Még 2014 év elején, a Krím Oroszországhoz csatolásának idején készítettek felmérést szociológusok három moszkvai elit egyetem – az MGU, az MGIMO és a VSE – hallgatói között, arra vonatkozóan, hogyan látják a jövőt a vélhetően leendő orosz elit tagjai. A felmérés szerint igen nagyfokú optimizmus jellemzi ezt az ún. „Putyin-generációt”. A kutatás vezetőjével, Valerija Kaszamarával készített interjút a gazeta.ru.

A kutatás arra is rávilágított, hogy az orosz aranyfiatalság képviselői szinte semmit nem tudnak az orosz történelemről. A 20. század történelméről csak a második világháború és Gagarin jut eszükbe, a többi teljes homály, sokszor még azt sem tudják, milyen sorrendben követték egymást a szovjet vezetők...

A peresztrojkára már senki nem emlékszik, Gorbacsovról csak annyit tudnak, hogy az ő idején esett szét a Szovjetunió. A fejekben Gorbacsov után máris Putyin következik.

A Krím Oroszországhoz csatolása kapcsán a fiatalok szinte egyöntetű büszkeséget éreznek, és úgy gondolják, egy történelmi igazságtalanság állt helyre azzal, hogy a félsziget lakosai lehetőséget kaptak akaratuk kifejezésére.

Az oroszországi fiatalokra jellemző a hazájuk iránt érzett büszkeség, az önkritika kevésbé. Például a második világháborús győzelemre büszke a megkérdezettek 60 %-a, a sztálini repressziók miatt csak 20 % érez szégyent. Határozottan érezhető, hogy Sztálin alakja pozitív színezetet nyer.

Az oroszországi fiatalok többsége hallatlan optimizmussal tekint a jövőbe. Szerintük Oroszország a közeljövőben a világ vezető hatalma lesz: a gyenge Európa szétesik, a kínai-orosz szövetség ereje legyőzhetetlen. Oroszország, úgymond a jót testesíti meg, az agresszív Amerika és szövetségesei pedig, úgymond, a rossz. A diákok egy része ugyanakkor pesszimista. Szerintük Oroszország akár szét is eshet, Kína elveheti Szibériát, Oroszországnak nincs kompetens politikai vezetése, mely ki tudná vezetni a jelenlegi válságból. Van olyan vélemény is, miszerint a jelenlegi orosz politikai vezetés már kudarcot vallott, az ország pedig csak lefelé tart.

Mindazonáltal a fiatalok többsége Putyin-párti. Azt hiszik, az egész világ irigykedik Putyinra, még az amerikaiak is, az európai politikusok pedig még említésre sem méltó középszerűségek.

Kaszamara szerint aggasztó, hogy a fiatalok úgy vélik, a Putyin után következő vezető még keményebb lesz, s mindez a szépülő Sztálin-képpel egyeztetve riasztó érzetet kelt.

A fiatalok amúgy szinte egyáltalán nem néznek tévét, az internet alapján tájékozódnak. Fontos szerepet tölt be életükben a vkontakte.ru, a legnagyobb orosz közösségi oldal. Ezen tanulnak, tájékozódnak, beszélgetnek. Könyveket szinte nem is olvasnak. A „Putyin-generáció” tagjai Kaszamara szerint ahhoz szoktak hozzá, hogy mindent készen kapnak, nekik járnak dolgok, és felülről mondják meg nekik, mit kell csinálni; de ők maguk nem készek az áldozat- és kockázatvállalásra. A peresztrojka-nemzedéknek még az volt az álma, hogy úgy éljenek, mint Nyugaton, nyugati ruhákat viseljenek, Nyugatra járjanak üdülni, nyugati presztízsárukkal rendelkezzenek. Most ez megvan, az új aranygeneráció tagjai már jóllakottak ebben az értelemben. Olyan, mintha a fiatalok nem is lennének motiváltak, nem is akarnának semmit az élettől, egyfajta kitolódott infantilizmus figyelhető meg náluk. Kérdés, milyen irányba vezeti majd Oroszországot egy ilyen tudású és szellemiségű elit?