A minap George W. Bush, kétszer volt amerikai elnök egy előadásában ezt találta mondani: „Mindez a fékek és egyensúlyok hiányát eredményezte Oroszországban, és azt, hogy egyetlen ember dönthetett arról, hogy teljesen alaptalanul, brutálisan lerohanják Irakot. Akarom mondani, Ukrajnát.” A teremben röhögés tört ki, mire a regnálása alatt minden idők tíz legnagyobb amerikaija közé választott exelnök csak annyit mondott: 75. A korát bemondó exkuzálást a hallgatóság még nagyobb, megbocsájtó, derűvel nyugtázta.

A „sajnálatos” baki végig rohant az interneten a tegnapi nap folyamán. A magyar mainstream sajtó sem tagadta le, sőt, az esetek többségében még arról is megemlékezett, hogy az iraki invázió indokai megalapozatlanok voltak és a nyolcéves háború kb. 100 ezer civil áldozattal járt (volt olyan orgánum, amely szerényebben tízezres nagyságrendet közölt).

Arról most nem esett szó, hogy a brit ún. Chilcot-bizottság jelentése szerint legalább 150 ezer, "de valószínűleg ennél is sokkal több" iraki vesztette életét a háborúban és az azt követő káoszban; az áldozatok nagy többsége civil volt, s hogy a háborút hazugságpropagandára alapozva indították meg hadüzenet nélkül, a nemzetközi jog durva megsertésével. A háborúért szintén felelős Tony Blair lovagi címének visszavonását idén januárban követelő több, mint egymillió ember az angol miniszterelnök háborús bűnösként való felelősségre vonását is kezdeményezte.

Szóval, Irak jutott a demencia jeleit mutató idős ember eszébe az ukrajnai orosz invázió kapcsán.

Nem Hitler, nem a náci Németország, hanem az USA.

Az egyik médium mindezt freudi elszólásnak minősítette.
Talán többről van szó. A kettős mércéről, a „demokráciaexport’” nevű eufemizmus civilizációs rombolásáról, a mostani proxy háború valóságos aktorairól, az atlantista információs hadviselés nyomasztó fölényéről.

Ám az agresszió agresszió, akárki is követi el, akárki is hallgat róla vagy cenzúrázza ki.