A kék vödrök tiltakozása a különleges státuszú, „VIP” autók ellen – Corriere della Sera 

Már meg is született a csoportot tömörítő szövetség, melyet a kék vödör (talán jobb a vödröcske elnevezés, a furcsa alkalmatosság kis mérete miatt) társasága nevet kapta. Az oroszországi autósok hosszú évek után végleg megelégelték a hatóságok, a rendőrök és a gomba módra szaporodó újgazdagok öntelt, agresszív vezetési szokásait, és összefogtak egy igazságosabb közlekedés, forgalmi etikett érdekében. Az elhatározást tett követte, mely egy látványos „megkülönböztetés” formájában öltött testet. Az orosz sofőrök pedig büszkén hordják autójukon a saját kasztjukhoz való tartozás Moszkva-szerte egyre gyakrabban látható emblémáját, a kék vödröcskét. Sőt, már felvonulásokat is szerveznek, egyenlőre csak a fővárosban, de így is hétről hétre hallatják a hangjukat. Kezdeményezésükre nem csak a helyi sajtó, hanem a nemzetközi média is felfigyelt.

Maga a kis kék vödör ironikusan utal a hivatali autók kék villogójára, melyet a hatóságok egyre többször kapcsolnak be, akár teljesen indokolatlan esetben is, így oly módon vágnak át a rendre kaotikus moszkvai forgalmon, mintha megnyílna előttük a Vörös-tenger. Ezt unták meg a közúti szabályokat jobb híján betartó „hétköznapi” vezetők, és kék, gyerekeknek szánt fém vödröket vásároltak, hogy ezeket egy mágnes segítségével járművök tetejére erősítsék, pont úgy, mintha egy szirénát helyeztek volna fel. A szabályos közlekedés „büszkeség menete” pedig elindult, mi több felvonult, először a Kutozovszkij Proszpekten, ahol a szirénázó, villogó kocsik a két iránysáv között, a biztonsági szakaszon közlekednek minden szempontból balesetveszélyesen – kiváltva ezzel a moszkvai autós közösség együttes haragját. Ráadásul a fontos sugárúton már minden jelzőlámpát eltávolítottak, így könnyítve meg a kormányzati konvojok továbbhaladást, de egyúttal szörnyű dugókat idéztek elő a főbb kereszteződéseknél. A megmozdulás kezdeményezője Alekszej Dozorov mérnök volt, aki jelenleg a társaság moszkvai szervezetének vezetője, és az országos bizottság tagja. Céljuk az oroszországi autóstársadalom érdekvédelme – és képviselete, akár a rendfenntartókkal való összekülönbözések árán is. Hivatalosan az egész országban csupán 964 kék villogóval megkülönböztetett autó közlekedhetne, de a valóságban több ezer rója az orosz utakat. A Vedomosztyi napilap olvasói mindössze két hónap alatt 1201-et kaptak lencsevégre közülük. Ezek után talán nem hangzik meglepetésként, hogy különböző, élelmes orosz internetes oldalak bérbeadásra kínálnak BMW vagy Mercedes típusú személygépkocsikat, elnöki villogóval és sofőrrel, egy órára 250 euróért. A nem éppen legális és sportszerű ajánlatot igénybe vevő utazó teljes körű szolgáltatást kap a borsos árért cserébe, és garantáltan úgy vág át a moszkvai forgalmon, a legnagyobb dugók idején is, mint kés a vajon. A kék vödröcske társasága pont ellenük hívja harcba tagjait, és mindenkit arra ösztökélnek, hogy csatlakozzon a szervezethez. A rendőrök is megpróbáltak a maguk egyszerű módján gátat szabni a gyorsan népszerűvé váló kezdeményezésnek, ezért 2 euróra megbüntették Dorozovot, a tetőpoggyászra vonatkozó szabályok megsértése címén. De az elszánt mérnök fellebbezett, és nyert, ugyanis semmilyen norma nem tiltja a tetőcsomagtartóra erősített vödrök szállítását – még akkor sem, ha ezek egészen véletlenül kékek. 

Olaszország és Oroszország: a kék autók paradicsoma

A Corriere április 23-i számának 18. oldalán közölt „A kék vödrök tiltakozása a különleges státuszú, »VIP« autók ellen” című cikk főbb állításai Olaszországra is igazak, hiszen ez az egyetlen olyan nyugati ország, ahol több ezer kék villogóval ellátott autó közlekedik naponta, az alapvető közúti normák betartása nélkül. Egyre többen vannak, Rómában, de már Milánóban is. A Fiumicinio és a Linate repülőterek előtt több tucatnyian parkolnak, kettős sorokban várva a visszatérő politikusokat. Hétvégenként megszállják a tengerhez vezető utakat, őrült sebességgel hajtanak, a szirénát vagy a villogót viszont még véletlenül sem kapcsolnák ki. Megkerülik a kocsisorokat, és a biztonsági okokból kiépített leállósávban száguldoznak. Ha a városban közlekednek, oda se figyelnek a közlekedési szabályokra, veszélybe sodorva a gyalogosokat és a többi autóst. Ha kell, átzúgnak a piroson is.

Ez talán nem több, mint a kölcsönös tisztelet kiveszése a társadalomból, és politikai elitünk züllésének újabb csalhatatlan bizonyítéka, de a sokadik büntetlenül hagyott eset után nem tudom kihagyni, hogy párhozamot vonjak Olaszország és egy olyan terület (~ Oroszország) között, ahol hagyományosan fittyet hánynak a közösség érdekeit védő szabályokra, azokat alakító normákra. Azt mondják nálunk is, hogy ez a közbiztonság érdekében alkotott kivételes státusz, hovatovább jogkör. Mégis az az eredménye, hogy ezernyi politikai fullajtár (kishal), VIP személyiség, különböző pártfunkcionáriusok napról napra áthághatják a törvényt, és belenevetnek azon olaszok arcába, akik be kell, hogy tartsák a legszigorúbb (sokszor valóban értelmetlen) közúti szabályokat is. Eközben Londonban a miniszterek és köztisztviselők biciklivel vagy tömegközlekedéssel járnak munkába. Miközben a közbiztonság tekintetében nem állnak jobban nálunk. Ők most merészek vagy a köz igaz szolgái?