A minap legfelsőbb szinten ünnepelték Oroszországban a jobbágyfelszabadítás 150. évfordulóját. Az évforduló jó apropót jelent, hogy a figyelem központjába kerülnek napjaink „jobbágyai”, a munkaadók által kizsigerelt, becsapott, olykor rabsorban tartott, gyakran munkaközvetítő cég által alkalmazott, kölcsönbeadott munkavállalók. Különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a nők, és azok, akik magas munkanélküliségtől sújtott régióban élnek.

A kistelepülésekről a munka reményében Moszkvába és más nagyvárosokba érkező munkavállalókat gyakran becsapják a nekik munkát ígérő közvetítő („fejvadász”) cégek. Soha nem teljesülő magas fizetéseket, nem létező kedvezményeket ígérnek nekik.

Egy csomagolóüzemben dolgozó nő elmondta a gazeta.ru-nak, eredetileg 18 ezer rubel havi fizetést (kb. 135 ezer forint), kollégiumi elhelyzést, utazási támogatást ígértek neki egy munkaközvetítő cégnél. Később kiderült, hogy az utazást egyáltalán nem fizetik, egy héten hat napot kellett dolgozniuk 11 órában, miközben a normákat folyamatosan emelték. Még azt sem engedték meg nekik, hogy vécére kimenjenek a félórás ebédszüneten kívül.

Amikor eljött (volna) a fizetés ideje, a munkások semmit nem kaptak, csak fellépésüknek köszönhetően sikerült kisajtolniuk a munkaközvetítő cég „kurátorától” 1500-2000 rubelt. Ezt követően a „kurátor” felszívódott és még a telefonját is kikapcsolta. Később kiderült, hogy a cég egy kazányi nyugdíjas nevére volt bejegyezve, aki elérhetetlen volt... A felháborodott dolgozók, amikor elhagyták szálláshelyüket, egy csoporttal találkoztak, akiket ugyanezekkel a feltételekkel csábított munkába ugyanez a munkaközvetítő cég.

Végül a dolgozók a szakszervezethez fordultak, s az ő segítségükkel nagy nehezen sikerült kiiktatni a munkaközvetítő céget, amely a tulajdonképpeni munkát adó vállalat hallgatólagos hozzájárulásával becsapta a dolgozókat.

A tapasztalatok azt mutatják, nem egyedi esetről van szó, és a munkaközvetítő cégek révén néhány hétre, vagy hónapra szerződtetett munkavállalókat az esetek többségében rútul becsapják. A munkaközvetítő cégek alkalmazása jó a munkaadóknak, hiszen lehetővé teszi a gyors rotációt (azaz a munkások folyamatos revolverezését), csírájában fojtja el a munkavállalói érdekképviseleteket, és teljes mérték kiszolgáltatottakká teszik a munkavállalókat, akik egyet tehetnek: beleegyeznek vagy nem egyeznek bele abba, hogy ténylegesen rabszolgaként dolgoztassák őket.

Érdekes, hogy 2010 év végén Oroszországban két parlamenti képviselő, A. Iszajev és M. Taraszenko törvénytervezetet készítettek elő, amelyben betiltották volna a munkaközvetítő cégek alkalmazását.

A munkavállalók helyzetének javítását célzó tervezet természetesen kiváltotta az üzleti körök tiltakozását. Az Amerikai Ipari-Kereskedelmi Kamara még a törvénytervezet megvitatását is ellenezte. 2011 február elején ugyanezt tette az Európai Üzletemberek Társasága (AEB). A nyugati tőkés körök arra hivatkoznak, hogy munkaközvetítő cégek alkalmazása világszerte bevett gyakorlat, s Oroszországnak, amely a világpiaci integrációra törekszik, alkalmazkodnia kell a szokásokhoz. Az AEB ráadásul még meg is fenyegette Oroszországot, mondván, a munkaközvetítő cégek esetleges kiiktatása kellemetlen következményekkel fog járni az oroszországi üzleti klímára nézvést, „és ellentmond az orosz kormány hosszútávú, a gazdaságot modernizálni igyekvő terveinek.”

Következésképpen, az üzletemberek szerint nem a korrupció, a visszaélések, az igazságszolgáltatás rendszerének elmaradottsága vetik vissza az orosz modernizációt, hanem a lehetőség, hogy megszűnik munkavállalók totális kizsákmányolása!

Azaz a kölcsömnunkás szerződések továbbra is megmaradhatnak Oroszországban, bunkósbotként fenyegetve a fejüket felemelő munkavállalókat. Ez a gyakorlat a dolgozók elnyomásának és manipulálásának eszköze, ami kitűnő a munkaadóknak, hosszútávon viszont éles szociális feszültségek forrása lehet.

(gazeta.ru)