Az Orosz Föderáció hat régiója állította elő tavaly az oroszországi nemzeti össztermék felét. Az óriási különbségekben „élen jár” Moszkva és Szentpétervár, leszakadóban van az Észak-Kaukázus, a Volga-vidék, az orosz Távol-Kelet és Szibéria.

A két világváros mellett komoly bevételi forrás az államkasszának a moszkvai terület, Tyumen, a Hanti-Manysi, illetve a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet. Három utóbbi elsősorban kőolajra alapozott gazdasága miatt. Az előbbiekben említett városok és területek rendelkeznek a legnagyobb vásárlóerővel, s ők állítják elő az export legnagyobb részét is. (Még ha az nyersanyag is.)

Ez sajnos rendkívül egyenetlen területi fejlődéshez és egészségtelen gazdasági környezethez vezet, hiszen a nagy cégek és vállalatok, legyen szó bármelyik szektorról is, ezekbe a régiókba települnek, ami a többi körzet további stagnálásához vezet. Míg Moszkva, a Moszkva környéki területek, Szentpétervár teljes mértékben pénzügyi központnak tekinthető, addig Tyumen és környéke, illetve a két autonóm körzet ezen városok pénzügyi forrását biztosítják. Ezáltal a két terület (nyersanyag és pénzügyi központ) között természetes és szoros összefüggés (egymásra utaltság) alakul ki, ami a többi területet súlytalanná teszi a központi területek szemszögéből.

(aktuell.ru)