresszív képi világát. A filmet ugyan nem Vaszjanov fényképezte, de a rendezői koncepcióban tetten érhető, hogy Vaszjanov nagy gondot fordított az egyes jelenetek beállítására, a kameraszögekre és a fényekre. A szűk, sötét tónusú, zárt terektől és a közeli plánoktól a néző úgy érezheti magát, mintha ő maga is be lenne zárva. Még a tetőn játszódó jelenetekben is olyan kamerabeállításokkal találkozhatunk, amelyek szinte alig mutatnak valamit a kinti világból. A kollégiumon kívüli világot csupán egyetlen rövid és statikus jelenet erejéig láthatjuk nagy totálban, amikor a kilakoltatást követően a szereplők a csomagjaikkal egy elhagyott építési telken ücsörögnek, a háttérben pedig a lepukkant panelházak és gyárkémények nyújtanak kimondottan lehangoló látványt.

Dicséretet érdemel a színészi játék is. A szereplőket nagyon jó érzékkel választották ki az egyes szerepekre. Külön kiemelném Nyikita Jefremov alakítását, aki remekül hozza a lecsúszott, alkoholista költő, Ivan Szimakov karakterét. Szimakov alakja egyébként párhuzamba állítható a híres bárddal és rock-zenésszel, Alekszadr Baslacsovval, aki 1978–1983 között szintén Szverdlovszkban tanult, és tulajdonképpen ő lett a regénybéli hős prototípusa. (A hős és a bárd közti párhuzam egyébként a regényben erőteljesebben érzékelhető.)

A film végső soron túlmutat a peresztrojka előtti szovjet viszonyok ábrázolásán és a rendszer kritikáján. Mondanivalója univerzális, amelyet bármely korszakra vonatkoztathatunk, akár napjainkra is. A film középpontjában valójában a gyávaság, a megalkuvás és a lelkiismeretünkkel való elszámolás áll, a főszereplő, Zabela tiszta jelleme, „fehérsége”, valamint a filmben ábrázolt női alakok pedig akár Dosztojevszkij hőseinek közvetlen leszármazottjai is lehetnének. Felmerül tehát a kérdés, hogy hova is jutottunk az elmúlt majd negyven év alatt, jutottunk-e valahová. Az idő megállíthatatlanul halad előre, de a kollégium még most is szilárdan áll, és nem ereszt.

 

Roman Vaszjanov: A kollégium. Magyarul beszélő orosz filmdráma, 2021., 123 perc. A film magyar nyelven elérhető az HBO Max kínálatában.



[1] Забалуев Ярослав: «Я привык быть лучшим, полусредним быть не подходит»: Роман Васьянов — о переходе в режиссуру и буме русского кино. URL: https://www.kinopoisk.ru/media/article/4005164/

 
Cimkék: Roman Vaszjanov
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat